Nem éghetek le!

Miután tegnap bent voltam közigazgatási jogból korrepetálódni (mert annyira hülye vagyok, hogy negyedszer buktam) és a tanárnő annyira rendes volt, hogy ingyen és bérmentve szánt rám egy órát az idejéből - csak rám! -, hogy a fejemben lévő hatalmas gubancot - melybe mindenféle közigazgatási szervek gabalyodtak - kibontsa, lesülne a pofámróla a bőr, ha ötödszörre is megbuknék.

Ráadásul azt mondta nekem, a segítségéért csupán egy sikeres vizsgával tartozom.

Ráadásul ő fog vizsgáztatni.

Nem égek le, jól húzok, nem égek le, jól húzok...

Papás-mamás

Esküszöm, ez mai társadalom olyan, mint egy kultúrsznob, prűd, álszemérmes kurva (elnézést kérek saját magamtól is, engem is rendkívül zavarnak a trágár szavak, de most nem találtam jobbat). Mindent kitesz a kirakatba, 19:00-kor női melleket mutogat a tévében, fő bulvárhír a szex, az interneten mindez úgyis bárki számára elérhető. Ám ha gyerekek papás-mamást játszanak, nemi-erőszakot kiált, megbotránkozik, és a társadalom zülléséről beszél.

Hogy a kép tiszta legyen: pár napja zsongott a bulvársajtó azoktól a kegyetlen 9 éves kisfiúktól, akik megerőszakolták osztálytársukat. A nép megtépi ruháját, és megbotránkozik, jönnek a fohászok a szegény magyar társadalom jövőjéért, ki-ki a számára megfelelő helyre kívánja az ifjú erőszaktevőket és a felügyelő tanárt. A nép felhördül, ahelyett, hogy gondolkodna.

Már az elején sem stimmel. Erőszak? 9 évesen? Mégis ezt hogyan hozták össze? Jön az újabb okoskodás: nem lehet erőszak, mert nem helyezett be senki semmit sehova. Majd az áljogászkodás (kommentelők részéről): de, erőszak, mert a büntetőjog már a nemi szervek érintkezését is annak veszi, a sértett beleegyezése pedig nem számít (időközen ez is kiderült), mert 12 év alattiról lévén szó a sértettet védekezésre és akaratnyilvánításra képtelennek kell tekinteni.

Ó, Te Szent Anya Úristen!

Nagyon szép, mert való igaz minden, amit az a nagyon tájékozott leírt (talán Btk-ba csomagolta valaki az uzsonnáját?), de mintha az elkövetők is csupán 9 évesek lennének, akkor mivégre is követeljük az ő megbüntetésüket, ha a kislányt akaratnyilvánításra képtelnnek fogjuk fel, és azt feltételezzük, nem tudta, mit csinált (hát persze, hogy nem...) míg a kisfiúkat galád erőszaktevőnek tituláljuk - ők biztos tudták.

Aztán jöttek a rasszisták is: biztos cigányok voltak! Naná, csak a cigányoknak vannak ilyen gusztustalan igényeik, fuj, fehér gyerek ilyet nem tenne. Ők ártatlanok, kicsiny, fehér, angyalszárnyakkal.

Hát süljön ki a szeme annak, aki ezt a médiacirkuszt kirobbantotta! Nem volt tekintettel semmire az illető, a lapeladáson - a PÉNZen - kívül. Merthogy a gyerekek nem érdekelték, ez biztos. És gratulálok a nagyon okos olvasóközönségnek, akik már oly régen voltak gyerekek, hogy a nagy ökölrázás közepette elfeljtették első lépéseiket a nemiség útjain.

Elfakultak azok az óvodai emlékek, mikor a játszótér mögött mindenki elővette, amije van, és azt a másik nem képviselői megcsodálták, megfogdosták, esetleg valami ősi ösztön folytán, össze is érintette, kinek mije volt. Persze mindezt nagy titokban, mert érezte ám mindenki, hogy ez valami tiltott dolog.

Általános iskolából is emlékszem hasonló esetre, harmadikos, negyedikes koromból (8-10 év). A kíváncsi fiúk-lányok az iskolapincében bújtak el, és egyesek kuncogva állították, hogy "dugni" mennek. Én ekkoriban a 8-10 éves korra jellemző aszexualitással bírtam, és - viszonylag későn felvilágosult gyerekként - heves vitákat folytattam kortársaimmal arról, hogy márpedig a gyerekszüléshez nem kell férfi. Így, bár sejtettem mit csinálnak, de nem nagyon érdekelt.

Amit itt a média megenged magának, az egyenesen nevetséges. Bezzeg a meztelen nőket címlapon hozza, lassan ki se sípolják a trágár szavakat, az intim teszrészeket takaró fekete négyzetek egyre kisebbek, primitív bunkókat mutogatnak a tévéban, egy ilyen esetre meg így reagál. És senki nem vonja érte felelősségre. A fiúk szülei helyében kipuhatolnám, hátha valami jó kis pert lehet a nyakukba akasztani. Bele lehet képzelni, milyen helyzetben vannak egy barom miatt, aki nem tudta már jódógában, miről írjon a szennylapja, mert Kiszel Tünde már senkit sem hoz izgalomba (még azon a szinten sem).

Ész megáll.

Közigtől az ájulásig

Bizony, bizony. Ma ájulásig tanultam a közigazgatási jogot. Kitettem magamért!

