Ellenőriztek

Szerda éjjel munkámat váratlanul szúrópróbaszerűen ellenőrizte egy felettes kis csoport. Amíg a három fő ellenőrző személyzet arra várakozott, hogy az utolsókat üssem a kalviatúrán, a következő párbeszéd hangzott el az asztalomon heverő könyv kapcsán:

Ellenőrző: Ezt te minek olvasod vagy mihez kell?

Sedith: Nem kell sehova, csak érdekel. Elméleti fizika.

E: Hűha! És mégis mi vett rá arra, hogy a kezedbe vedd?

S: Nem egészen voltam tisztában az általános és a speciális relativitás elmélettel, és ebben elég jól le van írva. Illetve az eleje erről szól.

E: És erre aztán marha nagy szükséged van a mindennapokhoz.

S: Nézd, ez egy kozmológiai témájú könyv, szerintem érdekes. (egyébként a te hobbid biztosan rendkívül hasznos az emberiség számára)

Ezt követően elszörnyülködött egy darabig a térelméleteken, majd jól szórakozott a kollegáinak felolvasott mondatokon, amelyekből egy kukkot sem értett.

Én addig befejeztem a papírmunkát.

Mégis kit érdekel?

Egyébként tudja valaki, ki ez a Tiger Woods, mi közünk hozzá, és miért olyan fontos ember, hogy minen nap 3-4 perces összeállításokat láthatunk a magyar híradókban a magánéleti problémáiról?

Szkeptikus klub az evolúcióról

Egy kis összefoglaló a keddi Szkeptikus Klubról, mely az evolúció jegyében telt. Ez az írás jobbára az előadó, Meszéna Géza gondolatait közli, kiegészítve a saját véleményemmel.

Őszintén szólva, minél mélyebben merülök ebbe a témába (is), annál komikusabbnak és szánnivalóbbnak tűnnek azok, akik azt állítják, képesek az evolúció cáfolatára, s utolsó szalmaszálként kapaszkodnak kétségbeesetten az E-Coli baktérium csillójába (amely egyébként valóban egy megoldásra váró probléma). Ezek persze jobbára a teremtéselmélet naiv képviselői, akik szentül meg vannak győződve arról, hogy a csilló vagy egy-két gyanús fosszília elég az evolúció megdöntéséhez.

Érdemes fontolóra venni azt is, hogy az evolúciós elmélet elfogadása nem függ vallástól vagy világnézettől, mint ahogy erre már jómagam is megkíséreltem rávilágítani (igaz, a vallásosok között jóval nagyobb eséllyel akadunk olyanra, aki kétkedik az evolúcióban, mint az ateisták vagy agnosztikusok között). Hogy egy újabb példát hozzak az előadásról, Theodosius Dobzhansky mélyen vallásos evolúcióbiológus volt. Ő mondta az alábbiakat: „A biológiában semminek sincs értelme, csak az evolúció fényében.” Hogy ez az általában hozzá nem értő intelligens tervezettség hívőket ez cseppet sem zavarja, nem újdonság.

Az evolúció 150 éve – az előadó három 50éves szakaszt különböztetett meg:

1859-1909: A leszármazás gondolata és a természetes szelekció elve elterjed, és elfogadottá válik tudományos körökben. Azonban még senki sem érti, hogyan is zajlik az öröklődés, és fel sem merül, hogy Mendelnek köze lehet mindehhez.

1909-1959: Neo-darwini szintézis. A természetes szelekció jól kidolgozott elméletté válik, megteremtik a genetika alapjait (1953: Crick és Watson feltárja a DNS szerkezetét), matematikai háttér.

1959-2009: Az elmúlt 50 év tudásrobbanása óriási segítség. Molekuláris szinten tudunk gondolkodni, megértjük az öröklődést, az evolúciót szekvencia szinten tanulmányozzuk, melyhez komoly matematikai elmélet társul (aminek a ID hívők valószínűleg közelébe sem mennek). Feltárul az ember és egyre több más faj teljes genomja, melyek alapján az evolúciós fejlődés (változás) gyakorlatilag teljesen bizonyossá válik.

