2012. augusztus 28., kedd

Egy jó emberről



„Vallással vagy vallás nélkül a jó emberek jól viselkedhetnek és a rossz emberek rosszat cselekedhetnek. 
De ahhoz, hogy jó emberek gonoszul cselekedjenek – ahhoz a vallás kell.” 
Steven Weinberg

Szerintem senki nem fog velem vitatkozni, ha azt mondom, hogy Morus Tamás korának egyik legnagyobb alakja volt. Kifinomult műveltségét Oxfordban szerezte. Humanista volt, író, ügyvéd, filozófus és Anglia jeles államférfije VIII. Henrik alatt. Jószándékú, jólelkű embernek írják le, szabadgondolkodónak, erkölcsösnek és egyenesnek. Olyannak, akiben volt elég gerinc, hogy szembeszálljon VIII. Henrikkel  és még akkor sem tagadta meg hitét és a Katolikus Egyházat, amikor az élete múlott volna rajta.

Morus Tamás hitt az emberek egyenlőségében. Első feleségét, Jane Colt-ot szeretettel tanította  zenére és irodalomra. Korában egyedülálló módon, hitt abban, hogy nők és férfiak egyenlők, s hogy egy nő képes ugyanarra az eredményre, amire egy férfi is. Ennek megfelelően három lányát éppoly gonddal taníttatta és tanította, mint amennyire a fiát. Különösen legidősebb lánya, Margaret bizonyult tehetségesnek. Felesége korai halála után újranősült, s bár a második házasságból gyermeke nem született, újdonsült felesége lányát a sajátjaként fogadta és nevelte. Nagyon szerette a gyerekeit, akiknek mindig írt, valahányszor távol lenni kényszerült tőlük.

Morus Tamás tehetséges politikusnak bizonyult és magasra jutott, egészen a király közelébe. Hiányoztak azonban belőle olyan tulajdonságok, amelyek igen fontosak lehetnek a magaspolitkában: köpönyegét, szemét nem forgatta, elveit, nézeteit szilárdan felvállalta, erős igazságérzete nem engedte, hogy helytelenítését véka alá rejtse.

Morus Tamás éppilyen következetes volt a hitét illetően. Katolikus volt, szemében Luther Márton és a reformáció katolicizmustól eltérő gondolatai eretnek és bűnös gondolatok voltak, melyektől meg kell védeni Angolhont. Miután 1529-ben kancellár lett, mindent megtett, hogy a káros eszmét kiseperje az országból. Felvette a harcot az országba beszivárgó új gondolatokkal, megakadályozta a lutheránus könyvek nyomtatását, letartóztattatta a könyvek nyomtatóit, terjesztőit, birtoklóit, olvasóit.  Már életében pletykálták róla, hogy személyesen kínozza az eretneket a kihallgatások során, ám ő ezt határozottan tagadta. Valóban nehéz elképzelni, hogy egy emberszerető humanista saját kezével okozzon fájdalmat másoknak, ám ne feledjük, hogy a katolikus egyház támogatta az eretnekek elleni fellépést és az inkvizíciót, s eretneknek lenni egy katolikus szemében nagyobb bűnnek számított, mint a gyilkosság. Tartok attól, hogy sose tudjuk meg, vajon Morus Tamás kezébe vette-e a kínzóeszközöket a sötét tömlöcök mélyén, azt azonban tudjuk, hogy kancellársága alatt hat embert küldött máglyára:
  • Thomas Hitton eretnek könyveket csempészett be Angliába
  • Thomas Bilney eretnek tanokat prédikált, hitehagyásért fogták perbe
  • Richar Bayfield bűne az volt, hogy angolra fordított Új Testamentumot és eretnek könyveket terjesztett
  • James Bainham eretnek tanokat prédikált
  • Thomas Dusgate és John Tewkesbery is hasonlóan súlyos bűnökkel rendelkezhetett.

Morus Tamás hite nem engedhette meg, hogy ezek az emberek még több embert juttassanak a Pokolra azzal, hogy megfertőzik elméiket a hazugságaikkal. Morus Tamás hite akkor is ilyen szilárd volt, amikor VIII. Henrik beleszeretett a protestáns nézetekkel szimpatizáló Boleyn Annába és feleségül vette. Morus Tamás akkor sem adta fel az elveit, amikor mindenki meghajolt a király akarata előtt, aki a pápai kiátkozást követően saját egyháza fejévé nevezte ki magát. Morus Tamás továbbra sem volt hajlandó elismerni VIII. Henrik Annával kötött házasságát, nem ismerte el Boleyn Annát királynőként, és kijelentette, hogy Isten előtt Aragóniai Katalin a király törvényes felesége. Nem fogadta el Henriket, mint az anglikán egyház fejét, sem az anglikán egyházat és nem volt hajlandó megesküdni  arra a törvényre, ami eltörli a pápa kiváltságait.
VIII. Henrik nem azzal vonult be a történelembe, hogy elnéző volt azokkal, akik nem engedelmeskedtek neki. Morus Tamást rövidesen perbe fogták és árulásért kellett felelnie. Bűnösnek találták, és az eredeti ítélet szerint a közrendű árulók büntetését kellett volna elviselnie: akasztás, lóval húzatás és felnégyelés. A király azonban kegyes volt, és a büntetést lefejezésre enyhítette. Így lett vége Morus Tamásnak.

