2012. szeptember 21., péntek

Gerinctelen értelem


A közgondolkodás szerint az intelligencia az emlősök, de legalább a gerincesek sajátossága. Emiatt hihetjük őket "felsőbb rendűnek" más fajoktól. Annak, hogy mennyire nincs értelme "felsőbb rendű" és "alsóbb rendű" fajokról beszélni, remek példáját képezik a polipok.

A puhatestű állatok között a polipok meglepő intelligenciáról tesznek tanúbizonyságot. Arisztotelész valamikor buta állatoknak tartotta őket, mert kíváncsiságuk miatt könnyedén magához csalogathatja az ember. Ma már tudjuk, hogy épp a kíváncsisága az, ami különlegessé teszi. Több kutatás megállapította, hogy a lábasfejűek - a polipon kívül a tintahalak és a kalmárok is - képesek labirintusban navigálni. Emellett polipoknál meglepően fejlett a rövid- illetve a hosszútávú memória, így rendelkeznek a tanulás képességével.

A polipok képességeit csak a legértelmesebb gerincesekéhez hasonlíthatjuk annak ellenére, hogy csigaszerű ősöktől származik, és egészen eltérő evolúciós útvonalon érkezett meg jelen formájához. Összetett idegrendszerének nagyobb hányada az agyban koncentrálódik, ám a neuronok kétharmada a karokban elhelyezkedő idegdúcokban található. A karokban számos reflex pont van, amelyeknek működését nem az agy vezérli. "A polipok agyát mintegy 500 millió neuron alkotja - hozzávetőleg annyi, mint a kutyákét. A miénkhez hasonlóan két félre oszlik, ezeket idegrostok kötik össze. Az agy ezután még újabb specializált lebenyekre oszlik. Egyes lebenyek - az emlősök agyához hasonlóan - barázdáltak, ami jelentősen megnöveli a felszínt. A neuronok közötti távolság rövidebb, mint más puhatestűeknél, ami az idegimpulzusok gyorsabb átvitelét teszi lehetővé. Mindez ahhoz vezet, hogy az agy gyorsan tudja feldolgozni az információt, és sok hely marad a memóriatárolásra. A függőleges lebeny - amelyről már régóta tudják , hogy a tanulás és a memória központja a legtöbb lábasfejűnél - neuronjai nagyon hasonlóan szerveződnek a gerincesek hippokampuszához, amely többé-kevésbé hasonló feladatokat lát el."

Egyedi felépítésű agyukon kívül másban is kiemelkednek a puhatestűek közül: eszközhasználó állatokként ismerik el őket. Védelmük érdekében kókuszdió héjakat használnak, amelyet magukkal is cipelnek egy jobbnak ítélt helyre, ha azt szükségesnek vélik. 

A polipok tanulási képességeinek eredete még tisztázatlan. Az intelligens gerincesektől eltérően rövid életűek (fél évtől öt évig terjed a maximális életkoruk, fajtól függően) illetve nem szociális állatok, és a szüleikkel is meglehetősen kevés kapcsoltuk van - semmit nem tanulnak tőlük. Jennifer Mather biológus szerint a polipok azért lettek ilyen okosak, hogy kezelni tudják összetett környezetüket - általában a korallzátonyokat -, ahol villámgyors, élet-halál döntéseket kell hozniuk. 

Bármilyen furcsa is a magányos, rövid életű lény kifinomult intelligenciája, mára nem képezi vita tárgyát. Egyes nemzetközi állatvédelmi szabályok szerint a gerincesekkel azonos védelmi kategóriába esik, emellett tilos rajta altatás nélkül bármilyen beavatkozást vagy kísérletet végezni.

Források:

2012. szeptember 2., vasárnap

Tollakról és dinoszauruszokról


Kicsit zavarban vagyok a madarak dinoszauruszoktól  való származásával kapcsolatban. Annyira szép dolog lenne, nem? A hatalmas, kihalt hüllők valójában túlélték a meteor becsapódást és a mai napig itt járkálnak közöttünk, csak kicsit kiszúrt (?) velük az evolúció. Nem véletlen, hogy az elméletet felkapta a média és a populáris ismeretterjesztés. A dolog nagyon tetszetős és jól eladható.

