Férfi lélek

Mivel nem tudok aludni, mert éjszakáztam, és délután túl sokat aludtam, és talán túl sok kólát ittam a moziban, ezért itt merengek a férfi lélek rejtelmein. Nőként persze nem gondolkodhatom a fejükkel, de megfigyeléseim - akár helyesek, akár helytelenek - lehetnek.

Mintha lenne ugyanis a férfiakban egy érdekes paradoxon. Erről szeretnék írni.

A kiindulópontot a férjem elbeszélése adta. Elmondta, hogy gyerekkorában, voltak azok a lányok, akiket megkergetett, akikkel voltak már erotikusnak mondható fantáziái, és volt az a lány, akibe szerelmes volt. Persze meghúzkodta az ő haját is, de ebbe a gyerekkori erotikába nem keverte bele. Mert ő más volt, ő volt a szerelme, akiről nem gondolunk ilyeneket. S akivel nem is tennénk, ha lehetőség volna rá sem.

Erről jutott eszembe aztán Dante és az ő elérhetetlen szerelme, Beatrice. Dante mintha soha nem is akarta volna elérni ezt a lányt. Csak elhelyezte a fellegek közé az égbe, és lentről csodálta. Az iránta érzett szerelemben, úgy érezte, megtisztult. És boldoggá tette az a puszta érzés, hogy szeretheti ezt az ideát.

De vajon mi lett volna, ha Dante szerelme viszonzásra talál? Beatrice is messziről csodálta volna a férfit? Szerelmesen pillogott volna a felhők mögül? Beérte volna ennyivel? Természetesen nem. A női szív másképp dobog.

Az én tapasztalatom szerint egy nőben nincs ilyen kettősség. Nincs külön tárgya testi és lelki szerelmüknek. "Tégy magadévá!", ez a vágya vezérli, a másiké akar lenni, behódolni, befogadni, odaadni magát, s ennek érdekében finom praktikáival hálózza be a férfit. De szerelmét nem helyezi elérhetelen magaslatokba, nem akarja megóvni a testiségtől. Mert nem érzi úgy, hogy ezzel "megrontja" vagy "bemocskolja" a másikat és az érzéseit.

Így aztán, ha Beatrice szerelemre lobbant volna, Dante azt vette volna észre, hogy egyszer csak lemászott a fellegekből, ott áll előtte, a maga hús-vér alakjában, és elcsábítja. Ezzel egekbe emelt szerelmét lerántja a földre, beszennyezi azt, és saját magát is.

Innen fakadhat a férfiak felsőbbrendűség tudata. Ebből az idealizált szerelem élményből, és hogy a nők ezt képtelenek megérteni vagy tiszteletben tartani. Egyszerűen nem jó nekik az ég és fellegek, ők lejönnek a földre. Ezért lett Éva Ádám megrontója, és nem fordítva. A férfi szerelmes lesz, s az asszony ezt a szép tiszta szerelmet lehúzza a materiális szintre, a hús, a nedvek szintjére. Csábít. És a gyenge férfi csábul.

Az ókori görögöknek három szavuk volt a szerelemre: az eros, a philia és az agape. Egyik sem létezhet a másik nékül, s mindhárom magában hordozza az előző kettőt.

Eros felelhet meg a mi szerelem szavunknak. Jelenti a másik iránti vágyat, testi szerelmet, és vonzalmat, forró szenvedélyt. Ugyanakkor Platón szerint az eroshoz sem szükséges testiség, bele lehet szeretni magába a szépségbe, fizikai vonzalom nélkül is.

Philia a barátok, családtagok közti szeretet, illetve a szerelmesek közti érzésre is használják, ugyanakkor tartalmilag mélyebb, mint az eros. Én azt mondanám rá, hogy philia lesz az erosból, ha férfi és nő között stabil szövetség jön létre.

Az agape azonban felette áll ezeknek. Az agape az isteni szeretet szintje. A korai görög Biblia fordításokban Jézus ezt a szót használja, mikor isten iránti szeretetről beszél, vagy azt mondja, szeresd ellenségeid. Az agapének nem szab határt egy személy. Én magam úgy tudnám megfogalmazni, hogy ha valaki iránt az agapét érezzük, rajta keresztül szeretjük az életet, annak minden élőlényét vagy élettelen környezetét. Közhelyesen szólva, a világot. Vallásosan szólva, istent, minden teremtményében. Buddha is ebben az állapotban állt fel a fügefa alól. Ezt az egyetemes szeretet érezte. A felesége természetesen nem értette meg, hiába mondta Buddha, hogy most szereti igazán. A felesége csak annyit látott, hogy Buddha nem akarja már magáévá tenni, hogy mint nő, látszólag hidegen hagyja.

Azt hiszem, a férfi lélek közelebb van az agapéhoz, mint a női. Vagy legalábbis közelebb volt. A jelen korra vonatkozóan nem merném ezt állítani. A kisfiúkban talán még megvan a kettősség. Az öcsémben is megvolt, emlékszem. Épp szerelme tárgya ölte ki belőle. Idővel azonban mindannyiukból eltűnik. Egyre mélyebbre tudnak süllyedni az erosban. Aztán minket, nőket okolnak. És talán valahol igazuk van. Mert nekünk egyszerűen nem jó ott fent. Nem elég.