Népszerűségem töretlen!

A fantasztikus iwiw-en begyűjtött kedves ismerőseim (és ismeretleneim) között bandukolva megláttam egyik volt főiskolás társamat, akinek egy olyan kép volt kitéve profilképnek, melyet hosszú évekkel ezelőtt én csináltam róla. Tükör előtt álltunk a kolifürdőben a reggeli készülődés során, ő nevetett, az én arcom pedig eltűnt a vaku csillanása mögött. A gépet direkt kicsit ferdén tartottam, hogy érdekesebb legyen a fotó. Megörültem a rég látott, spontán képnek, és nosztalgikus hangulatban kommentáltam is.

Két nap múlva leszedte.

Pedig nem is én szóltam be rá egykor, mikor nem vette észre, hogy a háta mögött állok, és a legkisebb rossz érzés sem volt bennem felé, mikor később sírva bocsánatot kért. És az sem én voltam, aki direkt nem adta oda a kiszivárgott ZH kérdeseket, de ezt követően sem volt bennem rossz érzés. Hisz tudtam, hogy nagy a teher rajta, mert komoly önértékelési zavarokkal küzd, maximalista, rengeteget tanul, mindig a legjobb volt a gimnáziumban, erre jövök én, aki nem tanul semmit, rettenetesen önelégült, szép, és hozza azt az átlagot, amit ő.

Még jó, hogy az egómon semmi nem ejt csorbát... (ez zavarta őt is...)

Tréning

Ezen a héten négy napos kommunkiációs és konfliktuskezelő tréningen vettem részt a város peremén. Sok pénz a semmire - ez az általános véleményem a hasonló képzésekről, leginkább azért, mert úgy vélem, valójában sok értelme nincs. Szakmai téren hasznavehetetlen, elveszi az időm, aki meg nem tudja kezelni a konfliktusokat és a stresszt, nem ezen a négy napon fogja megtanulni.

Szó se róla, én a magam részéről a foglalkozások jelentős részén remekül szórakoztam, szituációs játékokat játszottunk, kooperációs feladatokat kellett együtt megoldanunk, filmeket elemztünk konfliktuskezelés és kommunkiációs szempontból, illetve személyiség teszteket töltöttünk ki.

A legnagyobb meglepetés azonban a mai, egyben utolsó napon ért. A tréning vezetője négyszemközt megkérdezte tőlem, hogy tanulok-e tovább, mert ő mindenképpen fontosnak tartja, hogy egy ilyen ember, mint én, ne tékozolja el a képességeit. Neki, aki számtalan ilyen tréninget levezetett már, van szeme ahhoz, hogy lássa: a többiektől magasabb tájékozottsággal és intelligenciával rendelkezem. Ne vesszek el a cégen belül.

Szerencsére nem kell attól tartanom, hogy elbízom magam, kétlem, hogy tovább tudna nőni az egom. De azért nagyon jól estek a szavai, nem minden nap mondanak nekem ilyet.