2010. január 10., vasárnap

BLÖCS

Talán komikus, de én még mindig nem tudom, pontosan minek is a rövidítése ez a furán hangzó mozaikszó. Lényeg a lényeg, nagy örömömre és meglepetésemre, meg lettem hívva erre a kis blogos összeröffensére, ahol általam már korábban ismert vagy kevéssé ismert blogok tulajdonosai kaptak arcot, hangot, karaktert.

Annalight-tal a belvárosban találkoztunk, hogy megtámadjuk valamelyik áruházat és beszerezzük a még hiányzó kellékeket (mint vanília fagyi, narancs, tortilla és társai) az estéhez. Előtte meg kellett küzdenem egy angolul francia akcentussal beszélő lánnyal, akinek nagyon szerettem volna segíteni, de "H" betűk nélkül és francia "R" hangokkal a legalapvetőbb mondatainak megértése is komoly nehézségekbe ütközött. Miután hangsorainak azonosításával megállapítottam, hogy a Bazilikát keresi, sikeresen útba igazítottam. Majd Annalight, vásárlás, ahol meg Annalightnak kellett megküzdenie a fél éves táskájában felejtett lágyetikettel, mely valamennyi lopásgátló kaput megszólaltatott, akkor is, ha csak az üzlet előtt mentünk el. Tíz perces közjáték után a Tesco előtt - ahol Annalight felvonultatta a táskájában rejtőző Exit magazinok tömkelegét a fogamzásgátló tablettákkal és a számomra is azonosíthatalan holmikkal együtt - végül magába az áruházba is bejutottunk és sor kerülhetett a Vásárlásra.

Ezt követően telefon a férjemnek, mert egyiken sem néztük meg, hova is megyünk, majd a sikeres telefonos segítség után esőben és szélben érkezés a célhoz. Természetesen elsőnek érkeztünk, ami - ismerve pontosságomat - nem meglepő. Ismerve Annalightét, egy kicsit azért az.

Házigazdánk, Juc, megérkezésünkkor az "A" toalettet viselte, fekete vászonnadrággal és krémszínű pulóverrel (mely később a "B" toalett jegyében sötét kockásinggé változott egy csokibalesetet követően). A látható gondossággal berendezett lakásban kellemes csokoládé illat terjengett, s belépve rögtön szemet szúrt A Függöny, melynek kálváriáját olvasói már ismerik. Nem volt nehéz otthon éreznem magam ebben a közegben, ami engem is meglepett, hiszen - olvassam bármióta is a blogját - mégis egy idegen ember magánterületére tévedtem. Ebben, a két macskán, a harmoniksuan összeválogatott színeken és berendezési tárgyakon kívül, segítségemre volt egy függőágy, azonban sajnos az udvariasság úgy kívánta, hogy végül kikászálódjam belőle, és áthelyezzem pozíciómat a kanapéra.

Folyamatosan érkeztek a többiek, akiknek történetét jobban ismertem - K-t, LDQ-t és Tériszonyt (tőle azért rettenetesen irigylem a biológiatudását, s mint utóbb kiderült, kis énekkaros szopránom irigyelheti a kellemes hangját is) - és akiket kevésbbé: Kékleányt (aki tényleg kék! - kivéve, ha zöld) és Almát.

Brownie-t - melyhez az a kellemes illat tartozott - most ettem életemben először, pláne meleg dolgot hideg fagyival. Isteni volt! Nem volt ez másképp a zöldségekhez - melyek épp ütötték azt a szűk tartományt, amit szeretek - készített mártásokkal sem. Amiről szokás szerint ismét megfeledkeztem, hogy mivel alig alkoholizálok az utóbbi négy évben, bármi - így a felszolgált bor is, amiből csak két pohárral ittam - pillanatok alatt a fejembe száll. Remélem, annyira azért nem látszott meg rajtam, mint amennyire én magam éreztem.