Az evolúcióellenesség kapcsán az alábbi irányzatokat említették meg:

Biblikus teremtéstan: a Bibliát szó szerint értelmezők köre, akik szerint a Föld kb. 6-10.000 éves, és a fosszíliák az özönvíz során kerültek a föld alá (megjegyzésem.: rosszabb esetben egyenesen azt képzelik, hogy a fosszíliákat Isten tette oda, szándékosan megtévesztve ezzel az Embert, hogy a hitét próbára tegye)

Intelligens tervezettség (intelligent design = ID): William Dembski (akinek csak megjegyzem, matematikusként, filozófusként és teológusként sok köze nincs a biológiához) definíciója szerint, az univerzum és az élőlények léte intelligens okokkal magyarázható legjobban, és nem egy olyan irányíthatatlan folyamattal, mint a természetes szelekció. Mindez még úgy kereken is hangzana, a valóság azonban az, hogy jelentős káosz uralkodik az ID-n belül. Hisz a teremtés még nem zárná ki az evolúciót, ahogyan evolúciós ellenérveik sem bizonyítják a teremtés megtörténtét. Az sem egyértelmű sokszor, hogy mit állít, s hogy állításuk egységes-e.

Az ID pártiak érdekes „bizonyítékokat” sorakoztatnak fel. Van például több lábnyomuk, amely azt volt hivatott bizonyítani, hogy az ember egy időben élt a dinoszauruszokkal.

Íme az egyik, mely tekintettel az éles vonalakra, egyértelmű hamisítvány, valószínűleg faragták.

Ezen a mások képen azonban valóban megkövült dinoszaurusz nyomok láthatóak. Az intelligens tervezettség fanatikusai szerint a bal oldalon lévő lábnyomok emberi lábnyomok. Mindenkinek a saját eszére bízom, mennyire hiszi el azt, hogy ezek a több mint 80millió éves (!) lábnyomok embertől származnak.

Amit a teremtéselmélet hívei nem vesznek figyelembe, hogy még ha itt igazuk is lenne, akkor sem bizonyították azt, hogy teremtés történt.

Kézcsontok evolúciója

Az evolúció mellett szól azonban a Földön élő élőlények alapvető struktúrájának azonossága, az eltérő funkciók ellenére, például a kézcsontokban. Az emberi kéz, a bálna uszonya, a denevér vagy a madár szárnya, a béka vagy a macska lába rendkívül hasonlóak, ugyanazok a csontok építik fel őket, csak kicsit más a méretük, alakjuk. Lássuk be, egy intelligens tervező nem valószínű, hogy hasznavehetetlen hátsó lábcsontokat hagy egy bálna testében. Az evolúció fényében, mikor tudjuk, hogy a bálna egy már szárazföldön élő négylábú emlősből alakult ki, az értelmetlennek tűnő hátsó láb csökevényes csontjainak eredete mindjárt világossá válik.

Kopoltyú evolúciója

Egy másik érdekes pont. A hal és az emberi embrión egyaránt megtalálhatóak ugyanazok a területek. Azonban míg hal esetén ebből a kopoltyú fejlődik ki, embernél gége, fülcsont és ezen területek izomzatává alakul. (érdemes megjegyezni, hogy Tasi István, a magyar ÉRTEM ID mozgalom elnöki tagja szerint ez nem lehet érv az evolúció mellett, mert ha igaz lenne, a tüdőnek kellett volna kialakulnia ezen területekből – azt felejtette el figyelembe venni, hogy bár a halak kopoltyúval lélegeznek és úszóhólyagjuk nem analóg a tüdővel, tüdőshalak esetén bizony funkcionál tüdőként is. Persze mit is várunk attól, aki vallási alapon közelít a tudományhoz, és nem rendelkezik természettudományos képzettséggel?)

Itt még annyit megemlítenék, hogy tévhit ugyan, hogy az emberi magzat végigmegy az egyedi törzsfejlődésen, az azonban tény, hogy magzatként a föld különböző élőlényei sokkal jobban hasonlítanak egymásra, akár egészen a megkülönböztethetetlenségig.

