A rádióban egy kortárs íróval beszélgettek. A kortárs író
gyermekkoráról és a szüleivel való viszonyáról mesélt. Nem tekertem tovább a
rádiót, mert az emberi történeteket szívesen hallgatom vezetés közben. A
kortárs írót aztán arról kérdezték, valóban volt-e külföldön börtönben, és erre
a kortárs író büszkeséggel a hangjában adta elő, miként is töltött fél évet
egy német büntetés-végrehajtási intézetben. A kortárs író elmondta, hogy egy jó
ismerősével hoztak – vagy legalábbis a jó ismerős hozott, ő csak a kocsiban ült
– egy jó adag marihuánát Hollandiából, amikor a jó német rendőrök lefülelték
őket. El is ismerte: ő erre az egész történetre infantilis módon büszke. Menő
dolog kábítószert csempészve lebukni egy idegen országban, és fél évet az ottani börtönben tölteni – szerinte.
Majd a kortárs író arról beszélt, hogy ez az egész nem
jelent semmit, mert ő nem az ember alkotta kisbetűs törvények, hanem a
nagybetűs TÖRVÉNYEK szerint éli az életét. Hiszen az ember alkotta törvények
folyton változnak, alakulnak, még a „gyilkosságra” vonatkozók is. Valaha a
vérbosszú nem is volt „gyilkosság”. Ám Isten TÖRVÉNYEI állandóak.
Elgondolkodtam, mik is lehetnek a kortárs író állandó és
kőbe vésett TÖRVÉNYEI. Az élet szentsége nem lehet ilyen, a vérbosszúra
vonatkozó kijelentéséből ez kiderült. És láthatóan a kábítószerrel visszaélést
sem tekintette fontos szabálynak. Végiggondoltam hát az állandó és változatlan
TÖRVÉNYEKET, amelyekhez a kortárs író az életét igazítja, ezzel garantálva
lelki békéjét.
A legalapvetőbb talán, hogy ellenkezés nélkül él együtt a
gravitációval, nem próbál lebegni sem elrepülni, hanem tökéletesen betartja a
rá vonatkozó szabályokat. (bár az, hogy egy zsák fűvel igyekezett
Magyarországra, felébreszti a gyanút, hogy talán egy csekélyke dac mégis élhet
benne a törvénnyel szemben). A kortárs író ezzel összefüggésben Newton
törvényeit is maradéktalanul betartja: például ha figyelmetlensége okán valaki F erővel nekiütközik az utcán, ő ugyanezen nagyságú, de ellentétes irányú F erő hatásának
megfelelően lökődik hátrébb, a spirituális egyensúly érdekében.
Hasonló harmóniában él a termodinamika törvényeivel is. A
kortárs írónak eszébe sem jutna örökmozgót gyártani, hiszen tisztában van
azzal, hogy ebben az esetben súlyosan vétene az energiamegmaradás törvénye
ellen.
Este, amikor egy fárasztó nap után a kortárs író megmeríti
testét egy nagy kád forró vízben, gondosan ügyel arra, hogy Arkhimédész
törvényének megfelelően éppen annyit veszítsen a súlyából, mint amennyi az
általa kiszorított víz súlya.
Másnap, amikor a kortárs író egy napsütéses vasárnapi
reggelen ihletetten ragad tollat költeménye papírra vetéséhez,
megelégedettséggel tölti el a tény, hogy szobájába Kepler törvénye szerint a
Föld ellipszis alakú pályájának gyújtópontjából sütnek a Nap sugarai. Szívét felderíti,
hogy Pascal törvényének megfelelően az asztalán egy pohárban álló víz minden
azonos magasságban lévő pontjában és minden irányban egyenlő a nyomás akkor is, ha a saját súlyán kívül többletnyomás is hat. Megnyugodva veszi tudomásul, hogy bizonyos optikai és
fénytörési törvények miatt a pohárban lévő szívószál képe ma is megtörik a víz
felszínén, így ezen a napon sem vétett semmi az állandó isteni TÖRVÉNYEK ellen.
Milyen szerencse, hogy ezek irányítják az életét az
állandóan változó és átalakuló erkölcsi és morális törvényecskék helyett! Hogy azokhoz nem kell, hogy igazítsa az életét! Hisz azokat követni is lehetetlen! De a TÖRVÉNYEK állandósága biztonságot ad.
