2009. december 26., szombat

Így az ünnepek végére:

nem tudtam kihagyni.

Történelmi csatorna

Nemrég néztem a Viasat Historyt (illetve inkább csak ment), mely elvileg valamiféle történet-tudományos ismeretterjesztős csatorna volna. Ennek ellenére egyetlen délután alatt az alábbi mondatok hangzottak el, vér komolyan:
  • Agatha Christie könyvei azért voltak olyan sikeresek, mert történeteit úgy építette fel, hogy a szövegbe ágyazott szavakkal hipnotizálja az olvasót. (valami elismert hipnoterapeuta - tehát véletlenül sem azért, mert jó krimiket írt)
  • Az evolúció máig sem bizonyított, hiszen még sosem figyeltünk meg fajképződést. A fajok eredete sokkal inkább tudományfilozófiai mű, Darwin vitája Istennel. (a film egyébként végig úgy tett, mintha Darwin óta nem tanultunk volna semmi újat az evolúcióról)
  • Raszputyin Szent Ember volt. (...) Élete vége felé elvesztette gyógyító erejét. Már nem tudott olyan mély traszba kerülni, mint korábban, s így gyógyításai rendszeresen kudarcba fulladtak.
  • ... hiszen a történelem előtti ember együtt élhetett a dinoszauruszokkal... (Steven Spielberg)

Lassan tényleg kidobom a tévémet.

Iga

Eme szép, napsütéses, de egyáltalán nem télies napon gondoljatok ránk, akik Karácsonykor is dolgoznak.

2009. december 23., szerda

Ó műfenyő, ó műfenyő!

Születésem óta plafonig érő karácsonyfával ünnepelünk. Édesapám gigantomániája a fenyőfa terén akkor csúcsosodott ki, mikor a beszerzett fa tetejét le kellett vágni, mert nem fért be a lakásba, így gyakorlatilag egy buja fenyőgömböt díszítettünk, melynek a tetején, valahol az ágak között foglalt helyet a csúcsdísz (emlékszik valaki Griswald-ék fenyőfájára a Karácsonyi vakáció c. filmben? Valami hasonló volt az eredmény).

Számomra a fenyő elengedhetelen kelléke a Karácsonynak. Az illata, a talpamba álló tűi, a mérete, a díszítése. Igen, leginkább a díszítése, mely az utóbbi években az öcsém és az én feladatom volt.

Épp ezért kelt bennem mély ellenszenvet az egyre terjedő műfenyő kultusz. Gyakorlatilag lassan egy kész karácsonyfát vehetünk ki a dobozból gömbökkel és világító fenyőtűkkel, mellőzve így a fadíszítés "fáradtságos gyötrelmeit". A fehérben és rózsaszínben "pompázó" fenyő alakú förmedvényekről ezúttal - tekintettel az ünnepekre - inkább nem szólok.

Kedvenceim mégis azok, akik a fenyőfák és a természet védelme érdekében népszerűsítik a műanyag fenyőfák vásárlását, ecsetelik praktikusságát (merthogy nem hullajtja "tűit"), és újrahasználhatóságát. Nem értem. A környezetnek miért jobb, ha nehezen lebomló műanyagot állítunk a szobánkba (melyeket előbb-utóbb úgyis kidobunk, mert ez is tönkremegy) a külön erre a célra nevelt fenyőfák helyett? A karácsonyfa állítása során nem a fenyvesekbe özönlenek a népek, és nem a Karácsonyra hivatkozva irtják ki a tundrát. Ugyanezek a fák iránt aggódó emberek persze különösebb lelkifurdalás nélkül pazarolják a nyomtatópapírt a munkahelyükön, vagy hagyják égve a villanyokat a mellékhelyiségekben.

Mivel - mint említettem - most nem leszek otthon, csak Karácsony után, idén nekem is egy 120cm-es műfenyő mellett kell töltenem a Szent Estét. Talán a fejedelmi étkek (szó mi szó, anyósom sokkal nagyobb élvezettel főz, mint Anyukám) kárpótolnak érte. És persze Férjuram, aki mellett elköteleztem magam. Ünnepek után pedig irány haza!

Fagy

Nem szeretem a hajléktalan csöveseket. Utoljára pénzt is annak adtam - vagy másfél éve -, aki a Hősök terén legyezőtáncot lejtett két Fedélnélküllel az autóm előtt, mikor megálltunk a pirosnál. (csak képzeljétek el az 50év körüli, bajuszos, borvirágos férfit - hazáig nevettem rajta, ami jó 180km-t jelent)

Nem szeretem, mert felelősnek tartom őket a saját életük ellehetetlenülése miatt. Mert megoldás helyett az alkoholba, a szipuba bújnak. Mert meglopják egymást, és másokat. Mert megkéselik egymást és másokat. Mert részegen kötekednek és követelőznek a járókelőktől. Mert hálátlanok, ha kevésnek gondolják, amit adsz. Mert becsapnak, betegnek, sérültnek tettetik magukat, visszaélnek az emberi jósággal, ahogy az enyémmel is visszaéltek már túl sokszor. Épp ezért egyáltalán nem szokott meghatni, hány csöves fagyott halálra a hidegben, még ha nem is kívánom senkinek ezt a halált. Őket tartom felelősnek a velük történtekért.

Azonban azt a szerencsétlen vén alkoholista embert, aki lilára fagyott, puffadt arccal, egy zsinórral összekötözött vékony, koszos kabátban toporgott a -15 fokban a buszmegállóban, láthatóan már kora reggel ittas állapotban, rettenetesen megsajnáltam. A mai napg sajnálom.

A dolog tanulsága talán annyi, hogy hiába hisszük sokszor, hogy elfordultunk embertársainktól és hidegen hagy a sorsuk, mikor a hírekben közönyösen olvasunk róluk, egy kiszolgáltatott ember látványa felülírja az érzéketlen számadatokat, az utánunk dobott aprót, cigány nyelvű szitkokat vagy a pénzzel gond nélkül elsétáló bénát, vakot.

Én nem tettem ezért az emberért semmit, csupán pár másodpercig láttam, ahogy az autóval elhaladtunk mellette. Ő azonban mélyen szunnyadó szánalmat ébresztett fel bennem a fajtája iránt.

2009. december 21., hétfő

Ohne Mich

Bár eddig is tudtam, hogy nem leszek otthon Karácsonykor, valahogy ma tudatosult bennem igazán, hogy kimaradok a fadíszítésből, a rántott halból és mindabból, ami eddig a Karácsonyt jelentette nekem. És ettől elszomorodtam.

2009. december 18., péntek

Ellenőriztek

Szerda éjjel munkámat váratlanul szúrópróbaszerűen ellenőrizte egy felettes kis csoport. Amíg a három fő ellenőrző személyzet arra várakozott, hogy az utolsókat üssem a kalviatúrán, a következő párbeszéd hangzott el az asztalomon heverő könyv kapcsán:

Ellenőrző: Ezt te minek olvasod vagy mihez kell?
Sedith: Nem kell sehova, csak érdekel. Elméleti fizika.
E: Hűha! És mégis mi vett rá arra, hogy a kezedbe vedd?
S: Nem egészen voltam tisztában az általános és a speciális relativitás elmélettel, és ebben elég jól le van írva. Illetve az eleje erről szól.
E: És erre aztán marha nagy szükséged van a mindennapokhoz.
S: Nézd, ez egy kozmológiai témájú könyv, szerintem érdekes. (egyébként a te hobbid biztosan rendkívül hasznos az emberiség számára)

Ezt követően elszörnyülködött egy darabig a térelméleteken, majd jól szórakozott a kollegáinak felolvasott mondatokon, amelyekből egy kukkot sem értett.

Én addig befejeztem a papírmunkát.

Mégis kit érdekel?

Egyébként tudja valaki, ki ez a Tiger Woods, mi közünk hozzá, és miért olyan fontos ember, hogy minen nap 3-4 perces összeállításokat láthatunk a magyar híradókban a magánéleti problémáiról?

2009. december 17., csütörtök

Szkeptikus klub az evolúcióról

Egy kis összefoglaló a keddi Szkeptikus Klubról, mely az evolúció jegyében telt. Ez az írás jobbára az előadó, Meszéna Géza gondolatait közli, kiegészítve a saját véleményemmel.

Őszintén szólva, minél mélyebben merülök ebbe a témába (is), annál komikusabbnak és szánnivalóbbnak tűnnek azok, akik azt állítják, képesek az evolúció cáfolatára, s utolsó szalmaszálként kapaszkodnak kétségbeesetten az E-Coli baktérium csillójába (amely egyébként valóban egy megoldásra váró probléma). Ezek persze jobbára a teremtéselmélet naiv képviselői, akik szentül meg vannak győződve arról, hogy a csilló vagy egy-két gyanús fosszília elég az evolúció megdöntéséhez.

Érdemes fontolóra venni azt is, hogy az evolúciós elmélet elfogadása nem függ vallástól vagy világnézettől, mint ahogy erre már jómagam is megkíséreltem rávilágítani (igaz, a vallásosok között jóval nagyobb eséllyel akadunk olyanra, aki kétkedik az evolúcióban, mint az ateisták vagy agnosztikusok között). Hogy egy újabb példát hozzak az előadásról, Theodosius Dobzhansky mélyen vallásos evolúcióbiológus volt. Ő mondta az alábbiakat: „A biológiában semminek sincs értelme, csak az evolúció fényében.” Hogy ez az általában hozzá nem értő intelligens tervezettség hívőket ez cseppet sem zavarja, nem újdonság.

Az evolúció 150 éve – az előadó három 50éves szakaszt különböztetett meg:

1859-1909: A leszármazás gondolata és a természetes szelekció elve elterjed, és elfogadottá válik tudományos körökben. Azonban még senki sem érti, hogyan is zajlik az öröklődés, és fel sem merül, hogy Mendelnek köze lehet mindehhez.

1909-1959: Neo-darwini szintézis. A természetes szelekció jól kidolgozott elméletté válik, megteremtik a genetika alapjait (1953: Crick és Watson feltárja a DNS szerkezetét), matematikai háttér.

1959-2009: Az elmúlt 50 év tudásrobbanása óriási segítség. Molekuláris szinten tudunk gondolkodni, megértjük az öröklődést, az evolúciót szekvencia szinten tanulmányozzuk, melyhez komoly matematikai elmélet társul (aminek a ID hívők valószínűleg közelébe sem mennek). Feltárul az ember és egyre több más faj teljes genomja, melyek alapján az evolúciós fejlődés (változás) gyakorlatilag teljesen bizonyossá válik.

Az evolúcióellenesség kapcsán az alábbi irányzatokat említették meg:

Biblikus teremtéstan: a Bibliát szó szerint értelmezők köre, akik szerint a Föld kb. 6-10.000 éves, és a fosszíliák az özönvíz során kerültek a föld alá (megjegyzésem.: rosszabb esetben egyenesen azt képzelik, hogy a fosszíliákat Isten tette oda, szándékosan megtévesztve ezzel az Embert, hogy a hitét próbára tegye)

Intelligens tervezettség (intelligent design = ID): William Dembski (akinek csak megjegyzem, matematikusként, filozófusként és teológusként sok köze nincs a biológiához) definíciója szerint, az univerzum és az élőlények léte intelligens okokkal magyarázható legjobban, és nem egy olyan irányíthatatlan folyamattal, mint a természetes szelekció. Mindez még úgy kereken is hangzana, a valóság azonban az, hogy jelentős káosz uralkodik az ID-n belül. Hisz a teremtés még nem zárná ki az evolúciót, ahogyan evolúciós ellenérveik sem bizonyítják a teremtés megtörténtét. Az sem egyértelmű sokszor, hogy mit állít, s hogy állításuk egységes-e.

Az ID pártiak érdekes „bizonyítékokat” sorakoztatnak fel. Van például több lábnyomuk, amely azt volt hivatott bizonyítani, hogy az ember egy időben élt a dinoszauruszokkal.

Íme az egyik, mely tekintettel az éles vonalakra, egyértelmű hamisítvány, valószínűleg faragták.

Ezen a mások képen azonban valóban megkövült dinoszaurusz nyomok láthatóak. Az intelligens tervezettség fanatikusai szerint a bal oldalon lévő lábnyomok emberi lábnyomok. Mindenkinek a saját eszére bízom, mennyire hiszi el azt, hogy ezek a több mint 80millió éves (!) lábnyomok embertől származnak.

Amit a teremtéselmélet hívei nem vesznek figyelembe, hogy még ha itt igazuk is lenne, akkor sem bizonyították azt, hogy teremtés történt.

Kézcsontok evolúciója

Az evolúció mellett szól azonban a Földön élő élőlények alapvető struktúrájának azonossága, az eltérő funkciók ellenére, például a kézcsontokban. Az emberi kéz, a bálna uszonya, a denevér vagy a madár szárnya, a béka vagy a macska lába rendkívül hasonlóak, ugyanazok a csontok építik fel őket, csak kicsit más a méretük, alakjuk. Lássuk be, egy intelligens tervező nem valószínű, hogy hasznavehetetlen hátsó lábcsontokat hagy egy bálna testében. Az evolúció fényében, mikor tudjuk, hogy a bálna egy már szárazföldön élő négylábú emlősből alakult ki, az értelmetlennek tűnő hátsó láb csökevényes csontjainak eredete mindjárt világossá válik.

Kopoltyú evolúciója

Egy másik érdekes pont. A hal és az emberi embrión egyaránt megtalálhatóak ugyanazok a területek. Azonban míg hal esetén ebből a kopoltyú fejlődik ki, embernél gége, fülcsont és ezen területek izomzatává alakul. (érdemes megjegyezni, hogy Tasi István, a magyar ÉRTEM ID mozgalom elnöki tagja szerint ez nem lehet érv az evolúció mellett, mert ha igaz lenne, a tüdőnek kellett volna kialakulnia ezen területekből – azt felejtette el figyelembe venni, hogy bár a halak kopoltyúval lélegeznek és úszóhólyagjuk nem analóg a tüdővel, tüdőshalak esetén bizony funkcionál tüdőként is. Persze mit is várunk attól, aki vallási alapon közelít a tudományhoz, és nem rendelkezik természettudományos képzettséggel?)

Itt még annyit megemlítenék, hogy tévhit ugyan, hogy az emberi magzat végigmegy az egyedi törzsfejlődésen, az azonban tény, hogy magzatként a föld különböző élőlényei sokkal jobban hasonlítanak egymásra, akár egészen a megkülönböztethetetlenségig.

Amíg az ID hívei még mindig ott tartanak, hogy fosszíliákban és csillók működésében keresik az evolúció cáfolatát, addig a tudománynak sikerült feltérképeznie a humán mitokondriális törzsfát. Eszerint az emberiség közös anyai őse kb. 170.000 éve élt, valahol Afrika területén.

Az élőlények génszekvenciáinak összehasonlításával az is megállapítást nyert, hogy az egész mai élővilág (!) egyetlen közös ősre vezethető vissza (engem ez a komplexitás személy szerint gyönyörködtet). Ugyanakkor új rendszertani eredmények születtek, fény derült esetleg téves rendszertani besorolásokra, vagy morfológia alapján sosem gondolt rokonságokra.

Szó volt az érdekes HOX génekről, melyek akár egy muslicában, akár egy egérben is azonosak lesznek, s azonos elvek mentén építik fel a szervezetet.

Végezetül említésre került a teremtéselméletek új útja: a teremtett univerzum, mely - ID-s nézetedk szerint - nem véletlenül olyan amilyen, hanem azért, mert egy intelligens tervező megteremtette. Ez továbbra sem foglalkozik a „ki teremtette az intelligens tervezőt?” problematikával. Leonard Susskind, a húrelmélet atyja is írt erről, azonban az intelligens tervezettség nem illeszthető be a jelenlegi elméleti fizikába.

Meglepő volt egyébként, hogy bár a Szkeptikus Blogon sokszor zajlik parázs vita az evolúcióról, mégsem mert eljönni egyetlen teremtéselmélet párti ember sem, hogy nézeteit, érveit elmondja.

Ami szerintem fontos: hangsúlyozzuk gyakrabban, hogy az evolúció nem hit kérdése! Ezzel az erővel hihetünk a lapos Földben is. Mégis, olyan emberektől is hallom azt, hogy ez hitkérdés, akik az evolúció pártján állnak. Kedden egy férfi arról számolt be, hogy gyermekének az általános iskolában, biológia órán a teremtéssel párhuzamosan oktatták az evolúciót.

Nem, az evolúció nem hitkérdés. Az evolúció tudományos tény, amely számtalan oldalról igazolt. Igaz, hogy óriási pofont ad az emberi önhittségnek és egoizmusnak, hiszen rávilágít arra, hogy nincs kitüntetett helyen, nem a „teremtés koronája”, s hogy létét csupán az alkalmazkodás során végbemenő változásoknak köszönheti. De emberek, ideje volna felnőni, és nem ámítani magunkat tovább. A valóság semmivel sem kevésbé értékes vagy szép.

2009. december 11., péntek

Az öregedés nyilvánvaló jele...

... az afölött érzett boldogságom, hogy a pénztáros néni óvatosan megkérdezte: biztosan elmúltam-e 18.

2009. december 9., szerda

Intolerancia

Belegondolva, egyre kevesebb türelmet tanúsítok azok felé az emberek felé, akik a ma oly divatos kliséket hangoztatják. Egyre kevésbbé van kedvem udvariasnak lenni azokkal, akik olyan baromságokban hisznek, mint a homeopátia, a piramisenergia vagy az intelligens tervezettség és még sorolhatnám. Egyre jobban belefáradok az ilyen emberekkel folytatott meddő vitákba. (mert egyébként nem tudom megálli szó nélkül, ha egy ilyen lelkes idiótát utamba sodor a szél) Leginkább talán azért, mert egy pont után, ha elfogytak az érvekik, átcsap az egész személyeskedésbe.

Még ebbe a bejegyzésbe is belefáradtam. Abba, hogy már megint csak azért kezdtem hozzá, hogy megértessek valamit, amit alig olvasnak el, és amit úgysem fog fel az, akinek fel kellene, mert ide el sem látogat.

Azt hiszem, inkább majd írok valami értelmesebbről.

2009. december 8., kedd

29

Furcsa belegondolni, de 15 évesen valahogy jobban értettem John Lennont, mint ma. Az egész hairpeace-es, imagine-es eszmeiség valahogy jobban a részemet képezte és teljes egészében azonosultam vele.

Legyen csak egy az egész emberiség, tűnjenek el az országok, a nemzetek, a kisebbségek, vallások, legyen egy nyelv, és egyáltalán, szűnjön meg minden, ami a feszültségeket, háborúkat okoz. Mert a háborúk a különbségekre épülnek. Nem igazán zavart az a gondolat sem, hogy esetleg a magyar nyelvem, vagy a magyarság lenne ennek az ára. Levetettem, mint egy kinőtt kabátot. Nem kell. Több kárt okoz, mint használ.

Aztán idővel - főként tőlem idősebbek véleménye miatt - kezdtem értékelni a nemzeti hovatartozásom. A magyar nyelvet különös szabályai és nehézsége miatt eddig is különösen kedveltem, ragaszkodni kezdtem hozzá, s úgy véltem, hogy a nemzetek eltűnésével a világ szürkévé és unalmas hellyé válna. Nem értettem egyet John Lennonnal. Naiv idealista.

Az utóbbi hónapokban azonban kezdek visszatalálni ahhoz a nézőponthoz, amit hátrahagytam. Az emberiségnek ki kellene nőnie, hogy nemzetek, fajok, rasszok, vallások alapján határozza meg önmagát. És oda nem tartozása miatt határoz meg másokat. Belegondolva, nem valószínű, hogy egy homogénebb emberiség által alkotott Föld unalmas hely lenne. De gyökeresen különbözne a jelenlegitől, ez egészen biztos.

A különbségek eltűnésével eltűnnének ugyan színfoltok, bizonyos kutlúrák (hozzáteszem, nem első alkalommal fordulna ez elő az emberiség történetében) de jönne valami új is. Azokat az energiáinkat ugyanis, melyet most a versengésbe, a háborúkba vagy az egyszerű helyi gyűlölködésre fordítunk, egészen másképp lennénk kénytelenek felhasználni. Együtt, közösen.

Jonh Lennont ma 29 éve gyilkolta meg Mark David Chapman New Yorkban, a háza előtt. Öt lövést kapott.

Talán mégis neki volt igaza.

2009. december 7., hétfő

Női WC

Az alábbi beszélgetést akaratom ellenére hallgattam ki egy jónevű budapesti szórakozóhely nyilvános vécéjében:
- Jók voltatok. Kár, hogy nincs lemezetek. Szívesen hallgatnálak titeket otthon.
- Majd februárra talán összejön.
- Meg persze azokat is, tudod. No persze nem azért, ti vagytok, az első számú kedvenc, de ők is jók. Érted.
- Ja, hát persze.
- Épp ezért is beszéltem azzal a sráccal, hogy... ííííííííííííí! (<- éles hangú sikítás)
- Mi van?
- Majdnem beleesett a nyakláncom a vécébe.
- ???
- Még szerencse, hogy a mellemmel el tudtam kapni. Pont sikerült, becsúszott a kettő közé. Mindig tudtam, hogy a nagy mellnek megvannak az előnyei.
- Ha más nem, legalább ez.
- ... hát ja...