Na jó, nem is. Mármint nem is tettem ki magamért. De azért ájulásig tanultam! Legalábbis jól hangzik. Az a baj, hogy sose voltam egy szorgalmas ember, és ez nem túl nagy előny a jogi egyetemen. Pláne nem estin. Pláne, hogy minden vizsgám írásban volt, így még a szimpatikus arcomat sem használhattam fel a jobb jegy érdekében. De semmi probléma, az utóvizsgák szóban vannak! (ollé!)

Tehát ma reggel felkeltem, ettem műzlit, megnéztem az e-mailemet - nem írt senki - a híreket és a blogokat, tanultam közig jogot, ebédeltem fácán levest, tanultam közig jogot, utána munka jogot, utána bealudtam egy órára. Felkeltem, megnéztem az e-mailem - továbbra sem írt senki - megnéztem a híreket, a szokásos blogokat, majd lementünk vacsorát készíteni.

A konyhában pedig elájultam tésztakészítés közben.

No, nem, nem úgy kell ezt elképzelni, hogy nokedli kavarás közben egy színpadias mozdulattal a földre hullok, magamra rántva mindent, mi a közelemben van, nem, én ettől előreláttóbb vagyok. Enyhe hányingert és sötét foltokat követően gyorsan leültem egy székre, és jeleztem környezetemnek, hogy épp nem látok, és el fogok ájulni. Kis levegő, anyós enyhe pánikja, ő vérnyomása föl, enyém le. Vérnyomásmérés: 64/43 - sosem volt erősségem a vérnyomás. Kávé, kis pihi, újabb mérés: 96/72 - ez az én esetemben normálisnak tekinthető. Néhány perc múlva végülis már visszatérhettem a nokedlihez.

Kezd betenni nekem a négy fal és a könyvek, meg a mozgásszegénység - másfél hónapja nem voltam aerobicon sem. 50 kiló vagyok (legalábbis remélem, annyi még vagyok), híznom is kéne. Többet ennem, lehetőleg zöldeket, amiket nem nagyon szeretek. Azt hiszem, rászokom a vörösborra - minden nap egy deci.

Szombaton mindenképpen véget ér számomra a vizsgaidőszak. Már csak addig kell kibírnom. Tanulásról posztolgatok, te szent ég! Ez már itt a vég.

Ezt azért, mert nagyon szép

Daniel "Cloud" Campus

Egyébként azt hittem, már régen leszoktam arról, hogy jókinézetű hírességek felkeltség az érdeklődésem, de nemrég megnéztem Madonna: Confession on a dancefloor koncertjét (nagyon jó, tényleg ajánlom figyelmetekbe) és az egyik táncosa annyira kilógott a többi közül - legalábbis számomra - hogy muszáj feltennem pár képet róla.

Campus egyébként ha jól olvastam valahol, a Fülöp-szigetekről bevándorolt család leszármazottja. Ő maga szerintem már félvér (hiába, Brandon Lee óta valahogy bejönnek).

Insomnia

Nem, nem szenvedek álmatlanságban. Nagyon jókat tudok aludni, az éjszakák során agyamban lepergő álmaimra pedig igen gyakran emlékszem.

Csak mostanság nincs kedvem aludni. Egyre tovább húzom az időt esténként, egyre később fekszem le, és akkor sincs hozzá túl sok kedvem. Ébren akarok lenni, hogy történjen valami. Beszélgessünk, találjak valamit az interneten, bármit. Csak az esemény kedvéért.

Aztán ha elalszom, nagyon jól, és mélyen alszom. De sosincs kedvem lefeküdni.

Gimnazistaként volt olyan korszakom, hogy utáltam aludni. Időpazarlásnak gondoltam, szülséges rossznak, hogy a szervezetem működőképes legyen. Akkor sem voltam rossz alvó, de hétvégén sem szívesen keltem 8:00 óra után. Ha meg 10:00-ig hagytak aludni a szüleim, képes voltam kiverni a balhét (újabb bizonyíték arra, hogy a serdülők egyébként elviselhetelen egy népség - akkor is, ha egyébként - mint én - normálisabbak az átlágnál).

Persze ez a "nincs kedvem aludni" dolog minden bizonnyal egy hét munka után helyre fog állni, a tanulmányi szabadságom végét követően.

... sajnos a közigazgatási jognak nincs elege belőlem... velem ellentétben...

Öt hely, amit látni szeretnék

1. Gízai Piramisok (Egyiptom)

2. Skócia...

... és Írország (így együtt)

3. Matchu Pitchu (Peru)
4. Angkor (Kambodzsa)

5. Pompei (Olaszország)

Kaptam egy karkötőt egy kislánytól. Csak úgy. Ő csinálta. Csak mert az ő szobáját vakoltam.

Azért szeretem ezt a 10-12 éves korosztályt, mert már kifejezetten értelmesek, de még nem hordozzák magukban az idegesítő kamasz vonásokat.

A dolgaim nem úgy haladtak tanulásügyileg, mint szerettem volna. És elsősorban nem a közig a gond. Az is. Pont az ne lenne?

... és most átadom magam a közigazgatási jognak...

Pénzvilág

Más is észrevette, hogy mennyire a pénz irányítja ezt a világot, vagy csak én fulladozom tőle? Hányingerem van. Utálom. Nem azt, hogy van fizetőeszköz, hanem azt, hogy mindenhova beférkőzik. Már nem is a hatalom a fontos, vagy a dicsőség, vagy az örök hírnév, hanem a pénz. A vagyon. És minden más csak után a jön.

