Tizenévesen volt egy kép kitéve a szobám falára. Valami újságból vágtam ki, és a Voyager1 egy felvétele volt a bolygóról. Akkor még olyan naiv és szentimentális álmokat szőttem, hogy halálom után, ha kiszakadtam a testemből, első utam ehhez a bolygóhoz fog vezetni, hogy megnézzem, lássam és érezzem a helyet. Felfüggeszkednék a Szaturnusz egére, hogy addig csodálhassam, ameddig jól esik. Hiszen már nem köt sem tér, sem idő. Nem sietek sehova.
2009. augusztus 31., hétfő
Szaturnusz
Tizenévesen volt egy kép kitéve a szobám falára. Valami újságból vágtam ki, és a Voyager1 egy felvétele volt a bolygóról. Akkor még olyan naiv és szentimentális álmokat szőttem, hogy halálom után, ha kiszakadtam a testemből, első utam ehhez a bolygóhoz fog vezetni, hogy megnézzem, lássam és érezzem a helyet. Felfüggeszkednék a Szaturnusz egére, hogy addig csodálhassam, ameddig jól esik. Hiszen már nem köt sem tér, sem idő. Nem sietek sehova.
2009. augusztus 23., vasárnap
Divide et impera!
A keleti szövetséges hadseregek nevében követeli, hogy a magyar csapatokat vonjuk ki az egész tót vidékről, mert a cseh hadsereg beavatkozására a csehszlovák állam fel van jogosítva. Ugyanekkor román csapatok szállják meg Erdélyt és átveszik a közigazgatást. A fegyverszüneti szerződéssel ez ellentétben áll, de a kormánynak nincsen hatalma ezeket a követeléseket és tényeket megváltoztatni. A kormány a magyar népköztársaság nevében ünnepélyesen kijelenti, hogy e kényszerűséggel szemben az ország semmiféle jogáról le nem mond. A joghoz és igazsághoz ragaszkodik. Hajoljatok meg a kényszerűség előtt, mert minden erőszak csak ronthatná helyzetünket a nemsokára összeülő békekonferencia előtt. Magyarország területi épségét sokszor fenyegette veszedelem. Mégis újból eggyé lett. A természet teremtette ilyenné. Mi kívánjuk, hogy a jövőben ne csak az élettelen természet, hanem testvéri szeretet is kapcsolja hozzánk összes nem magyarajkú polgártársainkat. Ma is készek vagyunk teljes közigazgatási és kulturális autonómiát adni a velünk élő összes nemzeteknek. Szabad demokratikus keleti Svájcot akarunk csinálni a régi Magyarországból. A határainkon túl élő szomszéd népekkel is barátságos és békés megegyezést keresünk és remélünk. A kormány most demokratikus átalakuláson dolgozik. Ide sorolja a földreformot is. Ezek lesznek erősségeink a jövőben, az eljövendő késő évszázadokban is. A népek szívbéli kibékülésének ideje is el fog következni. Álljunk úgy a világ előtt, mint akik ennek az időnek elkövetkezését tőlünk telhetőleg mindenben előmozdítottuk.
A magyar népköztársaság nevében:
Károlyi Mihály miniszterelnök - 1918. december 3."
"A Szent István egykori koronájához tartozó területek uralkodó osztályai által képviselt magyar népet minden szövetséges egyöntetűen a világháború legfőbb segítőjének, ha ugyan nem az első számú felelősének tartja. A magyarok már a háború előtt is azon mesterkedtek, hogy a propaganda minden eszközével elkendőzzék a korábbi magyar kormány és főleg bizonyos arisztokrata kormánykörök tetteit. Ám mindezek ellenére a háború folyamán sikerült lelepleznünk a magyar oligarchia valódi lényegét, valamint Magyarországon a háború előtt és alatt uralkodó valódi állapotokat. Az egész világ elborzadt ezeknek a tősgyökeres mongol politikai viszonyoknak a láttán, és megértette, hogy a háborút nem egyedül az egykori Osztrák–Magyar Monarchia végzetes politikája robbantotta kik, hanem sokkal inkább Budapesten, mint Bécsben készítették elő.
____________________________________________________________________
Nézem itt a híreket, hallgatom, hogy melyik szomszédunknál vertek épp magyart már megint, olvasom Ficot, aki szerint a köztárasági elnökünk veszélyezteti az ő "1000 éves" Szlovákiájának szuverenitását István király szoboravatásával (hogy Szlovákia nem csak veszélyeztet, de komoly jogokat sért a szeptemberben hatályba lépő nyelvtörtvénnyel, arról diszkréten hallgat), és közben arra gondolok, annyira hülyék vagyunk mi itt a Kárpát-medencében, hogy jó, hogy nem forgunk. Tökéletesen megfelelően viselkedünk annak, amit elvárnak tőlünk.