Amíg az ID hívei még mindig ott tartanak, hogy fosszíliákban és csillók működésében keresik az evolúció cáfolatát, addig a tudománynak sikerült feltérképeznie a humán mitokondriális törzsfát. Eszerint az emberiség közös anyai őse kb. 170.000 éve élt, valahol Afrika területén.

Az élőlények génszekvenciáinak összehasonlításával az is megállapítást nyert, hogy az egész mai élővilág (!) egyetlen közös ősre vezethető vissza (engem ez a komplexitás személy szerint gyönyörködtet). Ugyanakkor új rendszertani eredmények születtek, fény derült esetleg téves rendszertani besorolásokra, vagy morfológia alapján sosem gondolt rokonságokra.

Szó volt az érdekes HOX génekről, melyek akár egy muslicában, akár egy egérben is azonosak lesznek, s azonos elvek mentén építik fel a szervezetet.

Végezetül említésre került a teremtéselméletek új útja: a teremtett univerzum, mely - ID-s nézetedk szerint - nem véletlenül olyan amilyen, hanem azért, mert egy intelligens tervező megteremtette. Ez továbbra sem foglalkozik a „ki teremtette az intelligens tervezőt?” problematikával. Leonard Susskind, a húrelmélet atyja is írt erről, azonban az intelligens tervezettség nem illeszthető be a jelenlegi elméleti fizikába.

Meglepő volt egyébként, hogy bár a Szkeptikus Blogon sokszor zajlik parázs vita az evolúcióról, mégsem mert eljönni egyetlen teremtéselmélet párti ember sem, hogy nézeteit, érveit elmondja.

Ami szerintem fontos: hangsúlyozzuk gyakrabban, hogy az evolúció nem hit kérdése! Ezzel az erővel hihetünk a lapos Földben is. Mégis, olyan emberektől is hallom azt, hogy ez hitkérdés, akik az evolúció pártján állnak. Kedden egy férfi arról számolt be, hogy gyermekének az általános iskolában, biológia órán a teremtéssel párhuzamosan oktatták az evolúciót.

Nem, az evolúció nem hitkérdés. Az evolúció tudományos tény, amely számtalan oldalról igazolt. Igaz, hogy óriási pofont ad az emberi önhittségnek és egoizmusnak, hiszen rávilágít arra, hogy nincs kitüntetett helyen, nem a „teremtés koronája”, s hogy létét csupán az alkalmazkodás során végbemenő változásoknak köszönheti. De emberek, ideje volna felnőni, és nem ámítani magunkat tovább. A valóság semmivel sem kevésbé értékes vagy szép.

Az öregedés nyilvánvaló jele...

... az afölött érzett boldogságom, hogy a pénztáros néni óvatosan megkérdezte: biztosan elmúltam-e 18.

Intolerancia

Belegondolva, egyre kevesebb türelmet tanúsítok azok felé az emberek felé, akik a ma oly divatos kliséket hangoztatják. Egyre kevésbbé van kedvem udvariasnak lenni azokkal, akik olyan baromságokban hisznek, mint a homeopátia, a piramisenergia vagy az intelligens tervezettség és még sorolhatnám. Egyre jobban belefáradok az ilyen emberekkel folytatott meddő vitákba. (mert egyébként nem tudom megálli szó nélkül, ha egy ilyen lelkes idiótát utamba sodor a szél) Leginkább talán azért, mert egy pont után, ha elfogytak az érvekik, átcsap az egész személyeskedésbe.

Még ebbe a bejegyzésbe is belefáradtam. Abba, hogy már megint csak azért kezdtem hozzá, hogy megértessek valamit, amit alig olvasnak el, és amit úgysem fog fel az, akinek fel kellene, mert ide el sem látogat.

Azt hiszem, inkább majd írok valami értelmesebbről.

29

Furcsa belegondolni, de 15 évesen valahogy jobban értettem John Lennont, mint ma. Az egész hairpeace-es, imagine-es eszmeiség valahogy jobban a részemet képezte és teljes egészében azonosultam vele.

