„Vallással vagy vallás nélkül a jó emberek jól
viselkedhetnek és a rossz emberek rosszat cselekedhetnek.
De ahhoz, hogy jó
emberek gonoszul cselekedjenek – ahhoz a vallás kell.”
Steven Weinberg
Szerintem senki nem fog velem vitatkozni, ha azt mondom,
hogy Morus Tamás korának egyik legnagyobb alakja volt. Kifinomult műveltségét
Oxfordban szerezte. Humanista volt, író, ügyvéd, filozófus és Anglia jeles
államférfije VIII. Henrik alatt. Jószándékú, jólelkű embernek írják le,
szabadgondolkodónak, erkölcsösnek és egyenesnek. Olyannak, akiben volt elég
gerinc, hogy szembeszálljon VIII. Henrikkel és még akkor sem tagadta meg hitét és a Katolikus
Egyházat, amikor az élete múlott volna rajta.
Morus Tamás hitt az emberek egyenlőségében. Első feleségét,
Jane Colt-ot szeretettel tanította zenére és irodalomra. Korában egyedülálló
módon, hitt abban, hogy nők és férfiak egyenlők, s hogy egy nő képes ugyanarra
az eredményre, amire egy férfi is. Ennek megfelelően három lányát éppoly
gonddal taníttatta és tanította, mint amennyire a fiát. Különösen legidősebb
lánya, Margaret bizonyult tehetségesnek. Felesége korai halála után újranősült,
s bár a második házasságból gyermeke nem született, újdonsült felesége lányát a
sajátjaként fogadta és nevelte. Nagyon szerette a gyerekeit, akiknek mindig
írt, valahányszor távol lenni kényszerült tőlük.
Morus Tamás tehetséges politikusnak bizonyult és magasra
jutott, egészen a király közelébe. Hiányoztak azonban belőle olyan
tulajdonságok, amelyek igen fontosak lehetnek a magaspolitkában: köpönyegét,
szemét nem forgatta, elveit, nézeteit szilárdan felvállalta, erős igazságérzete
nem engedte, hogy helytelenítését véka alá rejtse.
Morus Tamás éppilyen következetes volt a hitét illetően.
Katolikus volt, szemében Luther Márton és a reformáció katolicizmustól eltérő
gondolatai eretnek és bűnös gondolatok voltak, melyektől meg kell védeni
Angolhont. Miután 1529-ben kancellár lett, mindent megtett, hogy a káros eszmét
kiseperje az országból. Felvette a harcot az országba beszivárgó új gondolatokkal,
megakadályozta a lutheránus könyvek nyomtatását, letartóztattatta a könyvek
nyomtatóit, terjesztőit, birtoklóit, olvasóit.
Már életében pletykálták róla, hogy személyesen kínozza az eretneket a
kihallgatások során, ám ő ezt határozottan tagadta. Valóban nehéz elképzelni,
hogy egy emberszerető humanista saját kezével okozzon fájdalmat másoknak, ám ne
feledjük, hogy a katolikus egyház támogatta az eretnekek elleni fellépést és az
inkvizíciót, s eretneknek lenni egy katolikus szemében nagyobb bűnnek
számított, mint a gyilkosság. Tartok attól, hogy sose tudjuk meg, vajon Morus
Tamás kezébe vette-e a kínzóeszközöket a sötét tömlöcök mélyén, azt azonban
tudjuk, hogy kancellársága alatt hat embert küldött máglyára:
- Thomas Hitton eretnek könyveket csempészett be Angliába
- Thomas Bilney eretnek tanokat prédikált, hitehagyásért fogták perbe
- Richar Bayfield bűne az volt, hogy angolra fordított Új Testamentumot és eretnek könyveket terjesztett
- James Bainham eretnek tanokat prédikált
- Thomas Dusgate és John Tewkesbery is hasonlóan súlyos bűnökkel rendelkezhetett.
Morus Tamás hite nem engedhette meg, hogy ezek az emberek
még több embert juttassanak a Pokolra azzal, hogy megfertőzik elméiket a
hazugságaikkal. Morus Tamás hite akkor is ilyen szilárd volt, amikor VIII.
Henrik beleszeretett a protestáns nézetekkel szimpatizáló Boleyn Annába és
feleségül vette. Morus Tamás akkor sem adta fel az elveit, amikor mindenki
meghajolt a király akarata előtt, aki a pápai kiátkozást követően saját egyháza
fejévé nevezte ki magát. Morus Tamás továbbra sem volt hajlandó elismerni VIII.
Henrik Annával kötött házasságát, nem ismerte el Boleyn Annát királynőként, és
kijelentette, hogy Isten előtt Aragóniai Katalin a király törvényes felesége. Nem
fogadta el Henriket, mint az anglikán egyház fejét, sem az anglikán egyházat és
nem volt hajlandó megesküdni arra a
törvényre, ami eltörli a pápa kiváltságait.
VIII. Henrik nem azzal vonult be a történelembe, hogy elnéző
volt azokkal, akik nem engedelmeskedtek neki. Morus Tamást rövidesen perbe
fogták és árulásért kellett felelnie. Bűnösnek találták, és az eredeti ítélet
szerint a közrendű árulók büntetését kellett volna elviselnie: akasztás, lóval
húzatás és felnégyelés. A király azonban kegyes volt, és a büntetést
lefejezésre enyhítette. Így lett vége Morus Tamásnak.
Kivégzése megdöbbentette a világot. Barátja, Rotterdami
Erasmus úgy emlékezik róla, mint olyan emberről, kinek lelke tisztább volt mint
a hó, s kinek géniuszához hasonlót Anglia sosem látott, s talán nem is fog.
Kár, hogy ezen a tiszta havon a vallása áldozatainak vére
hagyott foltot. Egy vallásé, ami egy igazi emberbarátot késztetett gyilkosságra
azzal a meggyőződéssel felvértezve, hogy helyesen cselekszik.