Mi eladtuk magunkat. Egy olyan ember (emberek csoportja) szól bele az országunk irnyításába, akinek semmi köze hozzánk, magyarokhoz. Megteheti, hogy beleártsa magát az állam irányításába, nyomást gyakoroljon a kormányunkra a megszorítások végett, és kiszedheti a kisemberek zsebéből a fizetésüket, semmibe veheti az Alkotmányunkat, csak hogy a nullák száma megfelelő hosszan nyúljon végig a banszámláján. Holott annyi pénze van, hogy nemhogy neki elég, de több ország megélhetése biztosítva lenne belőle. Nem tudom, felfogja-e egyáltalán valaki, hogy ez mit jelent...

Azt hiszem, még röghöz kötött jobbágy is szívesebben lennék, vagy birkapásztor valami magas hegység lejtőin. Ami ma a világban folyik, az undorító. Rosszabb, mint a trónviszályok vagy a dézsma.

És senki nem vonhatja ki magát alóla.

Egysejtűek a sivatagban

Az RTL klub Menetrend című műsorának idegenvezetője (nem műsorvezetője) szerint az egyiptomi sivatagban nagyon sok érdekes dolgot lehet találni, mivel ott 1millió évvel ezelőtt tenger volt. Kis odafigyeléssel az ember rábukkanhat az ősállatok maradványaira, lelhet cápafogat, őshalak csontjait, és egysejtűt is.

Azért mutathattak volna egyet.

Keresd: Sedith

Azon gondolkodtam, miért találtam ki magamnak ki a "Sedith" nevet. Bevallom, fogalmam sincs, honnan jött az ötlet. Gondoltam beütöm a keresőbe, hátha jelent valamit, volt valami ilyen nevű magasztos és fennkölt istennő, híresség, színésznő, bármi.

Az eredmény:

• a saját blogom
• Sedith a Babaneten, 3288 hozzászólással (nem én vagyok)
• Sedith az Encylopedia Metallumon, aki férfi, és aki üzemelteti
• Lord Sedith website-ját, amely az egyetlen hivatalos Sabazios, Christ in Falmes and Key to Demonolatria website - fogalmam sincs, mik ezek (nyugtassatok meg, hogy a Sedith nem férfinév)
• egy értelmes video a youtube-on (?)
• és még sok username (mind férfi, és fantasztikus szerepjátékos oldalkon)

Szerintem a Sedith kifejezetten nőies név. Milyen pasik választják maguknak?

Vajon csak nekem szokott elzsibbadni az ujjbegyem a touchpad használatától?

Új csodaszer a fogáplásban:

a sarki zuzmó tartalmú fogkrém. Mert az eszkimók is azt rágják, és ezért vakítóan fehérek a fogaik. A méhpempős samponom mellett tartom, és csak ezzel mosok fogat, ha eszem a biffidus actiregularis (nem biffidus essensis, az már gagyi) tartalmú joghurtomból.

Hideg

Ma annyira hideg volt, hogy végre összetapadt az orrlukam, ha mélyen belélegeztem a levegőt. És örültem a tömött busznak, mert addig is melegebb van, mintha nem lennénk csak néhányan. Végre nem csak a tél iránti szolidaritásból viselem a nagykabátot, mint tavaly. Örülök ennek a hidegnek. Sokkal jobban fog esni utána a nyár.

"Érettebb a koránál"

Azt hiszem, megfejtettem, miért is mondták rám azt gimnazista koromban, hogy érettebb vagyok a koromnál. Van ugyanis egy jelenség, amit elneveztem "serdülő paradoxonnak". Ennek az a lényege, hogy a tizenévesek olyan attitűdöket vesznek fel, amelyekkel úgy vélik, komolyabbnak, felnőttebbnek, másabbnak látszanak, mint a többiek, azonban ezzel épp az ellenkezőjét érik el: gyerekesek lesznek. Ilyen attitűd lehet a cigaretta, az, hogy a szülőknek nem adnak puszit, mert ciki, vagy nem mennek velük sehova, továbbá, hogy nem tanulnak, hogy extrém göncöket aggatnak magukra, hogy különlegességüket hangsúlyozzák. És még sorolhatnám.

S ha belegondolunk: nincs is komikusabb, mint egy 14-15 éves forma gyerek, kék punk bakancsban, tépett hajjal, amint kihúzza magát, mint a vizeskifli, és fújja, fújja a füstöt látványosan.

Nekem nem voltak ilyen attitűdjeim. 13 évesen cigiztem először, de azt követően nem foglalkoztam vele. Nem hordtam hülye ruhákat, nem akartam befesteni a hajam, elmentem a szüleimmel moziba, sőt, volt hogy én hívtam őket. Mondhatni kicsit jellegtelen serdülő voltam. Általában 3-4 évvel néztek fiatalabbnak a koromnál, ennek ellenére a barátaim 25-30 évesek voltak (mind felsőfokú végzettséggel) akikkel jobban el tudtam beszélgetni a kortársaimnál.

Egyébként vicces, hogy a serdülők nem veszik észre: pont attól lesz a viselkedésük gyerekes, amiről azt hiszik, hogy felnőttes. Végülis nem lehet mindenki olyan kifinomult, mint én.

Shnirele, Perele

Gondoltam én is mutatok valami zenét, ami szerintem értékes. Az alábbi, az egyik kedvenc számom a Klezmatics nevű amerikai együttestől. Élőben is láttam őket, egyszerűen lebilincselőek, rengeteg érzést képesek kiváltani az emberből!

Akit érdekel, ha javasolhatom, nyugodt körülmények közt hallgassa, és elejétől a végéig.



