A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szaturnusz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szaturnusz. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. szeptember 10., szombat

Szaturnusz

Az alábbi videón a Cassini űrszonda Szaturnuszról készült képei láthatóak. Még mindig ez a kedvenc bolygóm. És ha a fél karomat nem is, de az egyik ujjamat lehet hogy odaadnám azért, hogy valóban élőben láthassam.


CASSINI MISSION from Chris Abbas on Vimeo.

2010. június 15., kedd

Élhet?

Megszoktuk, hogy a fejünk felett az ég kék, a nap fényes korongja szórja ránk vakító sugarait, megszoktuk egyetlen Holdunkat a fejünk felett, a levegőt, melyet belélegzünk, a 24 órás napokat, a 365 napos éveket, a 14 Celsius fokos átlaghőmérsékeletet, a saját súlyunkat, a víz állandó jelenlétét és még számtalan dolgot, melyet oly evidensnek gondolunk, hogy fel sem merül bennünk az, hogy más is lehet.

Megszoktuk a Földet. De most ébredjünk fel egy másik „bolygón”.

Váratlanul ér bennünket, ahogy szinte kirepülünk az ágyunkból. A mérlegre állva meglepetten tapasztaljuk, hogy megszokott, mondjuk 60 kilónk helyett az csak 8,4 kilót mutat. Az ablakon kitekintve a Napot szokatlanul aprócskának látjuk, a narancssárgás égbolton. Még jobban meglepődünk azon, hogy megszokott egyetlen holdunk helyett most több, kisebb-nagyobb folt tarkítja az égboltot. A hőmérőre nézve ereinkben is megfagy a vér: -180 fokban jobb ha ki sem megyünk a házból. Ám hiába a zárt ajtók, kintről átható benzinszag szivárog be. Hátra szaladunk a teraszajtóhoz, hogy többet lássunk a bennünket körülvevő idegen világból, és földbe (holdba?) gyökerezik a lábunk. Az eget egy hatalmas égitest uralja, alakját vékony gyűrű öleli.

A Titánon vagyunk, kb. 1 351 800 000 km-re a Földtől.

A Titán a Szaturnusz holdja, a második legnagyobb Hold a naprendszerben. Átmérője 5150 km. Őt csak a Jupiter Ganymedes nevű holdja előzi meg, amely 5262 km-es átmérővel vezeti a sort. (saját holdunk 3476 km-rel csupán a hatodik) Bár mérete szerint csak a második helyre szorult, több dologban egyedülálló a Naprendszerben.


Először is ő az egyetlen hold, amely sűrű atmoszférával rendelkezik. Ez egészen 2004-ig szinte lehetetlenné tette, hogy a felszínét megtekinthessük. Ekkor a Huygens szondának sikerül felvételeket készítenie a rejtőzködő Titánról. Másodszor, nincs még egy olyan égitest (természetesen a Földet nem számítva), amelynek felszínén bármilyen anyag tartósan folyékony halmazállapotban lenne jelen. A Titán felszínén metán tavak állnak, metán folyók folynak, s az égből metán eső hullik. Légköre annyiban hasonlít a Földéhez, hogy jelentősebb hányada nitrogénből áll. Azonban amíg ez az arány a Földön csupán 78%, a Titánon 95%. A légkör többi része 3% metánból és 2%-ban hidrogénből, argonból és más egyéb szénhidrogénekből áll.

Miért érdekes a Titán még? Egyrészt azért, mert felszínén fagyott állapotban jelen lehetnek olyan kémiai anyagok, amelyeknek szerepe lehetett a földi élet kialakulásában, másrészt – és ez az érdekesebb, legalábbis szerintem – azért, mert a légkörben jelen lévő szerves anyagok lehetővé teszik az élet jelenlétének lehetőségét a holdon. Egy metán alapú, a miénktől teljesen eltérő élet kialakulására gondolok.

És nem csak én.

Pár nappal ezelőtt kiderült, hogy a titáni élet lehetősége kezd kicsit komolyabbá válni, mint egy kósza lehetőség, bár az észlelt jelenség magyarázatát illetően továbbra sem ez a legkézenfekvőbb magyarázat. A lényeg, hogy a Titán felszínéről eltűnik a hidrogén és az acetilén, melynek ott nagy koncentrációban kellene jelen lennie. Erről részletesebben itt, angolul pedig itt lehet olvasni.

Uralkodnom kell magamon, hogy ne szárnyaljon magasra a képzeletem, hiszen annyira szeretném, ha valóban valami élő fogyasztaná el a rejtélyesen eltűnő anyagokat. De tudom, hogy az élet kialakulása nem egy egyszerű folyamat. Mégis: többmilliárd év állt rendelkezésre, hogy kialakuljon. S ennyi idő alatt miért ne eshetne meg többször, akár egyetlen naprendszerben?

2010. február 19., péntek

Gyűrűk

A férjem nagyon szép felvételt küldött nekem a Szaturnuszól.

2009. augusztus 31., hétfő

Szaturnusz


Van egy álmom: szeretném megnézni a Szaturnuszt. Úgy élőben. Szeretnék lenézni rá, olyan messziről, hogy szabad szemmel lássam, milyen impozáns. Szeretnék lassan közeledni felé, hogy érezzem, milyen hatalmas. Szeretnék körbelebegni rajta, hogy minden oldalról megcsodáljam. Szeretném valamennyi holdjáról megnézni a Szaturnusz felkeltét. Igen, azt hiszem ez utóbbi a vágyam netovábbja.
Tizenévesen volt egy kép kitéve a szobám falára. Valami újságból vágtam ki, és a Voyager1 egy felvétele volt a bolygóról. Akkor még olyan naiv és szentimentális álmokat szőttem, hogy halálom után, ha kiszakadtam a testemből, első utam ehhez a bolygóhoz fog vezetni, hogy megnézzem, lássam és érezzem a helyet. Felfüggeszkednék a Szaturnusz egére, hogy addig csodálhassam, ameddig jól esik. Hiszen már nem köt sem tér, sem idő. Nem sietek sehova.
Talán nagyon leadtam, de ma annak is örülnék, ha egy jó teljesítményű teleszkóppal megnézhetném innen, a Földről. S mivel ez sokkal inkább elérhető cél annál, hogy élőben és közelről lássam, előbb-utóbb sort is fogok rá keríteni. A kérdés csak annyi, hogy hol. (a NASA-tól nem olvas valaki?)
(A csatolt képek valódi fotók, nem számítógépes grafikák. Az első a Cassini űrszonda felvétele; a bolygót épp hátulról világítja meg a Nap. Az alsó a Földről készült fotó egy légkörben tomboló viharról.)