2012. szeptember 26., szerda
2012. szeptember 23., vasárnap
2012. szeptember 21., péntek
Gerinctelen értelem
A közgondolkodás szerint az intelligencia az emlősök, de
legalább a gerincesek sajátossága. Emiatt hihetjük őket "felsőbb
rendűnek" más fajoktól. Annak, hogy mennyire nincs értelme "felsőbb
rendű" és "alsóbb rendű" fajokról beszélni, remek példáját
képezik a polipok.
A puhatestű állatok között a polipok meglepő
intelligenciáról tesznek tanúbizonyságot. Arisztotelész valamikor buta
állatoknak tartotta őket, mert kíváncsiságuk miatt könnyedén magához
csalogathatja az ember. Ma már tudjuk, hogy épp a kíváncsisága az, ami
különlegessé teszi. Több kutatás megállapította, hogy a lábasfejűek - a polipon
kívül a tintahalak és a kalmárok is - képesek labirintusban navigálni. Emellett
polipoknál meglepően fejlett a rövid- illetve a hosszútávú memória, így
rendelkeznek a tanulás képességével.
A polipok képességeit csak a legértelmesebb gerincesekéhez
hasonlíthatjuk annak ellenére, hogy csigaszerű ősöktől származik, és egészen
eltérő evolúciós útvonalon érkezett meg jelen formájához. Összetett
idegrendszerének nagyobb hányada az agyban koncentrálódik, ám a neuronok
kétharmada a karokban elhelyezkedő idegdúcokban található. A karokban számos
reflex pont van, amelyeknek működését nem az agy vezérli. "A polipok agyát
mintegy 500 millió neuron alkotja - hozzávetőleg annyi, mint a kutyákét. A
miénkhez hasonlóan két félre oszlik, ezeket idegrostok kötik össze. Az agy
ezután még újabb specializált lebenyekre oszlik. Egyes lebenyek - az emlősök
agyához hasonlóan - barázdáltak, ami jelentősen megnöveli a felszínt. A
neuronok közötti távolság rövidebb, mint más puhatestűeknél, ami az
idegimpulzusok gyorsabb átvitelét teszi lehetővé. Mindez ahhoz vezet, hogy az
agy gyorsan tudja feldolgozni az információt, és sok hely marad a
memóriatárolásra. A függőleges lebeny - amelyről már régóta tudják , hogy a
tanulás és a memória központja a legtöbb lábasfejűnél - neuronjai nagyon
hasonlóan szerveződnek a gerincesek hippokampuszához, amely többé-kevésbé
hasonló feladatokat lát el."
Egyedi felépítésű agyukon kívül másban is kiemelkednek a
puhatestűek közül: eszközhasználó állatokként ismerik el őket. Védelmük
érdekében kókuszdió héjakat használnak, amelyet magukkal is cipelnek egy
jobbnak ítélt helyre, ha azt szükségesnek vélik.
A polipok tanulási képességeinek eredete még tisztázatlan.
Az intelligens gerincesektől eltérően rövid életűek (fél évtől öt évig terjed a
maximális életkoruk, fajtól függően) illetve nem szociális állatok, és a
szüleikkel is meglehetősen kevés kapcsoltuk van - semmit nem tanulnak tőlük.
Jennifer Mather biológus szerint a polipok azért lettek ilyen okosak, hogy
kezelni tudják összetett környezetüket - általában a korallzátonyokat -, ahol
villámgyors, élet-halál döntéseket kell hozniuk.
Bármilyen furcsa is a magányos, rövid életű lény kifinomult
intelligenciája, mára nem képezi vita tárgyát. Egyes nemzetközi állatvédelmi
szabályok szerint a gerincesekkel azonos védelmi kategóriába esik, emellett
tilos rajta altatás nélkül bármilyen beavatkozást vagy kísérletet végezni.
Források:
2012. szeptember 2., vasárnap
Tollakról és dinoszauruszokról
Kicsit zavarban vagyok a madarak dinoszauruszoktól való származásával kapcsolatban. Annyira szép
dolog lenne, nem? A hatalmas, kihalt hüllők valójában túlélték a meteor becsapódást
és a mai napig itt járkálnak közöttünk, csak kicsit kiszúrt (?) velük az
evolúció. Nem véletlen, hogy az elméletet felkapta a média és a populáris
ismeretterjesztés. A dolog nagyon tetszetős és jól eladható.