Ja, ha valakiben felmerült volna, nem vagyok zsidó, a családfámat kb. a Dózsa-féle parasztfelkelésig tudom visszavezetni (komolyan!). Ugyanis magyar paraszti családból származom.

Cicababymica

Miért van az, hogy ha egykori ismerőseimet, iskolatársaimat akiket Bettiként, Ancsaként, Zsófiként vagy Bogiként ismertem, megnézem az iwiw-en, most Betticicaként, Ancsababyként, Zsóficiccként vagy Bogibabyként szerepelnek? Pedig soha senki nem hívta őket így. Mindegy, végülis biztos szexi, cuki, (ribi)... vagy olyasmi. Sajna sem a Sedithbaby sem a Sedithcica nem hangzik olyan jól, mint mondjuk a Bogibaby, úgyhogy mély szívfájdalmamara, ezt a trendet most nem tudom követni. (Shit!)

Sólyom László és a populizmus

Sok szó éri mostanság a köztársasági elnököt, mert ahelyett, hogy aláírta volna a távoltartásról szóló törvényt, az Alkotmánybíróságnak küldte meg, előzetes normakontrollra. Épp olyan embrektől, akik a valóságnál fontosabbnak tartják politikai népszerűségüket (lsd. miniszerelnökünk blogját), mint a valóságot vagy a jogbiztonságot. Így alakulhatott ki a kép a galád, demagóg köztársasági elnökről, aki begyepesedett, régi jogokra hivatkozva enged utat a nőket bántalmazó férfiaknak.

Az elnököt bíráló személyek csupán arról feledkeznek meg, hogy az a begyepesedett törvény az Alkotmányunk, és hogy Sólyom László nem egyszerűen egy kiemelkedő jogtudós, de 1990-98 között az Alkotmány Bíróság elnöke, és olyan jelentős alkotmánybírósági határozatok köthetőek a nevéhez, mint a halálbüntetés eltörlése, vagy a terhességmegszakítás.

Sólyom Lászlót lehet bírálni amiatt, mert nem objektív, mert nem elfogulatlan, vagy mert makacsságával esetleg akadályozza az Országgyűlés működését, de a a jogtudásához nem fér kétség. Kár, hogy a távoltartással esetleg érintett elemek épp a joghoz analfabéta, bulvármédián élő elemek.

Álljon itt egy cikk Kumin Ferenctől, Köztársasági Elnöki Hivatal kommunikációért felelős főosztályvezetőjétől.

No komment

Erre ma megkapom egy barátomtól, hogy nő létemre érzéketlen vagyok, mert szerintem nem erőszakolták meg Zsanettet.

Pszichológiai vizsgálat - és minden, ami erről eszembe jutott

Az építkezés minden dolgozóját pszichológiai alkalmassági vizsgálat alá vetették ezen héten. Megnézték, nem okoz-e nekünk túl nagy stressz a téglapakolás vagy a betonkeverő zúgása, illetve felmérték a véleményünk az építésvezetőkről és a fizetésről. Immáron hivatásos pszichológus is megállapította, hogy túlzott racionalitásom a nőiességem rovására megy. Viszont közölte, hogy kifejezetten vezetőalkat vagyok (a vezetőim ennek biztos nagyon örülnek, pláne, hogy épp egyetemet végzek, mely képzettséggel ők nem rendelkeznek) azonban sokszor túlságosan erőből akarom megoldani a problémákat, ahelyett, hogy azt a nőiségem fejlesztésével és felhasználásával tenném (tehát ha kell valami, elveszem, és nem rebegtetem csábosan a szempilláim).

Vicces ez a mostani eredmény, mert a tavalyi vizsgálaton azt mondták, gyermeteg vagyok, csak mert az általam rajzolt fa egyik ágára elhelyeztem egy baglyot is. Pedig csak azért tettem, hogy tudásvágyamra hívjam fel a figyelmet, de úgy tűnik félreértették. Újabb bizonyíték arra, hogy a pszichológia kb. annyira megbízható tudomány, mint a tenyérjóslás. Ha akarom igen, ha akarom nem. Arról nem is beszélve, hogy mivel rendelkezem átlagon feletti intelligenciával, olyanra írhatom meg a tesztet, amilyenre akarom. De általában az igazat írom, kíváncsi vagyok, mit hoznak ki belőle. Nem is értem. Leírok a tesztben valamit, amit tudok magamról, aztán az elbeszélgetésen a pszichológus elmondja nekem, amit már leírtam, és tudok. De persze szükség van rá, pár embert el is küldtek betegszabadságra. Hiába, a betonkeverő...

Hozzáteszem, talán az sem javított a nőiességem megítélésén, hogy nemmel válaszoltam arra a kérdésre, mely szerint helyesnek tartom-e a nők szexuális szabadságának kiterjesztését. Nem, nem tartom helyesnek, és meg is mondom miért. A szűklátókörű feminizmusnak köszönhetik a mai nők a boldogtalanságukat, akik arról igyekeznek meggyőzni bennünket, hogy nekünk nőknek mindaz jó, ami a férfiaknak is az, és amit eddig nem tehettünk meg. A választójoggal kapcsoaltban igazuk van, mint ahogy a művelődéshez való joggal is. De nem így a szexuális szabadsággal. Mi ugyanis nők vagyunk, és nem férfiak.

