Ez a jelmondata annak a világnak, amelyben élünk. Ahol a szomszéd ajtó mögötti lakókat nem ismerjük, és nem is akarjuk megismerni. Ahol lelkifurdalás nélkül végignézzük, ki tör be oda, de később mindezt letagadjuk, mert nem akarunk belefolyni semmibe. Ahol nem merjük felvenni a stoppost, és nem merünk stoppolni. Ahol valaki napokig fekhet holtan egy padon, anélkül, hogy bárki megnézné, él-e még, mert "biztos részeg". Ahol senki nem segíti fel a másikat, ha elesik.
Ahol persze mi vagyunk a legjobban felháborodva, ha mindez velünk történik.
Így leszünk egyre többen, egyre zsúfoltabban, egyre idegenebbek. Az egymásért való felelősség már ma is történelem. Már abban sem akarunk bízni, akivel élünk. Mert ő is biztos átver, biztos ő sem őszinte. Sumákolunk előtte, megvezetjük, kicsiny titkaink vannak előtte, és meg vagyunk győződve arról, hogy ez így van rendjén.
Aztán mi vagyunk legjobban felháborodva, ha az ő kis titkaira derül fény.
Hát ne bízzunk senkiben! Ebben még képesek vagyunk összefogni. Együtt, egy idegenebb világért...
3 megjegyzés:
Én pl. naiv vagyok és mindenkiben megbízom, és bizony gyakran rosszul teszem. És bizony ez azt jelenti, hogy nem alaptalan a cím.
Pedig nem rám igaz.
ajánlom ezt
Ok, de hat példa a rossz házasságra nekem nem bizonyít semmit. Mert hozok hat ellenpéldát, köztük akár a te szüleidet is.
Megjegyzés küldése