Jahve nem olyan tökéletes isten, mint amilyenné a keresztények emelték. Jahvét az Ószövetségből ismerhetjük meg jobban, de még ez sem elegendő forrás. Jahve valószínűleg még csak nem is zsidó istenség, hanem valaha ők is átvették valamely néptől a Közel-Keleten. Merthogy a zsidó sem volt ám olyan szilárd monoteista vallás, mint ahogyan ezt ma sokan hiszik. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az angyalok léte, vagy a prófétáik szüntelen hadakozása a bálványkultuszok ellen. Az ókori Jahve büszke volt, kizárólagos tiszteletet és véráldozatot kívánt híveitől (még az emberáldozat gyökereit is megtalálhatjuk Ábrahám és Izsák történetében). Apokrif zsidó legendák között matatva találunk érdekes álláspontokat a jól ismert bibliai (de valójában héber) történetekről. Ezek sokkal ősibbek, mint a Biblia, és rámutatnak az ókor rendkívül színes hagyományaira és mondavilágára.

Jahve ekkor formálta számára Lilithet, koszból és üledékből (Ádám természetesen tiszta porból készült). Ádámnak ettől a nődémontól számtalan démonfia született (pl. Asmodeus). Ádám azonban sehogyan sem fért meg Lilith-tel. Lilith büszke volt, sértőnek érezte, hogy a közösülés során ő legyen alul. "Miért kell nekem alattad feküdnöm? - kérdezte - Én is porból lettem, egyenlő vagyok veled." Amikor pedig Ádám erőszakkal akarta engedemességre bírni, Lilith kimondta Jahve bűvös nevét, levegőbe emelkedett, és a Vörös-tengerhez szállt, ahol számtalan buja démonnal egyesült, és lilimet (többesszám!) szült, naponta száznál is többet.
Lilith az Ádámtól való elszakadást követően egyre jobban eldémoniasodott. Közösült az alvó Ádmmal, és további démonokat nemzett neki. Neve egyet jelentett a Gonosszal, az alvás során fellépő fulladást, a gyermekágyi halandóságot, a serdülő fiúk éjjeli magömlését mind az ő fondorlatoskodásának, bujaságának tartották. Ha gyermek születetett, védő amuletteket tettek az ágyához, vagy felfestették az ajtóra a három angyal nevét, hogy Lilith ne tudjon bejönni. Egy olyan korban, mint a mai, Lilith rendkívül szimpatikussá vált a férfivel szemben tanúsított ellenállása, lázadása miatt. Mert szembe mert szállni, el mert menni. A feminizmusra hajló, Lilithet kedvelők köre elfelejti, mivé is vált Lilith egyedül, hova is juttatta önzésének sodrása. A szinkretizmus lényege azonban épp az, hogy mindenre megtalálja a megfelelő választ, csak egy-két dolgot kell átmagyarázni. Így lett a nimfomán, alantas nődémonból olyan istennő, akivel bűneinket átélve tisztulhatunk meg.