Értelmezzük a helyzetet először szemantikailag: egy aktus során a férfi magáévá tesz. Ellenben a nő odaadja magát. (hajj, szép magyar anyanyelvünk!) A férfi elvesz, a nő ad. A férfi betör, a nő befogad. A férfi szereti azt, ha sok nőt tehet magáévá, mert ezzel úgy érzi, gyarapodott. Ellenben vajon valóban jó egy nőnek az, ha sok embernek adja oda magát, azonban semmit nem kap érte cserébe (legfeljebb pillanatnyi orgazmust, vagy annyit se)? Nem, nem jó. Egy darabig talán elhiteti magával, hogy az, hogy micsoda jó pasikat tudott eddig az ágyba vinni, boldoggá teszi, de előbb-utább kiég. És fásult lesz. És nem is érti, mi a baj vele.

Továbbá valjuk be: férfiakat csak ágyba vinni nem nagy bűvészet, ellenben egy nőt meghódítani!Ez már sokkal nehezebb... legalábbis, az volt, amíg volt a női nemben méltóság...

A fásultség érzése férfiakkal is megesik, de nem olyan könnyen, mint egy nővel. A nő partnert keres és stabilitást. Apát, még ha éppen nem is akar gyereket. Persze kivételek mindig vannak, azonban az átlag nő nem pasi gyűjtő karrierista. És az se százas, aki szerint az volna a természetes. A férfiaknál más tészta. De mi nők, nem ilyenek vagyunk. (mondja ezt Sedith, aki racionalitása folytán nem elég nőies - egyébként fent leírtakkal nem arra célzok, hogy a nőknek csak EGY legyen egész életükben, és a házasságig tartsák meg a szüzességüket, hanem egyensúlyra akarok mutatni)

Mindenesetre, mikor a pszichológustól kijöttem, és elmondtam a kollegáimnak, hogy az értékelés szerint nem vagyok elég nőies, az férfikollegáim hevesen tiltakozását váltotta ki, majd egyikük felajánlotta, hogy ha vezető leszek, lesz majd a bulldogom (mondjuk ez a mondata kevéssé értelmezhető "kőműves kontextusban"...). Így aztán megnyugtattam magam a nőiségemet illetően: valamit minden bizonnyal jól csinálok, tesztek ide vagy oda.

A nap bókja

"Sedith... neked olyan szép a hajad baz' meg!"

Most ledöbbentem!

Hihetelen felfedezést tettem! Rájöttem, hogy a nekem szimpatikus színész, Alan Rickman...

...játsza Nottingham Grófját a Robin Hoodban! Sőt, mi több...

... Piton Professzort is, a Harry Potteben!

Ezt most fel kell dolgoznom... Egyébként mindegyik karakter a kedvencem az adott filmből, de nem tűnt fel, hogy ugyanaz a valaki játsza őket. És az sem, hogy ez valaki Alan Rickman...

Egyébként úgy veszem észre, kezdek bulvárosodni. Minő ciki!

Szép magyar anyanyelvünk...

... és ha mégegyszer valaki a "kariról" ("hogy mi bajod? Ki az a Kari? Miről beszélsz? Hogy az ünnep? Wááhooááá!!!") akar megemlékezni, vagy a "kari" ajándékairól mesélni, az jobb, ha távozik a közelemből, mert egyenként fogom kihúzkodni a lábujjait, s tevékenységemet a végén a nyelv eltávolításával koronázom meg, hogy még egyszer ilyen irtózatos, gyalázatos rövidítést véletlenül se tudjon kimondani! Még az amerikaiak sem mondják, hogy "Christi"! Hova jutottunk!? Ez rosszabb, mint a Debi (ami Debrecen... na jó, annál, talán nem, de akkor is rémes)!

Anyu és Apu mindenkit megtanított beszélni. Ne kelljen szégyenkezniük.

Danzig

Épp kellemesen nem csináltam semmit a gép előtt, mikor eszembe jutott, hogy megveszekedett tizenéves koromban hallgattam valami Danzig nevű együttest, pontosabban csak két számát, és azt sem épp élvezhető minőségben, lévén, hogy egy kinyúlott videoszalagon volt rajta. Az rémlett, hogy kemény, zúzós metált nyomtak, és egy jó izmos-szőrös-férfi-isten-állat volt az énekesük. Aki a fejével együtt rázta a csípőjét az ütemre, és néha keményen beleboxolt a levegőbe.

Gondoltam, élek az internet adta lehetőséggel, és megkeresem már ezt a bandát, és meghallgatom a régi zenéket, vajon még mindig tetszik-e. Tetszeni tetszik, de egyébként van bennük valami... vicces. Olyan viccesek, ahogy kemények... Úgy viccesek, mint ahogy mai fejjel viccesnek tartjuk a nyolcvanas évek divatját.

A Danzig egyébként 1987-ban alakult Amerikában, a képen látható Glenn Danzig keze nyomán, aki ezt megőlőzen horror punk (?...kuc-kuc) és sámán metál (? ...kac-kac) együttesekben énekelt.

Csak a kedvetekért dobom ide azt a két zenét, amit én azon a régi nyúlott videokazettán hallgattam, a Mother-t (bár nekem a koncert felvétel volt meg, ez egyébként szerintem viccesebb, és a csípőjét is ebben rázpitálja) és a Dirty Black Summer-t.

Jó szórakozást!

Pontokba szedve:

Ann-nál találtam, meg már olvastam máshol is, legfőbb ideje, hogy én is lenyúljam.

Étel: hortobágyi húsos palacsinta

Ital: gin tonic

Alkohol: Bailey's

Szín: lila

Együttes: Beatles!

Színész: Liam Neeson

Színésznő: Catherine Zeta Jones

Film: Star Wars, Forrest Gump

Sorozat: Róma, The Shield, X-Akták

Szám: a végtelen

Hiszel-e:

Horoszkópban: nem

Istenben: nem

Túlvilágban: szeretnék, de túl sokat foglalkozom mostanság tudományokkal, és egyre valószínűtlenebbnek tűnik a létezése

Földön kívüliekben: nincsenek, csak jó messze, és nem tudnak ide jönni... ugye...?

Magadban: néha túlságosan is

Mit gondolsz róla?

Álmok: álmodni jó! Egy időben írtam, rendszereztem, fejtettem az álmaimat. Ma már csak az igazán érdekeseket jegyzem le.

Szerelem: szeretni jó! Fa leszek, ha fának vagy virága...

Élet: élni jó! Csak nem pont olyan, ahogy gyerekként elképzeltem.

Halál: igazából nem érdekel, 50 év múlva visszatérhetünk rá.

Dohányzás: nem szeretem, és az se érdekelne, ha betiltanák.

Káromkodás: attól függ, de általában zavar

Egyik-másik:

Vanília-csoki: csoki-vanília

Sör-bor: Baileys :D

Szárazföld-tenger: mindkettő felváltva

Fekete-fehér: régen fekete, ma már fehér

Hideg-meleg: Meleg. Utálok fázni.

Nap-Hold: Nap

Állat - ember: Az ember egy kiemelkedő intelligenciával rendelkező földi állat, tehát ha azt mondom állat, abba az ember is beletartozik

Rend - rendetlenség: rend

Közösség:

Szeretsz vásárolni? nem. Szeretném, ha mindenem csak úgy lenne. Magától.

Szeretsz emberekkel találkozni? szeretek, de általában nem tudok velük mit kezdeni

Hogy jössz ki a környezeteddel? leginkább sehogy, a környezetem általában előbb-utóbb semleges lesz velem kapcsolatban

Mikor ismerted meg a mostani legjobb barátodat? nincsenek barátaim

Szeretsz középpontban lenni? szeretnék...

Szereted, hogy ha boldog emberek vesznek körül? mindenki szereti, ha boldog emberek veszik körül, mert jó hatással vannak rá

És ha szomorúak? ha nem akarnak belerántani a szellemi nyomotukba, és nem cuppantják el az energiáim

Milyennek tartanak a többiek? mondtak rám olyat, hogy visszahúzódó, mondtak rám olyat, hogy "túl sok", és egy volt osztálytársam kijelentette, hogy engem nem szeretnek (mármint a volt osztálytársaim). Tényleg nem szerettek, de valamiért mindegyik nálam sírta ki magát.

Előfordult már, hogy:

Ültél már repülőn? igen

Voltál külföldön? igen

Sírtál mások előtt? igen

Másztál fára? gyerekkoromban folyamatosan. Le is estem.

Találkoztál már híres emberrel? Vikidál Gyulától meg Halász Jutkától kértem autogrammot, és elől álltam egy Eros Ramazotti koncerten. Varga Miklós pedig egyszer nekem énekelte az Európát.

Eltört egy csontod? nem

Be kellett feküdnöd kórházba? igen, mert 8 évesen nekiszálltam fejjel egy radiátornak, és sugárban hánytam

Telefonbetyárkodtál? nem, gyermeteg dolog

Lógtál az iskolából? soha

Úsztál tengerben? igen

Voltál templomban? 12 évesen lettem katolikus - rendhagyó szertartás volt. De egyébként nem gyakorlom a vallást.

Fent maradtál egész éjszaka? igen

Táborban voltál? többen is

Gondolatban megöltél valakit? nem, de már támasztottam fel

Egyéb:

Jobb, vagy balkezes vagy? jobb

Mi van az egérpadodon? laptopom van

Mi van az ágyad alatt? semmi nem fér az ágyam alá

Mitől félsz a legjobban? az UFÓ-któl. De mint mondtam, nem léteznek, vagy ha igen, nagyon messze vannak, és nem tudnak ide jönni.

Mi jár most a fejedben? Kedden vizsgázom nemzetközi jogból, és nem tanultam eleget.

Vannak háziállataid? Van egy cica itt, Cirmi, otthon Betyár és Artúr, és nagyon szeretnék egy nagy jákó papagájt

Múlt:

Akit a legjobban hiányolsz: a múltból senkit

Amit a legjobban hiányolsz: a főiskolás éveket. Fogalmam nem volt arról, mennyire semmi gondom.

Életed legszebb időszaka: lsd. köv

Életed legrosszabb időszaka: erre a két kérdésre is 50 év múlva térjünk vissza.

Ha visszamehetnél az időben, hova mennél? Azzal kezdeném, hogy megvizsgálnám az ókori Földközi-tengeri medence kultúráit, meggyőződnék arról, hogy több ókori civilizáció valóban matriarcha volt-e, aztán elmennék egy Beatles koncertre.

Egy dolog, amit megbántál: Egyszer két fiút hülyítettem egyszerre. Ha eszembe jut, azóta is lelkifurdalásom van.

Egy dolog, amit elfelejtenél: lsd. előző

Mi akartál lenni, ha nagy leszel? kőműves. Sikerült.

Jövő:

Állás: van

Házasság: előbb-utóbb szeretnék, de csak a ruha miatt

Gyerekek: 25 éves koromra szülni akartam, de látom, hogy nem fog összejönni

Fiad neve: András

Lányod neve: Abigél

Hol fogsz lakni? Városban semmiképp nem. Mondjuk hegyen, a világtól távol. Vagy annyira nem távolt, de kieső helyen.