Fene érti, de nagyon jól éreztem magam félidegen lányokkal beszélgetve. Talán mert ismertségi köröm egyébként meglehetősen behatárolt, és frissítő volt az enyémtől eltérő tevékenységet és életet folytatók társasága. Emellé - a blogok miatt - az az illúzió alakul ki, hogy ismered a másikat, mégha csak most is látod először.

A végére - ami ugyan csak nekem jelentette a végét - még arra is maradt egy kis idő, hogy Juc kifesse a szemem - ha már úgyis erre ácsingózom, mióta az eslő bejegyzését írta a sminkelésről.

Lányok, köszönet az estéért. Mindenkinek!

UPDATE: És a legviccesebbet nem is írom. Talán tényleg sok volt az a bor, mert kicsit kóválygó fejjel aludtam el, és hajnalban arra a rémálomra riadtam, hogy valamennyien ott beszélgettek a szobánkban, és nem értem, miért fekszik a férjem és közöttem Annalight, Juc és K. A többiek is az ágyunkban feküdtek, de valahogy máshol. Én meg szerettem volna elmondani, hogy uram ma dolgozik, és nem tud tőletek aludni, de nem tudtam összeszedni a gondolataim, mert valójában mindannyiunk közül ő volt az egyetlen, aki aludt. :D

9 megjegyzés:

juc írta...

az A toalett rózsaszín volt :DDD
köszönöm a dícséreteket és a részvételt. ha az urad tiszteletét tette volna sztárvendégként, további sminkes fortélyokat is bevetettem volna, de úgyse láttál már el kettőig, úgyhogy végülis....:D

juc írta...

(BloggerLányok Önszórakoztató Csoportja:)

Sedith írta...

Uram érdeklődik a sminkfortélyok iránt, ő ugyanis valami élénkebb, erősebb színt előnyben részesített volna. Persze rajtam. :)

Egyébként van rózsaszínű krém is. :)

És mi az, hogy kettőig sem láttam??? :D

juc írta...

igen, a szoke, kek szemhez remek nagy fekete oruleteket lehet festeni, de ebbe nem fogok bele egy 20 perces keretben.

ki is mondta hogy zsibbad a szaja? ;)

anna írta...

nem is értem amiket a pontosságomról írsz :D

Névtelen írta...

Öö, úgy vélem azért az túlzás hogy ennyire érdeklődnék a sminkelés iránt. Legfeljebb fényképezni személy szerint jobban szeretem a színes-paszteles dolgokat.

Node nem is lettem volna jó sztárvendég sem, mert épp összetörtem egy GPS-t - igaz régi olcsó darab volt - és éppen morcos voltam. ;)

Egyébként sedithnek is van énekfélesége felvéve, amit csak úgy énekelget "magának" és pár másodperc erejéig sikerült rávennem hogy a mikrofon állvány előtt tegye. Sajna valamiért nem engedi hogy másoknak is megmutatódjon ez a felvétel. Egyszer engedélye nélkül ismeretlenbe' "közzétettem" mikrofonpróba ürügyén, hát alapos fejmosást kaptam érte.

(Pszt, most nincs itt, ugye most is tegyem közzé?)

;)

teriszony írta...

Igenigen, én kiváncsi vagyok a felvételre :))
Az álmod csúcs, Sedith! :)))
Utánad Juc engem is kisminket, meg a dudorokat a szemhéjamon, nagyon állat lett :)
(egyáltalán nem néztél ki úgy, mint aki be van csípve, láttál volna minket - legalábbis engem ;)) éjjel háromkor...

Sedith írta...

Uristen, miket olvasok itt! Na neee, sajna nem adom meg az engedélyt a felvételek meghallgatásához. Anno akár vezettem is a szopránt az énekkarban, de egyrészt az régen volt, másrészt énekkarban énekelni más, mint szólóban.

Jó, ha azért annyira nem tűntem piásnak. :D

Juc, az a szám, azzal valóban nem látok kettőig se. De a szemem azért még működött. :D

Névtelen írta...

Nna, akkor úgy látszik így jártunk ... :(