S miért is ne? A kínai Lianonig tartományból előkerült
leletek alapján tudjuk, hogy a dinoszauruszok egy része tollas jószág volt.
Különösen egyes raptorok emlékeztetnek meglepően egy megkopasztott struccra, két
lábon járnak, tojásokkal szaporodnak, valószínűleg gondozták az ivadékaikat és a
csontozatukból kikövetkeztethető életmódjuk alapján melegvérűek kellett
legyenek.
Én magam is boldogan fogadtam be ezt az igen tetszetős
elképzelést ám, bármit sulykol is a Discovery Channel és a National Geographic,
akármit ír a Wikipedia, sok paleontológus ellenzi a madarak dinoszaurusz
voltának gondolatát. Helyette inkább arra szavaznak, hogy a madarak és a
dinoszauruszok egyaránt az archosauria hüllők egy eddig ismeretlen csoportjának
leszármazottai (ilyen hüllők ma a krokodilok), s mint ilyenek, nem egymástól
származnak, hanem egy közös őstől.
Kicsit kiábrándító: a krokodilok, mint a madarak legközelebbi
rokonai a velociraptor helyett. Akár kiábrándító, akár nem, az archosauria
vonalat támogató tudósoknak elgondolkodtató érvek vannak a tarsolyukban (részlet
Primavis Critical Biomasson megjelent
cikkéből):
- Csak egyetlen olyan közös csonttani jelleg van a valódi madarak és a dinoszauruszok esetében, amely más csoportoknál hiányzik: a csípő ízület belső oldalán egy csontos hártyával fedett ablak van.
- A madarak leszármazását túl későre teszik, (jura vége-kréta eleje), aminek az az oka, hogy azok a theropoda típusok, amelyekből származtatnák, szintén ekkor kezdenek elterjedni.
- A tollas dinoszauruszok, mint rokonok csak a kréta második feléből ismertek, míg a valódi madarak már a kréta legelejéről.
- Az elődként, ősként tartható theropodák már jócskán speciálizálódottak s így alkalmatlanok egy egészen eltérő típus kialakulásához.
- A hasonlóságok nem homológ jellegek, hanem analógok. Csak a hasonló életmód következtében alakultak ki, de jellegükben lényegesen eltérők (ld. pl. a kéz ujjainak eredetét: theropodáknál az I-III. ujj marad meg, míg a madaraknál a II-IV., de hasonlóan eltér a hátsó végtag vagy a medencealakulás is).
- A valódi madarak már a kréta legelején megjelennek, és több típusban vannak jelen. Sőt, a vízi életmódhoz szélsőségesen alkalmazkodott lábukkal evező Hesperornis-félék szárnyai már a kréta elején elcsökevényesedett állapotban voltak.
- A valódi madár jellegek valamennyi madártípusban közösek, legyen az repülő, futó, szárnyával vagy lábával evező típus is. Viszont ezek a jellegek nem találhatóak meg a theropodáknál illetve a gyíkfarkú (Saururae) madaraknál (Archaeornithes, Enantiornithes).
- A gyíkfarkúak, bár tollazattal rendelkeznek és korán megjelennek (a jura végén), igen heterogén csoportot alkotnak jellegeiket tekintve és valamennyi típusuk kihal a kréta végéig.
Őket látszik támogatni egy nemrég Németországban talált tollas dinoszaurusz lelet, a Sciurumimus, amelyik ellentétben a korábban talált
tollas hüllőkkel, nem a theropodák coelosaurus nemébe, hanem a megalosauruokéba
tartozik és mint ilyen, nem áll közeli kapcsolatban a madarakkal.
Lehet, hogy a madarak nem a dinoszauruszok túlélő örökösei,
azonban továbbra is egymás rokonai - ha nem is olyan közeliek, mint az elsőre
tűnhetett. A több millió éven átívelő evolúciós ágakat nem egyszerű kibogozni több
millió év távlatában. Nem minden az, aminek látszik. Van még munka abban, hogy
kitisztuljon a kép.
Cikkek azoktól, akik nálam jobban tudják:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)