Mit fogsz csinálni 20 év múlva? Fogalmam sincs. De tényleg. Remélem nem azt, mint most.

Baráti csevej

Ha elkezdek blogokat nézegetni, ott általában saját sorsuk felett kesergő embereket találok, akik a párkapcsolatuk, a munkájuk, magányuk vagy nihilizmusuk miatt sírnak. De leginkább a párkapcsolatuk miatt. Nem szeretem, miért így szeret, miért nem úgy szeret, miért hagyott ott, én hagytam ott, minek hagytam ott, stb.

Én azonban általában a barátaim miatt kesergek. Illetve amiatt, mert nincsenek. Szoktam magam hitegetni, hogy de van, legalább egy mindenképpen van, sőt, kettő is, de az igazság az, hogy nincs. Na jó, a bajban van, de nem vagyok mindig bajban.

Kb. 14 éves korom óta tart a barátok nélküli állapotom. Alapjáraton nem érzem ennek hiányát, és azt is tudom, hogy túlfejlett egóm az oka, meg az hogy túl szép vagyok és okos, ezért folyton irigyek rám. Na jó, ez utóbbit csak viccnek szántam (remélem mindenki jót nevetett, ha-ha), de tény, hogy jelentős szerepe van az igen nagy egómnak. Az emberek azt hiszik, lenézem őket. Közben meg csak magamat nem nézem le, és helyén van az önértékelésem, ellenben a körülöttem lévőkkel. És ki akar azzal barátkozni, akiről azt hiszi, hogy magas lovon jár (istenem, de rég lovagoltam!)? Hogy változzak meg? Kösz, nem. Változzanak ők! (ez is csak vicc volt, ha-ha, nem várom én el senkitől a változást) De én is jól vagyok így, nem akarok változni. Aki így is kitart mellettem, az nekem bőven elég. Hogy akkor minek sírok? Hát ez jó kérdés. Talán telhetelen vagyok. Sokat akarok. Én akarok lenni a társaság fénypontja! Ami sose voltam. Exhibicionista vagyok! És tartózkodó. Egyszerre. Titokban vagyok exhibicionista! Igen, azt hiszem, ezzel megfelelően kifejeztem az állapotom.

Ha végignézek azokon az embereken, akik 18 éves korom után lettek, vagy lehettek volna a barátaim, a lista tragikus. Persze egy-két dolognak elejét is vehettem volna a "ne bízz senkiben" jelmondat égisze alatt, de kösz, inkább ezt sem.

A főiskolás barátaim például, akiket a barátimnak hittem, nem álltak mellém egy olyan konfliktus történtekor, amikor a másik fél elvileg jelentéktelen kellett volna, hogy legyen. Senki "nem akart belefolyni". Olyannyira, hogy aztán ki is zártak a társaságból kis időre (már megint - a társaságból való kirekesztettség kíséri az életem; azt hiszem, ez a karmám: ma, ha nem zárnak ki, kizárom én magam - király!).

A főiskolás barátnőm összefeküdt, majd viszonyt kezdett a nagy plátói főiskolás szerelmemmel, ami még nem is zavart volna, ha tudom, hogy ő élete szerelme, de nem az volt. Csak szórakozott. Próbálta ugyan szeretni, de akkor is csak szórakozott. Talán úgy vélte, ennyi jár neki a nehéz gyerekkora miatt. Vagy ilyesmi... Én pedig hallgattam a sirámait a kapcsolat miatt, hallgattam, milyen a srác az ágyban, hogy nem egy nagy durranás, és nem maradtam le semmiről, kicsi a farka is, de azért csak be-befeküdt hozzá. És igen, tudta, hogy szerelmes vagyok! Aztán egy romantikus estén a kollégiumban megengedte, hogy a srác elolvassa a naplómat, amikor én házon kívül voltam. Amiben sejthető, miket ír egy 20 éves lány a plátói szerelméről. Elástam magam. A barátnőm azonban nem számolt azzal a ténnyel, hogy én nagyon sok mindent leírok ám a naplómba, így azt is, amikor ő a plátói szerelmem tudta nélkül a plátói szerelmem kollégiumi szobájában (talán ágyán) összefeküdt egy tűzoltóval. Plátó szerelmem reakciója sejthető a barátnőm felé, így hamar véget is ért a romantikus este. Amit barátnőm szerint én rontottam el, mert leírtam mindezt, és nem ő, amiért nem vette ki a srác kezéből a naplóm.

Egyébként kifejezetten szeretem ezt a történetet. Van benne valami kellemes komikum. Még az égésem ellenére is nevettem rajta akkor, bármilyen ramatyul is voltam. A nagy főiskolás plátói szerelmem meg egy béna balfék papucs, mert még ezek után is képes volt futni a barátnőm után.

Ez a barátnőm egyébként a történtek ellenére a mai napig számíthat rám. De mióta dolgozni kezdtünk, új barátai vannak. Így nincs már rám szüksége.

Egy másik főiskolás jóbarátom, akivel sok elméleti vitát és beszélgetést lefolytattam, nagyon jó munkát kapott a főiskola után. Rögtön az építésvezetők mellett kezdte! Okos srác volt, azért kedveltem. Órákig tudtunk a kriminológiáról, a közéletről, a politikáról beszélgetni. De az új állás miatt elszállt. Azt hiszem, kicsit le is néz, mert én nem kerültem olyan magas szervhez. Vagy talán inkább önmagát értékeli túlságosan felfelé, hozzám, mezei jólképzett kőműveshez képest. Kár érte.