Legyen csak egy az egész emberiség, tűnjenek el az országok, a nemzetek, a kisebbségek, vallások, legyen egy nyelv, és egyáltalán, szűnjön meg minden, ami a feszültségeket, háborúkat okoz. Mert a háborúk a különbségekre épülnek. Nem igazán zavart az a gondolat sem, hogy esetleg a magyar nyelvem, vagy a magyarság lenne ennek az ára. Levetettem, mint egy kinőtt kabátot. Nem kell. Több kárt okoz, mint használ.

Aztán idővel - főként tőlem idősebbek véleménye miatt - kezdtem értékelni a nemzeti hovatartozásom. A magyar nyelvet különös szabályai és nehézsége miatt eddig is különösen kedveltem, ragaszkodni kezdtem hozzá, s úgy véltem, hogy a nemzetek eltűnésével a világ szürkévé és unalmas hellyé válna. Nem értettem egyet John Lennonnal. Naiv idealista.

Az utóbbi hónapokban azonban kezdek visszatalálni ahhoz a nézőponthoz, amit hátrahagytam. Az emberiségnek ki kellene nőnie, hogy nemzetek, fajok, rasszok, vallások alapján határozza meg önmagát. És oda nem tartozása miatt határoz meg másokat. Belegondolva, nem valószínű, hogy egy homogénebb emberiség által alkotott Föld unalmas hely lenne. De gyökeresen különbözne a jelenlegitől, ez egészen biztos.

A különbségek eltűnésével eltűnnének ugyan színfoltok, bizonyos kutlúrák (hozzáteszem, nem első alkalommal fordulna ez elő az emberiség történetében) de jönne valami új is. Azokat az energiáinkat ugyanis, melyet most a versengésbe, a háborúkba vagy az egyszerű helyi gyűlölködésre fordítunk, egészen másképp lennénk kénytelenek felhasználni. Együtt, közösen.

Jonh Lennont ma 29 éve gyilkolta meg Mark David Chapman New Yorkban, a háza előtt. Öt lövést kapott.

Talán mégis neki volt igaza.

Női WC

Az alábbi beszélgetést akaratom ellenére hallgattam ki egy jónevű budapesti szórakozóhely nyilvános vécéjében:

- Jók voltatok. Kár, hogy nincs lemezetek. Szívesen hallgatnálak titeket otthon.

- Majd februárra talán összejön.

- Meg persze azokat is, tudod. No persze nem azért, ti vagytok, az első számú kedvenc, de ők is jók. Érted.

- Ja, hát persze.

- Épp ezért is beszéltem azzal a sráccal, hogy... ííííííííííííí! (<- éles hangú sikítás)

- Mi van?

- Majdnem beleesett a nyakláncom a vécébe.

- ???

- Még szerencse, hogy a mellemmel el tudtam kapni. Pont sikerült, becsúszott a kettő közé. Mindig tudtam, hogy a nagy mellnek megvannak az előnyei.

- Ha más nem, legalább ez.

- ... hát ja...

Taxis fejlemények

Talán még van, aki emlékszik a taxisra, és a vele való kellemetlen találkozásomra.

Gondoltam elmondom, hogy a taxis ellen garázdaság miatt vádemelési javaslattal élt a rendőrség az ügyészség felé. Ha az ügyész nem is emel vádat, már akkor is megérte a fáradtságot, mert taxisunknak a feljelentésemkor bevonták a jogosítványát.

Úgy kell neki.

Mi teszi az embert?

"Hallgass az érzéseidre!" Ez korunk jelszava. S hiába a diszfunkcionális társadalom, mégsem gondolkodik el senki azon, hogy ez a modern felkiáltás vajon megállja-e a helyét?

Ha szerintem megállná, természetes ez a poszt nem születne meg. De nem állja meg. Az érzéseinknél vagyunk ugyanis a legsebezhetőbbek, itt csapnak be bennünket a reklámokkal, itt húznak le minket adományokkal, s itt viszakozik a több éve szeretőként tengődő nő azzal, hogy "az érzéseknek nem lehet parancsolni".