Persze talán csak a paranoiám jött elő már megint, ugyanakkor valami azt súgja, hogy ilyen véletlenek nincsenek. Valaki nagyon jól kitalálta mindezt az I. Világháború végén.
Hisz kik a magyarok Nyugat-Európának? És kik a szlovákok? A románok? Horvátok? Ukránok?Valljuk be, éppúgy lenéznek valamennyiünket, senkik vagyunk, sokszor össze is kevernek bennünket. Mi egymás között akarunk a "legnyugatibb" lenni, mikor kelet vagyunk. És ezzel legfeljebb egy leereszkedő mosolyt kapunk nyugatról valamennyien, egy elnéző simogatást a buksinkra, de mi erre is büszkék vagyunk. Az atrocitásaink során csaholva futunk hozzájuk hogy tegyenek köztünk igazságot, holott egyértelmű, hogy nem érdeklik őket a kisstílű nemzetiségi vitáink. Talán örülnek is annak, hogy megint az egymás közti acsarkodás köti le a figyelmünket. Ahelyett, hogy túllépnénk Trianonon, hagyjuk, hogy ez a nyugatiak által írt békeszerződésnek gúnyolt diktátum rontsa a levegőt évtizedek óta. Ez az igazi nemzeti szűklátókörő sötétség valamennyi oldalon!
Gyűlöljük egymást.
Szomszédaink rettegve ülnek a tőlünk levágott területeiken, hisz tudják, hogy igazságtalanul kapták, hiába győzködik magukat hamis történelmi képekkel. Közben mi féltékenyen nézzük őket, és továbbra is magunkénak érezzük Erdélyt, a Felvidéket, Kárpátalját, a Vajdaságot. Képtelenek vagyunk felülkerekedni a területi vitákon, a magyarok lelkiekben nem tudják elengedni az elcsatolt területeket, Trianon igazságtalanságát 100 év alatt sem sikerült feldolgozni. S hiába tudjuk, hogy "régi kor árnyai féle visszamerengni" nem ér semmit, csak passzívan nosztalgiázunk a délibábos dicső múltról, mely azonban már nem elég dicső nekünk - dilettáns áltörténészeink szomszédainkat is megszégyenítő múltfaragásba kezdtek, holott épp nekünk semmi szükségünk rá.
Én magam valahol a nemzetállam eszméjét okolom emiatt az egész miatt. Amíg az meg nem született, különböző népek megfértek egymással egy korona alatt. A középkorban sokadlagos tényező volt a nemzetiség, hisz megelőzte a vallás, a társadalmi ranglétrán elfoglalt hely, de talán még a hivatás, a szakma is. Aztán jött az "egy nép, egy nemzet", jöttek a kisebbségekre rákényszerített többségi szokások, a felsőbbségtudat a többi néppel szemben. Így kezdték a magyarok is elnyomni, "integrálni", a területükön belül élő kisebbségeket, tiltották meg nekik, hogy anyanyelvükön tanuljanak, s korlátozták őket egyéb jogaikban is.
Nem reménykedem abban, hogy valaha is túl tudunk lépni az ellentéteken. Sőt, ahogy nézem magunkat az egyre erősödő szélsőségesekkel, helyzetünk csak romlani fog. Képtelenek vagyunk felismerni, hogy nem az Európai Unió, hanem mi magunk vagyunk azok, akik megszüntethetik a határokat és egyezséget teremthetnek. Ha végre összefognánk, és együtt érvényesítenénk érdekeinket Európában.
2009. augusztus 21., péntek
Akivel veszekedtem
Egy ilyen lány volt főiskolán a szobatársam három évig.
Az utolsó információm Zsókáról, még évekkel ezelőttről az volt, hogy Csilla, aki mindenkinél jobban ismeri, aki gyerekkora óta barátja, aki az egyetlen, akire számíthat, röviddel a diploma után elszerette a fiúját - akivel egyébként egy helyen dolgoztak - és egyikkel sem beszél. Nem irigyeltem. (mint megtudtam, azóta össze is házasodtak - szép szerelmi történet)
2009. augusztus 20., csütörtök
2009. augusztus 19., szerda
Süss fel nap!
Ami nem öl meg, az erősebbé tesz?
Az én véleményem szerint ugyanis ez egy szentimentális, jól hangzó baromság.
Még az elején zárjuk ki életünk tanulságos kellemetlenségeit, amibe majd belehaltunk, amikor megesett velünk, utólag azonban rájövünk, hogy nem is olyan tragédia, mint eredetileg felfogtuk, és képesek vagyunk tanulni belőle. Az ilyen események (pl.: egy fontos munka elvesztése vagy egy hosszú reménytelen szerelem) messze vannak attól, hogy "megöljenek" egy egészséges embert.