Kivégzése megdöbbentette a világot. Barátja, Rotterdami Erasmus úgy emlékezik róla, mint olyan emberről, kinek lelke tisztább volt mint a hó, s kinek géniuszához hasonlót Anglia sosem látott, s talán nem is fog.

Kár, hogy ezen a tiszta havon a vallása áldozatainak vére hagyott foltot. Egy vallásé, ami egy igazi emberbarátot késztetett gyilkosságra azzal a meggyőződéssel felvértezve, hogy helyesen cselekszik. 

6 megjegyzés:

bitxəšï írta...

"Kár, hogy ezen a tiszta havon a vallása áldozatainak vére hagyott foltot."

Az ehhez hasonló esetekre általában kétféle reakció szokott érkezni:

1. nem is volt igazi keresztény
2. a Gonosz befolyása alatt állt

Esetleg még elmormolják a "ő vallásos volt, nem pedig hívő" varázsigét :)

Sedith írta...

Morust azért nem szokták azzal illetni, hogy nem is volt keresztény. Általában elintézik annyival, hogy a saját korában ez nem volt olyan szörnyű és megfelelt egy katolikus államférfi elvárásainak.

Deák Péter írta...

bitxəšï írta...
"Az ehhez hasonló esetekre általában kétféle reakció szokott érkezni:
1. nem is volt igazi keresztény..."

Ezt én is tapasztaltam, de az "igazi keresztény" egy nagyon sunyi frázis. A mostani pápa náci ifjúsági szervezet tagja volt, majd kommunista barátait adta fel a rendőrségnek. Fedezte egy pedofil csoport évtizedes tevékenységét, kampányol a nők, a homoszexuálisok és az AIDS megelőzés ellen. Vajon ő "jó keresztény"?

Egy vallásos férfi, aki megerőszakol egy nőt "nem igazi keresztény". Ha egy ateista teszi ugyanezt, akkor „ilyen az, aki nem hisz Istenben”.

Az emberek jók, vagy rosszak, függetlenül attól, hogy hívők, vagy sem. Végső soron ez a nyilvánvaló tény a valódi Isten-ölő: lehetsz jó Isten nélkül is. Sőt – mint Sedith írása is igazolja – nélküle könnyebb!

bitxəšï írta...

Deák Péter

"Az emberek jók, vagy rosszak, függetlenül attól, hogy hívők, vagy sem. Végső soron ez a nyilvánvaló tény a valódi Isten-ölő: lehetsz jó Isten nélkül is. Sőt – mint Sedith írása is igazolja – nélküle könnyebb! "

Pontosan!

Dóri Bodócs írta...

Isten nélkül is lehetsz jó, ez igaz. De hogy nélküle könnyebb lenne? Ilyenkor mindig a negatív példát nézzük: az eretnekek kivégzését, a keresztesháborúkat; és közben megfeledkezünk arról, hogy vannak emberek (valószínűleg többen, mint az előző negatív példában), akik a vallás miatt tudnak 'jók' lenni. Az értékrend leginkább szerzett, csak kevésbé öröklött - egy emberről nincs eldöntve születésekor, hogy jó vagy rossz lesz, sőt, ez a korral, tapasztalatokkal változhat. És a Biblia értékrendje alapvetően jó - szeresd Istent, szeresd az embereket. Eddig legalábbis ennél jobbal nem találkoztam.

Sedith írta...

Nem, nem könnyebb nélküle. Az önhazugság mindig sokkal könnyebb. Ezt elismerem, hiszen ezt tartom a vallások mozgatórugójának is.

De hogy nem találkoztál jobb értékrenddel, azt csak a tájékozatlanság számlájára tudom írni. Lehet, hogy kicsit ismerkedned kellene a humanizmussal, és a többi vallással is, ha szerinted a Biblia értékrendje a legjobb. Sőt, magával a Bibliával sem ártana. Tele van népirtással, nőgyűlölettel, rabszolgasággal (a déli államok előszeretettel hivatkoztak rá), és az eltérően gondolkodók üldözésével. Nagyon szép, hogy minden keresztény a szeretetről prédikál, miközben elfeledkeznek arról, milyen is volt a keresztényi világ akkor, amikor még nem terjedt el a humanizmus és nem kellett mindent utólag "metaforikusan" értelmezni. Mindeközben elítélik a melegeket, gyűlöletre uszítanak ellenük és a szekulárisan gondolkodók ellen (Benedek pápa nem olyan régen tette ezt). Szóval hagyjuk ezt a cukormázas szeretet dolgot, mert az igazság az, hogy alatta rohad az egész intoleráns és kirekesztő értékrend, amelyet a mai napig rá akarnak kényszeríteni másokra is.