Ne térj le a főútról!

Pedig nekem pont az volt az érzésem, hogy letértem, ahogy a BKV busz elhaladt a Budapest tábla mellett, s ment tovább a fákkal és bokrokkal tarkított, elhagyatottnak tűnő úton. Egy újabb BLÖCS felé vitt Annalightot és engem; egy csajos kikapcsolódásra, amit mondhatni, nagyobb részt nélkülöztem eddigi életem során. Mégis, ha az ember nem épp csajos lánya ráérez a BLÖCS-re, rádöbben arra, hogy valami olyan dolgot hanyagolt eddig, ami elméje jing oldalának különös kikapcsolódást és vidámságot nyújt. Lényének új oldalát ismerheti meg, aki például szereti a nyers répát vagy uborkát márványsajt mártással eszegetni.

Nem is tudom, volt-e olyan BLÖCS, ahol mindenki teljes létszámmal jelen volt. Ha lett is volna, talán pont én nem voltam ott. Ezúttal két fő hiányzott a társaságból, s amíg mi egymást szórakoztattuk, addig Zsófi külföldön végezte munkáját, K pedig igyekezett a lehető legjobban megoldani egy nehéz élethelyzetet (innen is kitartást hozzá!).

Kékleány viszont végre hosszú idő óta ismét jelen tudott lenni, s meglepő módon nem kéket hanem sárgát viselt, s kék hajtincsek helyett, halovány (mert mégsem bírt ki hat hajmosást) lilás csíkok tarkították a frizuráját.

Háziasszonyunk, Évi, kitett magáért: grillcsirke, két féle saláta, pirított krumpli, de ami igazán levett a lábamról, az a frissen sült fűszervajas baguett volt. Rágondolva kezdek megéhezni.

A tegnapi nap egyébként szomorú évforduló is volt egyben Alma számára. De próbáljuk a jó oldalát nézni: egy éve vált szabaddá egy olyan kapcsolattól, amiben kezdtek többen lenni, mint kellene.

Bár kieresztett hajjal érkeztem, engedélyemmel Juc rászabadult a hajzatomra, hogy valami egészen érdekes fonással (?) kösse össze a szabadon szálldosó tincseket. Kifejezetten tetszett a végeredmény. (egyébként nem árultam el, de szeretem ha a hajamat bizerálják, pláne ha jó is sül ki belőle)

Az este többi részére a tortilla és a bor állott a szolgálatunkba, az kísérte hajnalig tartó beszélgetésünket férfiakról, nőkről, GYES-en lévő dolgozni nem akaró kolleganőkről, alávaló exekről, vakmerő, fiatalkori tettekről és kamaszkori abszurd aggodalmakról.

A hajnali hazaszállingózás során megismerhettük a főútról letérő, a környéken kb. negyed órát bolyongó csrk karját messziről, Rajzfimszemű Medvéjét közelről, s az én párom is bemerészkedett megtekinteni, hova is tűnök kb. havonta egy alkalommal. Ez utóbbi látogatók személyéért talán egyedül a lakásban tanyázó Füles és Maya nem lelkesedett annyira. Nekik talán kicsit sok volt az idegenekből (vagy talán a férfiakból).

Következő BLÖCS-re fogyni kéne 10 kilót, hogy elférjünk egy fürdőkádban. Még szerencse, hogy felmentést kaptam a feladat alól. :)

Lássuk csak...

Ma este lehetnék Metallica koncerten, ha az öcsém be tudott volna vinni. De persze nem tudott. Kénytelen vagyok megelégedni az sms-es közvetítéssel.

Vagy lehetnék BLÖCS-ön, ha nem az utolsó pillanatban módosul az időpont, és tudnék rendesen vezetni, mert akkor bevezethetnék Budapestre. De persze a jogsim csak a lakókörnyezetmre szól. (de dolgozom az ügyön)

Helyette Metallicát hallgatok és Pankával chatelek(tem).

Dübörög az Élet!

BLÖCS

Talán komikus, de én még mindig nem tudom, pontosan minek is a rövidítése ez a furán hangzó mozaikszó. Lényeg a lényeg, nagy örömömre és meglepetésemre, meg lettem hívva erre a kis blogos összeröffensére, ahol általam már korábban ismert vagy kevéssé ismert blogok tulajdonosai kaptak arcot, hangot, karaktert.