S miért is ne? A kínai Lianonig tartományból előkerült leletek alapján tudjuk, hogy a dinoszauruszok egy része tollas jószág volt. Különösen egyes raptorok emlékeztetnek meglepően egy megkopasztott struccra, két lábon járnak, tojásokkal szaporodnak, valószínűleg gondozták az ivadékaikat és a csontozatukból kikövetkeztethető életmódjuk alapján melegvérűek kellett legyenek.

Én magam is boldogan fogadtam be ezt az igen tetszetős elképzelést ám, bármit sulykol is a Discovery Channel és a National Geographic, akármit ír a Wikipedia, sok paleontológus ellenzi a madarak dinoszaurusz voltának gondolatát. Helyette inkább arra szavaznak, hogy a madarak és a dinoszauruszok egyaránt az archosauria hüllők egy eddig ismeretlen csoportjának leszármazottai (ilyen hüllők ma a krokodilok), s mint ilyenek, nem egymástól származnak, hanem egy közös őstől.

Kicsit kiábrándító: a krokodilok, mint a madarak legközelebbi rokonai a velociraptor helyett. Akár kiábrándító, akár nem, az archosauria vonalat támogató tudósoknak elgondolkodtató érvek vannak a tarsolyukban (részlet Primavis Critical Biomasson megjelent cikkéből):
  • Csak egyetlen olyan közös csonttani jelleg van a valódi madarak és a dinoszauruszok esetében, amely más csoportoknál hiányzik: a csípő ízület belső oldalán egy csontos hártyával fedett ablak van.
  • A madarak leszármazását túl későre teszik, (jura vége-kréta eleje), aminek az az oka, hogy azok a theropoda típusok, amelyekből származtatnák, szintén ekkor kezdenek elterjedni.
  • A tollas dinoszauruszok, mint rokonok csak a kréta második feléből ismertek, míg a valódi madarak már a kréta legelejéről.
  • Az elődként, ősként tartható theropodák már jócskán speciálizálódottak s így alkalmatlanok egy egészen eltérő típus kialakulásához.
  • A hasonlóságok nem homológ jellegek, hanem analógok. Csak a hasonló életmód következtében alakultak ki, de jellegükben lényegesen eltérők (ld. pl. a kéz ujjainak eredetét: theropodáknál az I-III. ujj marad meg, míg a madaraknál a II-IV., de hasonlóan eltér a hátsó végtag vagy a medencealakulás is).
  • A valódi madarak már a kréta legelején megjelennek, és több típusban vannak jelen. Sőt, a vízi életmódhoz szélsőségesen alkalmazkodott lábukkal evező Hesperornis-félék szárnyai már a kréta elején elcsökevényesedett állapotban voltak.
  • A valódi madár jellegek valamennyi madártípusban közösek, legyen az repülő, futó, szárnyával vagy lábával evező típus is. Viszont ezek a jellegek nem találhatóak meg a theropodáknál illetve a gyíkfarkú (Saururae) madaraknál (Archaeornithes, Enantiornithes).
  • A gyíkfarkúak, bár tollazattal rendelkeznek és korán megjelennek (a jura végén), igen heterogén csoportot alkotnak jellegeiket tekintve és valamennyi típusuk kihal a kréta végéig.

Őket látszik támogatni egy nemrég Németországban talált tollas dinoszaurusz lelet, a Sciurumimus, amelyik ellentétben a korábban talált tollas hüllőkkel, nem a theropodák coelosaurus nemébe, hanem a megalosauruokéba tartozik és mint ilyen, nem áll közeli kapcsolatban a madarakkal.

Lehet, hogy a madarak nem a dinoszauruszok túlélő örökösei, azonban továbbra is egymás rokonai - ha nem is olyan közeliek, mint az elsőre tűnhetett. A több millió éven átívelő evolúciós ágakat nem egyszerű kibogozni több millió év távlatában. Nem minden az, aminek látszik. Van még munka abban, hogy kitisztuljon a kép.

Cikkek azoktól, akik nálam jobban tudják: