2012. április 29., vasárnap

Beautiful Minds: Richard Dawkins

Azoknak, akik szintén kedvelik Dawkins-t, itt van róla és a gondolkodásáról egy friss dokumentum film (angolul persze).


Idegrendszerünk

Szemléletes. :)


Ajánló

Volt egy egész jó dokumentum film az M1-en, még szerdán, futurológia témában. Ugyan a riporternő személyes véleményével nem igazán tudok azonosulni, és számomra mindig megmosolyogtató, ha valaki arról beszél, hogy az érzelmeinktől vagyunk emberek, ettől függetlenül ha van egy szabad óránk, érdemes megnézni.

2012. április 21., szombat

Kis részlet az orvoslás történetéből

Az alábbi poszt megírására tulajdonképpen az motivált, hogy kíváncsi lettem, miért is lett ennyire népszerű a homeopátia. Azt tudjuk, hogy ezt a „gyógymódot” Samuel Hahnemann fejlesztette ki a XVIII. század vége felé, és gyorsan el is terjedt. Bár hatásosságát a placebohatáson túl a mai napig sem sikerült bizonyítani, népszerűsége töretlennek tűnik. Amiről úgy látom sokan megfeledkeznek, hogy a homeopátia sikere saját idején abban rejlett, hogy a korabeli durva és fájdalmas eljárásokkal ellentétben egészen humánus megoldást nyújtott. Hiszen kinek jutna eszébe eret vágatni kínzó fejfájás esetén, ha elég bevennie Hahnemann gyógykészítményéből?

Szóval ezen felbuzdulva találtam ki, hogy kicsit ránézek a XVIII-XIX. század fordulójának orvosi és gyógyászati körülményeire. Ezek után számomra is reális alternatívának tűnik: ha akkor éltem volna, én is inkább Hahnemannhoz fordulok.



Kezdjük talán az alapoktól. A XVIII. században a társadalom nem volt olyan egységes, mint most. Sokkal nagyobb szerepe volt az egyén életében annak, hogy melyik osztály tagja. Az orvosok és betegeik közötti viszony sem hasonlítható a mostanihoz, sem a betegek hozzáállása a betegségek okaihoz. A kereszténység általános elterjedtsége miatt a szenvedést és a betegségeket sokkal inkább az élet részeként, szükséges velejárójaként, sőt, az Isten felé vezető útként fogadták el. Maguk az orvosok is inkább tekintették feladatuknak a beteg lelkének, semmint testének megmentését. Mivel a betegségeknek természetfeletti okokat tulajdonítottak, a hit és a babonaság szorosan összekapcsolódtak. A XIX. század közepéig nem is nagyon állt mód arra, hogy a betegségek valódi okait felderítsék. Egy átlagember számára alig volt különbség aközött, hogy egy pap próbálja kiűzni belőle a rosszat, egy kuruzsló főzetét issza, vagy egy orvos igyekszik meggyógyítani. Számára mindhárom egyaránt érthetetlen volt és rejtélyes. A jelen korral ellentétben sosem faggattak egy orvost arról, mi is a kór oka, hiszen az nyilván valami természetfeletti, valami emberi megértésen túli lehetett. Annyit reméltek csupán, hogy Isten segítségével talán meggyógyulhatnak.

Orvosi kezelésre azonban csak a középosztálytól felfelé volt pénz. A szegényebbeknek maradtak a kórházak és a dologházak borzalmas körülményei. Ma természetesnek vesszük, hogy egy kórházban kezelésnek vetik alá a betegeket, orvosok dolgoznak a gyógyulásukért, ám akkoriban ez sem volt így. A gyógyítás nem volt a kórházak velejárója, inkább csak a betegekről és elesettekről való gondoskodás okán jöttek létre (a katonai kórházak kivételével). Mivel nem ismerték a fertőzések okát, semmilyen óvintézkedést nem tettek ezek elkerülése érdekében. Magas volt a halálozási arány, s ha műtétre került a sor, ugyanezen okból kicsi volt a túlélés esélye is. Ahogy Sir JamesSimpson írja a műtét előtt állóról: „sokkal közelebb érezhette magához a halált, mint egy Waterloo-nál harcoló katona.”  Épp ezért operálni valóban csak a legszükségesebb esetben operáltak. Az orvosokról tudni kell, hogy úgy vélték, „amikor csaknem minden seb tele van bűzös gennyel, természetesnek látszik elhalasztani a kézmosást és az eszközök letisztítását, amíg a sebek ellenőrzése és kötözése be nem fejeződik.” Emiatt rendszeresen fertőződtek el a sebek, és vált szükségessé az amputáció – természetesen érzéstelenítés és fájdalomcsillapítás nélkül. És akkor még nem beszéltünk arról, milyen következményei voltak annak, ha valaki kézmosás nélkül vezet le egy szülést, boncolás vagy egy fertőző beteg vizsgálatát követően. Nem csoda hát, ha a korabeli kórházakból sokan már csak holtan távoztak.


Bizalmunk csak tovább csökken, tudva hogy ebben az időszakban még mindig tartotta magát az ókori görögök tézise, mely szerint a test egészsége a négy testnedv egyensúlyától függ: a vértől, a nyálkától, a fekete epétől és a sárga epétől. Gyakorlatilag erre épült az orvoslás. Ennek köszönhetően igyekeztek mindent érvágással, köpölyözéssel, piócákkal, hánytatással és purgálással gyógyítani, így állítva helyre a nedvek egyensúlyát. Jó jelnek tartották, ha egy seb elfertőződött és gennyedzett, hiszen így ürült a nyálka a szervezetből. A római Galénosznak „köszönhető”, hogy ez a teljesen téves elv oly mélyen beette magát az orvoslásba, hogy a felvilágosodásig megingathatatlan volt. S ugyan 1628-ban William Harvey közzétette felfedezését, mely szerint – Galénosz nézetével ellentétben – a testben a vér folyamatos áramlásban van és nem csak áll, így szükségtelen eret vágni, mindenki ütődöttnek tartotta, s az érvágás elfogadott gyógymód maradt kb. a XIX. század közepéig. Ezek után talán nem túlzás kijelenteni, hogy ha a beteg esetleg túl is élte volna a kórt, amiben szenvedett, az orvosok gondoskodtak arról, hogy a kezelésbe jó eséllyel haljon bele. Elég volt egy migrén vagy nátha miatt alkalmazott érvágás egy fertőzött szikével, s a beteget könnyedén elvihette a szepszis. Számomra egészen megdöbbentő, hogy még a szúrt vagy vágott sérülések miatt vérző katonákat is érvágással próbálták gyógyítani. Érthető, ha az orvosok nem voltak valami népszerűek az egyszerű emberek körében. Sokan úgy gondolták (nem teljesen alaptalanul), hogy csak az érdekli őket, minél érdekesebb felfedezést tegyenek az emberi testet illetően, s ehhez eszközként használják fel pácienseiket.

Ezek után érthető, ha Hahnemann sikereket ért a homeopátiával, hiszen ha meggyógyítani nem is tudta, legalább nem rontotta betegei állapotát feleslegesen – akik így akár saját szervezetük védekezőképességének köszönhetően is ki tudtak gyógyulni bajaikból.



Persze elismerem, igazságtalan lenne valamennyi korabeli orvost ókorban ragadt sarlatánként aposztrofálni, azonban sajnos tény, hogy az évszázadok alatt meggyökeresedett tévhiteket nem volt egyszerű kiirtani a szakmából (gondoljunk akár Harvey-re, akár Semmelweis tragédiájára, akár Joseph Listerre, és még sorolhatnám). Szerencsénkre azonban egész jól kiforrta magát az orvostudomány. A mai napig vannak kellemetlen vagy fájdalmas kezelések, ám ezek – ellentétben a négy testnedv egyensúlyára épülő érvágással vagy purgálással – megalapozottak. Épp ezért sem szabad a fentiekhez hasonlóan megalapozatlan homeopátiára, mint alternatív lehetőségre gondolni a modern orvoslással szemben. Hiszen a mai orvoslás már jól alátámasztott tényekre építkezik.
_________________________________________________________________________________
Forrás:
Dr. Jenny Sutcliffe, Nancy Duin: Az orvoslás története

2012. április 20., péntek

Csak erős idegzetűeknek!

Nincs abban semmi új, hogy a vallások hazudnak és ferdítik a valóságot, de az alábbi videó rendesen kiverte nálam a biztosítékot, így a Darwin-nap tiszteletére. Még csak nem is tartalma miatt, hiszen tudjuk mit művelnek az Egyesült Államokban, láttunk már ilyet, hanem sokkal inkább azért, mert egy ilyen bődületes baromságot valaki lefordíttatott magyar nyelvre, és magyar adón sugározza. Mindenki abban hisz, amiben akar, de ez egyszerűen félelmetes! Kösse fel a nadrágját, aki rákattint a PLAY gombra!

2012. április 17., kedd

Nincs vita!