Aztán volt egy olyan barátőm is, aki boszorkánynak hitte magát. Vagy inkább médiumnak. Az e-mailemre nem válaszol, pedig konkrét kérdéseket intéztem hozzá, szükségem lett volna a segítségére. Semmit nem tudok róla. Szóval elmaradt.

Igazából ez a bajom. Én amolyan nótórius kapcsoalttartó lennék, de folyton elmardnak mellőlem az emberek. Azt mondják, "sok vagyok". Tömény és erős, amit oldani kell egy kis lélegzetvétellel. Vagy sok, sok, soksoksoksok lélegzetvétellel. Szokták mondani, ami nem megy, nem kell erőltetni. Úgyhogy inkább én sem barátkozom.

Vannak azért barátiam. Régről. Helyzetem egyáltalán nem rossz, ezért is volt az önirónia. A legjobb barátom például az az ember, akivel együtt élek. De rajta kívül is akad egy kevés. Csak láthatnánk egymást gyakrabban.

Terence Hill

Ha már a múltkor felmerült Terence Hill neve, mint 6 éves kori önmagam rajongásának tárgya, gondoltam feldobok róla pár érdekesebb és kevésbbé érdekes, de jól sikerült fotót.

Terence Hill egyébként Mario Girotti néven született 1939. március 29-én, Velencében. 1952 óta színész, de a Terence Hill nevet csak 1968-ban vette fel.

Íme képek. Ajánlom Éva figyelmébe!

Újévi gondolatok

Éjfélkor, ahogy néztem a nagy tüzijáték áradatot mindenfelől, most valahogy sehogy se tudott úgy tetszeni, mint régen. Túl sablonos lett. Bárki által elérhető. Kissé elvesztette ünnepi ragyogását. Egyébként sincs sok értelme. Egy fickó például bele is halt. A kiskutyánk pedig lehet, hogy örökre sánta marad.

Érdekes. Betyár annyira tökéletes kiskutya, hogy a lelkem mélyén folyamatosan aggódtam, nehogy valami baja essen. Nehogy elveszítsük, hiszen annyira különleges. Egy guru megirigyelhetné a türelmét és az önuralmát. Ha lenne dalai láma a kutyáknál, ő lenne az ifjú kiválasztott. És akkor Szilveszter napján, délelőtt, valami barom petárdája miatt (ami egyébként is TILOS!) annyira megijed, hogy vagy leesett a lépcsőről, vagy nekiszaladt a falnak, a lényeg, hogy a lehető legszerencsétlenebb helyen tört el a lába, és a szája is felrepedt. Úgy sírt szegénykém, hogy halálra rémült az egész család. Az első ijedtséget követően azonban ismét felülkerekedett az önuralma, a kórházban zokszó nélkül tűrte a röntgent, a vizsgálatokat, a kötést. A lábát műteni kell, de nincs orvos, csak január 4. után, és akkor is csak Nyíregyházán. Az állatorvosok úgy tűnik olyan szinten vannak, mintha minden orvos csak háziorvos lenne, és lenne országonként két sebész, két patológus, stb. De még ha sikeres is lesz a műtét, akkor is nagy a kockázat, hogy sánta marad. Mindezt azért, mert mi emberek folytonos durrantgatással szeretjük köszönteni az új évet. Hát ennek így aztán volt értelme.

Elméláztam a jövőn is. Azon gondolkodtam, hogy milyen furcsa, hogy bár annyi ember él a földön, hogy a bolygó lassan belerokkan az eltartásunkba, mi emberek épp most tartjuk a legfontosabbnak azt, hogy minden fogyatékos, elmebeteg embert életben tartsunk, olyanokat is, akik képtelenek normális életet élni. És olyanokat is, akiket mondjuk ki kellene végezni, mert veszélyesek a társadalomra. Épp most, mikor a legnagyobb okunk lenne arra, hogy valóban csak erős, egészséges gyerekek szülessenek, betegekkel ne terheljük ezt a bolygót. Persze, egyébként nem lenne miről cikkezni a Fókuszban meg a Naplóban, hogy épp milyen beteg kisgyerek milyen műtéten van túl. Fantasztikus. Lehet engem kegyetlen demagógnak nevezni, lehet emlegetni a "bezzeg ha a te gyereked lenne" dumát. Attól még betegnek tartom azt, hogy ha egy családban két egészséges gyerek mellé születik egy beteg, akkor az egész család a beteggel van elfoglalva, ráköltenek egy csomó pénzt, az egészségessel meg alig törődnek. Szerintem ez a beteg dolog.

Elgondolkodtam, vajon én mit tehetek a Föld tehermentesítéséért, hiszen fogyasztok, szemetet gyártok, autózom, bár sokat buszozom is, de még az anyagcserémmel is szennyezem a környezetet. Gyűjthetem szelektíven a hulladékot, vehetek újrahasznosított termékeket, de végül arra a következtetésre jutottam, hogy a Földnek akkor használnék a legtöbbet, ha mondjuk 5milliárd embertársammal együtt felkötnénk magunkat az első fára.

Így aztán lett egy kis bűntudatom a létezésem miatt.

Persze nem kezdem ám rosszul az évet, még ha fenti gondolatok nem is épp pozitívak. Ha ugyanis igaz az, hogy amit Újév napján csinálsz, azt csinálod majd egész évben, akkor az év hátralévő részének jelentős hányadát fogom végigturbékolni a párommal. És valljuk be, ez azért egy igen jó kezdet!