Pedig bizony lehet, sőt kell is. Már Müller Péter is megírta, pedig ő sem a józan eszéről híres: a szerelembe eséshez bizony mi magunk adjuk meg az engedélyt. Ha nem akarunk, nem leszünk szerelmesek.

Ami zavar azonban, az nem a szerelem, hisz itt bárkinek elnézhető, ha megtévelyedik, s hirtelen elkezd valami más szervével gondolkodni az esze helyett. A nagyobb baj az, hogy ezt a megbízhatalan jellemzőnket, az érzéseket, a gondolat és az ész fölé helyezzük. Egész kultúránkat az érzelmek túlhangsúlyozására szánjuk. Több fórumon hazudjuk, hogy ez különböztet meg bennünket az állatoktól. Holott az agyfejlődés elég egyértelmű ezen a téren: a különbség kulcsa a neokortex fejlettsége, mely nélkül nem hozhattuk volna létre az emberi kultúrát. Hisz pusztán érzésekkel nem látjuk az összefüggéseket, nem tudjuk mérlegelni tetteink következményeit.

Művelődjünk kicsit: nézzük meg agyunkat kicsit közelebbről Paul D. MacLean elgondolása alapján (az esetleges pontatlanságokért előre elnézést kérek, én csak egy érdeklődő vagyok). Az agy három jól elkülönült részre osztható:

• Az agy belsejében található a többszáz millió éves R-komplexum vagy hüllőkomplexum (R= reptilia, a hüllő latin neve). Az R-komlexum felelős azon funkciók működtetéséért, amellyel a tudat nem foglalkozik. Ilyen a keringési és a légzési rendszer. Szerepe van továbbá az atavisztikus, ritualisztikus viselkedések megnyilvánulásaiban is.

• Középen, az R-komplexum körül, van a kb. 150millió éves limbikus rendszer. Ez a terület az emlősöknél fejlődött ki, s ez a terület felelős az érzelmekért, mint a félelem, bánat, boldogság, emelkedettség, düh, szerelem stb. A pszichotróp kábítószerek is az agy liblikus rendszerét veszik célba. Funkciózavarai esetén az egyén indokolatlanul élhet át félelmet, dühöt, szorongást, eufóriát. Valószínűleg a szeretet és az altruizmus nem csak emberre jellemző érzelemvilága is ebben az agyterületben gyökerezik. A limbikus rendszer az R-komplexummal karöltve felel a szexuális vielkedésért.

• Az agy legifjabb része a néhánytízmillió éves neokortex, mely a magasabbrendű emlősöknél igen fejlett. A legfejlettebb az emberen kívül a delfineké és a bálnáké. Az emberi agy 85%-át ez a rész teszi ki. A neokortex rendkívül összetett, területei felelősek öt érzékünk kifogástalan működésért, memóriánkért, a logikus gondolkodásért, összefüggések meglátásáért, s úgy általában magáért az emberre jellemző gondolkodásért és intelligenciáért. Kevesen tudják, de az intelligenciára az agy tömegének sokkal kevésbbé van befolyása, mint az agykéreg vastagságának (ezért sem lesznek feltétlenül okosabbak a nagyobb agytömeggel rendelkező férfiak a kisebb agytömegű nőknél).

Hiba lenne azonban a három agyterületet élesen elválasztani egymástól, hiszen egymás területeiből éppígy részt vállalnak. A racionális neokortexnek természetesen van hatása a nemek közötti viselkedésre, hiába legyen az alapvető mozgatórugója az alantabb fekvő agyterületekben.

Az emberi embrió agya fejlődése során épp a fenti sorrendben fejlődik ki: először megjelenik a hüllőkomplexum, majd az emkősök limbikus rendszere, s végül felépül a neokortex, mely a születést követően kb. 25 éves korunkig fejlődik, de egész életünkben változik. Agyunk olyan összetett struktúra, hogy pusztán a genetikai kódunk már kevés ahhoz, hogy egy emberi lényt meghatározzunk.