Kicsit csalódott vagyok. Na persze nem mintha nem tudtam volna, mibe ártom magam, most mégis kicsit úgy érzem magam, mint a kisgyerek, akinek fagyit ígértek, és aztán mégsem kapott semmit. Mert valami kis kötekedésre, visszavágóra számítottam. Arról van szó, hogy egy gimnazista kori ismerősöm - aki nem mellékesen egy kis keresztény gyülekezet lelkes tagja gyerekkora óta egész családjával egyetemben - a napokban megosztott egy kb. 20 éves videót bizonyos John Mackay előadásában, mely az élet eredete címet viselte. A videó fölé a következő lelkes üzenetet csatolta: 

 "EVOLÚCIÓ VS. TEREMTÉS 
 ATOM KIRAA!! KISSÉ HOSSZÚ, DE SZERINTEM RENDKÍVÜL ÉRDEKES!! 
 VÁRNÉK ÉRTELMES HOZZÁSZÓLÁSOKAT IS A TÉMÁHOZ!" 

Tulajdonképpen az lepett volna meg, ha az "atom kiraa" 20 éves VHS felvételen nem egy kreacionista agymenést találok, ráadásul abból sem a leghatásosabbat – néhány kattintással túltettem magam rajta. Ismerősöm utolsó mondatát, mely szerint értelmes hozzászólásokat vár, azonban nem tudtam figyelmen kívül hagyni. Ha vár értelmes hozzászólást, akkor adjunk neki. Mivel egyébként egy kedves emberről van szó, nem akartam földbe döngölni. Az alábbi megjegyzést írtam neki (talán rosszul tettem): 

‎"A biológiában mindennek csak az evolúció fényében van értelme" mondta Theodosius Dobzhansky, aki ellentétben a filmen látható John Mackay nevű illetővel, valóban biológus volt, mindemellet pedig vallásos keresztény ember. 

 A filmen látható geológus (!) alapvető tévedésekben él az evolúcióval kapcsolatban - ami egyébként általános a kreacionista és ID-s áltudósoknál. Mint ahogy az is, hogy nem a saját szakterületük a biológia. Úgy kritizálnak, hogy a definíciókat sem ismerik, nem értik a természetes szelekció működését, összemossák azt az élet keletkezésével, amihez az evolúciónak semmi köze. Ennél már csak az jobb, mikor az univerzum keletkezését boncolgatják, mint evolúciós kérdést. Nonszensz. Vagy itt van pl. mindjárt az elején, hogy az evolúció során véletlenül jönnek létre az életformák. Ez is egy nem létező állítás, akkor mivel is vitatkozik az illető? 

Nem néztem végig a filmet, csak belenézegettem, és igazolva is láttam, hogy a kreacionista érvrendszer nem sokat változott az elmúlt 200 évben (lásd, pl. még mindig William Paley 1802-es könyvéből rángatják elő azt a sivatagi óra hasonlatot) előszeretettel hagyják figyelmen kívül a biológiában elért tudományos eredményeket, úgy tesznek, mintha Darwin óta nem lenne új a nap alatt. 

Sajnos rengeteg káros szemét szivárog át hozzánk az Egyesült Államokból, és a kreacionista ID-s badarság egy ezek közül. Veszélyük abban rejlik, hogy a tudományosság látszatát keltik, ezzel tévesztve meg a laikus érdeklődőt. 

Egy dologra azért felhívnám a figyelmet: lehet itt cirkuszt dobni a népnek, és úgy tenni, mintha lenne valódi tudományos vita az evolúció létéről, valójában egy valamire való biológus ezzel nem foglalkozik, mert ez olyan lenne, mintha egy fizikus vitatná a gravitációt. El lehet szórakoztatni magunkat vele laikusként, de egy valódi biológus csak legyint. Mert ténykérdés, és nem hitkérdés. Emellett a biológia, a genetika az evolúció fényében halad előre és tár fel mind többet abból a csodálatos és elképesztően összetett világból, ami bennünket körülvesz, ami mi magunk vagyunk, és amit a kreacionista elképzelés olyan durva és inkompetens módon próbál egy kocsmai szintre redukálni.  

És mit kapok erre? Mit? Néhány tobzódó :D jelen és azon túl, hogy először nézzem csak végig a videót, aztán majd adagolja nekem a többi okosságot, semmit! Vagyis ki vagyok röhögve. És a többi „okosság” is várat magára – gondolom, mert a hozzám hasonló menthetetlen lelkekkel (hülyékkel?), mint én, felesleges vitatkozni. Ezek után még valaki bedobta, hogy kell a hit, meg „praise the Lord” és a téma kifulladt. 

Összességében nem állt szándékomban kreásokkal vitázni, mert minek. Kifejezetten ellenzem, ha értelmes, valamire való emberek leállnak velük, ezzel mintegy azt sugallva, hogy vita létezik. Azonban szándékomban állt, hogy ne hagyjam ott ezt az eszement ökörséget úgy, mint egy „atom kiraa” videót, amire adni kell. Ha valaki esetleg elolvassa, lássa csak, hogy van ám ellenvélemény is. Hátha beindul valami folyamat a fejében és elgondolkodik rajta.