Annalight-tal a belvárosban találkoztunk, hogy megtámadjuk valamelyik áruházat és beszerezzük a még hiányzó kellékeket (mint vanília fagyi, narancs, tortilla és társai) az estéhez. Előtte meg kellett küzdenem egy angolul francia akcentussal beszélő lánnyal, akinek nagyon szerettem volna segíteni, de "H" betűk nélkül és francia "R" hangokkal a legalapvetőbb mondatainak megértése is komoly nehézségekbe ütközött. Miután hangsorainak azonosításával megállapítottam, hogy a Bazilikát keresi, sikeresen útba igazítottam. Majd Annalight, vásárlás, ahol meg Annalightnak kellett megküzdenie a fél éves táskájában felejtett lágyetikettel, mely valamennyi lopásgátló kaput megszólaltatott, akkor is, ha csak az üzlet előtt mentünk el. Tíz perces közjáték után a Tesco előtt - ahol Annalight felvonultatta a táskájában rejtőző Exit magazinok tömkelegét a fogamzásgátló tablettákkal és a számomra is azonosíthatalan holmikkal együtt - végül magába az áruházba is bejutottunk és sor kerülhetett a Vásárlásra.

Ezt követően telefon a férjemnek, mert egyiken sem néztük meg, hova is megyünk, majd a sikeres telefonos segítség után esőben és szélben érkezés a célhoz. Természetesen elsőnek érkeztünk, ami - ismerve pontosságomat - nem meglepő. Ismerve Annalightét, egy kicsit azért az.

Házigazdánk, Juc, megérkezésünkkor az "A" toalettet viselte, fekete vászonnadrággal és krémszínű pulóverrel (mely később a "B" toalett jegyében sötét kockásinggé változott egy csokibalesetet követően). A látható gondossággal berendezett lakásban kellemes csokoládé illat terjengett, s belépve rögtön szemet szúrt A Függöny, melynek kálváriáját olvasói már ismerik. Nem volt nehéz otthon éreznem magam ebben a közegben, ami engem is meglepett, hiszen - olvassam bármióta is a blogját - mégis egy idegen ember magánterületére tévedtem. Ebben, a két macskán, a harmoniksuan összeválogatott színeken és berendezési tárgyakon kívül, segítségemre volt egy függőágy, azonban sajnos az udvariasság úgy kívánta, hogy végül kikászálódjam belőle, és áthelyezzem pozíciómat a kanapéra.

Folyamatosan érkeztek a többiek, akiknek történetét jobban ismertem - K-t, LDQ-t és Tériszonyt (tőle azért rettenetesen irigylem a biológiatudását, s mint utóbb kiderült, kis énekkaros szopránom irigyelheti a kellemes hangját is) - és akiket kevésbbé: Kékleányt (aki tényleg kék! - kivéve, ha zöld) és Almát.

Brownie-t - melyhez az a kellemes illat tartozott - most ettem életemben először, pláne meleg dolgot hideg fagyival. Isteni volt! Nem volt ez másképp a zöldségekhez - melyek épp ütötték azt a szűk tartományt, amit szeretek - készített mártásokkal sem. Amiről szokás szerint ismét megfeledkeztem, hogy mivel alig alkoholizálok az utóbbi négy évben, bármi - így a felszolgált bor is, amiből csak két pohárral ittam - pillanatok alatt a fejembe száll. Remélem, annyira azért nem látszott meg rajtam, mint amennyire én magam éreztem.

Fene érti, de nagyon jól éreztem magam félidegen lányokkal beszélgetve. Talán mert ismertségi köröm egyébként meglehetősen behatárolt, és frissítő volt az enyémtől eltérő tevékenységet és életet folytatók társasága. Emellé - a blogok miatt - az az illúzió alakul ki, hogy ismered a másikat, mégha csak most is látod először.

A végére - ami ugyan csak nekem jelentette a végét - még arra is maradt egy kis idő, hogy Juc kifesse a szemem - ha már úgyis erre ácsingózom, mióta az eslő bejegyzését írta a sminkelésről.

Lányok, köszönet az estéért. Mindenkinek!

UPDATE: És a legviccesebbet nem is írom. Talán tényleg sok volt az a bor, mert kicsit kóválygó fejjel aludtam el, és hajnalban arra a rémálomra riadtam, hogy valamennyien ott beszélgettek a szobánkban, és nem értem, miért fekszik a férjem és közöttem Annalight, Juc és K. A többiek is az ágyunkban feküdtek, de valahogy máshol. Én meg szerettem volna elmondani, hogy uram ma dolgozik, és nem tud tőletek aludni, de nem tudtam összeszedni a gondolataim, mert valójában mindannyiunk közül ő volt az egyetlen, aki aludt. :D