Felteszem a kérdést, hogy vajon akkor is előtérbe kell-e helyezni azt, hogy a "szívünkre hallgassunk", ha az látjuk, hogy az emlősök jelentős része tulajdonképpen szinte képtelen másképp dönteni, mint a "szívére hallgatva." Bár botorság lenne azt gondolni, hogy a "megérzésekre" nem hat a korábban megszerezett tapasztalatok összessége, éppilyen botorságnak tartom a mai emberek ellenérzéseit a józan gondolkodással, a "hideg rációval" szemben.

Ha nem csak tehetelen bábukként sodródnánk érzelmeink hullánzásán és kezünkbe mernénk venni az életünket, felelősséget vállalva cselekedeteinkért, sok kellemetlenségtől óvhatnánk meg magunkak. Ez persze sokkal nehezebb, mint rendszeresen kifogást találni az érzelmek végeláthatalanul színes palettáján. Hiszen így a felelősség sokkal inkább a miénk.

Kedves Fegyverbarát Ismerőseim!

Számtalanszor volt alkalmunk vitatkozni (köztetek saját édesapámmal) a magyar fegyvertartási szabályokról, mely véleményetek szerint túlságosan szigorú. Micsoda értelmetlen korlátozások nehezítik meg a magyar emberek fegyvertartását, micsoda felesleges túlszabályozás! Hisz elég Szlovákiáig menni, ott sorozatlövővel is lehet gyakorlatozni az erdő szélén. Lőtér sem kell hozzá, nemhogy engedély!*

Én azonban valahogy nem szeretnék olyan országban lakni, ahol úgy vehetünk lőfegyvert, mint tejet vagy kenyeret. Nem szeretnék biztonsági kapukat a középiskolák ajtajára, s nem szeretném azt sem, hogy nőjjön annak az esélye, hogy a könnyen fegyverhez jutott édesapa kicsi fia elemeli a hanyagul tárolt pisztolyt, s azzal torol meg valami gyermeteg vitát.

Hogy ma is az nem jut fegyverhez, aki nem akar? Hja, tegyük hát még könnyebbé a fegyverekhez való hozzáférést! Ha ugyanis megadjuk ennek a lehetőségét, biztosak lehetünk abban, hogy az is szerez magának fegyvert, aki eddig kiélte magát a softballon vagy a számítógépén. Brilliáns érv fegyverbarátok! Arról nem is beszélve, hogy a feltételek lazulásával a bűnözők is könnyebben jutnak fegyverhez.

De így legalább lesz alapja az önvédelmi indoknak, nemde? Rossz a közbiztonság, mivel védjük meg magunkat? Ma - még a romló közbiztonság ellenére sem - meg sem közelítjük az USA, de akár Nyugat-Európa nagyvárosainak borzalmas közbiztonságát. Persze lemaradásunkat gyorsan behozhatjuk, ha enyhítünk a szabályozáson. És akkor már a fegyverviselésnek is meglesz a hőn áhított alapja.

Amit mintha elfelejtenének jobbára hímnemű, fegyverrajongó barátaim: a lőfegyvert azzal a céllal hozták létre, hogy életeket oltsanak ki vele. Nem játék, nem vicces és nem is jópofa. Élet kioltására alkalmas eszköz. Aki pedig ezzel óhajtaná hangsúlyozni férfiasságát, annak régen rossz.

Nem vagyok pacifista, és az emberi életet sem helyezem mindenek fölé. Azonban ebben a témában véleményem sarkos és határozott: civilek ne hordhassanak fegyvert. Hordjanak a rendvédelem és a honvédelem hivatásos alkalmazottai, hordjanak a fegyveres biztonsági őrök (kizárólag munkavégzési céllal), a vadászok, és önvédelem miatt a jelen törvényben meghatározott személyek. Sportlövész pedig ne kaphasson engedélyt lőfegyver tartására bizonyos csőtorkolati energia felett. Célbalövéshez semmi szükség rá.

_____________________________________________________________

*nem ismerem a szlovák fegyvertartás szabályait, így nem tudom, mennyire hiteles fenti állítás