De akkor milyen sorscsapások lehetnek azok, amelyek elég erősek ahhoz, hogy lelkileg szinte belepusztulon valaki? Például szülők nélkül, rossz családban felnőni, vagy a szülők válása is súlyos trauma lehet. Egy durva szakítás egy komoly kapcsolat vagy házasság után szinúgy. Valami súlyos fogyatékossággal élni. Halálra nem érett szeretteink váratlan elvesztése. Egy erőszakos közösülés átélése. Mindezek elég súlyos csapások, és kétlem, hogy bárki erősebb emberré válna fentieket átélve, mint eredetelieg volt. Ellenben begyűjt jópár komplexust, felesleges önvédő mechanizmusokat, és ezzel a szükségesnél jobban elszeparálhatja magát másoktól.
Ha a családdal gondok vannak, ott nagy az esély arra, hogy bűnöző lesz az utód.
A becsapott nő nem tud bízni többé a férfiakban (számtalan ilyen embert tudok), a nemi erőszak áldozata képtelen az orgazmusra, vagy egyáltalán a szexre, a rossz családban felnőtt gyerek általában másolja a szülei rossz magatartását, és a saját gyerekeit is abba a helyzetbe hozza, amiben ő is felnőtt.
Az elvált szülők gyerekei érdekes esetek. Látszólag semmi baj nincs velük, mégis például én vagy a párom, akik egészséges családban nőttünk fel, mindig megfigyelünk valami apró bakit az ilyen emberek személyiségében, ami nem könnyíti meg az életüket. De a körülötte élők életét sem. Mint mondtam, ezek nem nagy dolgok, de kényelmetlenné tehetik az illető mindennapjait, és valószínűsítem, hogy ez az elem nem lenne jelen, ha egészben maradt volna, és szerető lett volna a családja.
Nietzsche cáfolata lehet a holokausztot túlélt magyar zsidóság azon része is, akik elvesztett családtagjaikat akarták megbosszulni, mikor az AVH soraiba léptek. Szomorú, megtört, reményvesztett, bosszúra éhes emberek. Akiket nem ölt meg, amit átéltek. De ez erő? A visszatérő rémálmok és rettegésből merített kegyetlenség erő? Félni kötődni bárkihez erő?
Nem, nem erő. Egy ilyen trauma a legerősebb embert is földhöz vágja, s még ha túl is éli, nem lehet ugyazan, aki előtte volt. És nem lehet erősebb se. Legfeljebb érzéketlenebb.
Én úgy vélem, hogy az egyénen múlik, miként éli meg azokat az eseményeket, amelyeken át kell esnie. Ha okos, profitálhat a tévedéseiből a későbbiekben, s ha lelkiekben már egyébként is erős, akkor fogja a legkevesebb kárt szenvedni egy bekövetkező trauma esetén. De ha egyébként is gyenge volt, nem teszi erősebbé az, ha mondjuk egy balesetben elveszti a lábait.
Akiket példaként mutogatnak erre a mondásra, azok már eredetileg is erős emberek voltak, megfelelő önképpel, kitartással, akarattal. Ám a többség, akik nem képesek rendesen feldolgozni a velük történteket, rejtve maradnak. Rájuk nem kíváncsi senki. Ők nem példa semmire.
Legfeljebb arra, hogy Nietzsche tévedett.
2009. augusztus 18., kedd
Három láb
2009. augusztus 17., hétfő
Hírnév
Snape
2009. augusztus 15., szombat
Cosmos
Füzetek
2009. augusztus 12., szerda
2009. augusztus 11., kedd
Az a "magyar" pirospaprika
DeViszont
2009. augusztus 6., csütörtök
Örökölt erőszak
2009. augusztus 5., szerda
Nem elavult
Elavult lehet egy "modern" vers, melyet tíz évvel ezelõtt írtak,
egy százesztendõs törvény, vagy egy ezeresztendõs fölfedezés,
de olyasmi, ami a föld teremtése óta mindig és mindenütt szükségszerûen megvolt,
nem lehet elavult, mert benne gyökerezik az emberi természetben.
Mióta a világ áll, támadják, de eddig nem találtak helyette jobbat.”
Kosztolányi Dezső
Első emlékem
Mivel szerencsére elég sok korai emlékem van még, úgy gondoltam le fogom írogatni őket, mielőtt annyira megöregszem, hogy elvesznének valamelyik agytekervényem mélyén.
2009. augusztus 3., hétfő
Mozgás hiánya
2009. augusztus 2., vasárnap
Férfi lélek
Az ókori görögöknek három szavuk volt a szerelemre: az eros, a philia és az agape. Egyik sem létezhet a másik nékül, s mindhárom magában hordozza az előző kettőt.