2013. augusztus 26., hétfő

Vitaindító: ateizmus, mint vallás?

Talán sokan felháborodnak az alábbi gondolataimon, ám az elmúlt hónapok tapasztalatai egyre inkább megerősítik bennem ezt az elképzelést. Ebben a blogban viszonylag sokat írtam arról, hogyan jöttem rá arra, hogy ezoterikus világképem hamis alapokon nyugodott, s információszerzéssel, olvasással, hogyan jutottam végül arra a következtetésre, hogy jelenleg működő világunk nem feltételez semmilyen láthatatlan egyetemes intelligenciát vagy ha úgy tetszik teremtőt. Ez oda vezetett, hogy érdeklődni kezdtem a valláskritika illetve a vallások jogtipró magatartása iránt. Úgy gondoltam, és most is úgy gondolom, hogy ateista vagyok, ami nem jelent mást, mint amit fentebb is leírtam: a következtetést, hogy a Világegyetem köszöni szépen, remekül elvan isten nélkül. Ellenkező bizonyítottság esetén majd revideálom nézeteim, addig azonban azt hiszem ez az álláspont tökéletesen megfelel.

Ám ahogy belemerültem a pusztán valláskritikával majd ateizmussal foglalkozó területekbe, rájöttem, hogy nem mindenki tanulás útján kötött ki ennél a végkövetkeztetésnél. Én is úgy gondolom, hogy az ateizmus nem vallás, mert valaminek a hiányát nem lehet annak nevezni, és ezt a nézetemet többször hangoztattam is. Aztán szétnézve, hova is kerültem, pár dolog aggasztani kezdett.

Először is, én a mai napig úgy gondolom, és mindig is úgy gondoltam, hogy az, hogy ki miben hisz, nem lehet egy ember elsődleges jellemzője. Valakit sosem az alapján fogok megítélni, hogy mi a vallása vagy van-e neki egyáltalán. Az emberek többsége hisz valami természetfeletti erőben, értelmetlen lenne ezért lekezelni, kinevetni valamennyit. Ám számos ateista közösségben a valláskritika eltolódott a vallásos emberek egyfajta értelmetlen sértegetésbe. Rendszeres az intelligens ateisták szembeállítása a buta vallásos emberekkel. Én úgy gondolom, hogy a kép ennél azért árnyaltabb, ha átlag emberekről beszélünk. Önmagában az ateizmus nem tesz okosabbá senkit.

Úgy gondolom, hogy korunkban a vallások visszaszorulása egy természetes folyamat (bár úgy tűnik, hogy nagy divat a spiritualizmus és terjed az iszlám, vagy épp újraéled a kereszténység, a magukat ateistának és agnosztikusnak vallók száma lassan növekszik). Való igaz, hogy minél képzettebb valaki, annál kisebb eséllyel lesz vallásos. Ma az emberek előtt karnyújtásnyira van az információ, csak ki kell érte nyújtani a kezüket. Egyetemet sem kell végezni, de még könyvet sem feltétlenül kell vásárolni ahhoz, hogy tudományos ismereteket szerezzünk, elég bekötni az internetet (és persze nem árt, ha képesek vagyunk különbséget tenni megbízható és megbízhatatlan források között). A gondolkodó ember hamar észreveszi a vallási dogmákban lévő ellentmondásokat, s egy idő után törvényszerűen elfordul tőlük. Aztán mit látok, ahhoz képest, hogy az ateizmus állítólag nem vallás? Az ateizmus felé csábító, szinte térítő jellegű képeket és feliratokat, amelyek átszövik a világhálót. Mégis minek? Miért kellene bárkit is "megtéríteni"? A helyes út nem az volna, ha mindenki magától, a világról alkotott ismeretei bővítésével jutna valami hasonló vagy akár eltérő konklúzióra?

Miközben amellett érveltem, hogy ez nem vallás, egyre több embert láttam magam körül, akik megmutatták, hogy nagyon is lehet ezt vallásként csinálni. Érvek és bizonyítékok nélkül, pusztán istent tagadni, mert ettől lesz valóban szebb az életed, nyitottabb az elméd, gyere közénk, mert Eisntein is ateista volt, mert Carl Sagan is az volt, stb... egy pillanat, mi most ugyanarról beszélünk? Én a dolgot valahogy fordítva képzeltem el: tanulsz, ismereteket szerzel, nyitottabban gondolkodsz, ezáltal egyre értelmetlenebbé és gyermetegebbé válnak a vallások. Arról nem is beszélve, hogy kicsit megkapargatva a felszínt rá kellett jönnöm, hogy az ateisták által hivatkozott tudósok gyakran nem tartják vagy tartották magukat ateistának, hanem inkább az agnosztikus jelzőt használták. A fent említett Carl Sagan és Einstein egyaránt ilyenek, de ide tartozik Neil deGrasse Tyson is.

Nem tagadom, hogy beálltam a sorba, s valahol most magam ellen is beszélek, ám ezek a tényezők egyre inkább zavartak és zavarnak. És akkor még nem említettem azt az ateista templomot, amit Londonban nyitottak. Akkor mi is a helyzet azzal, hogy az ateisták nem járnak össze közösen nem hinni? Egyre gyakrabban gondoltam úgy, hogy ez az út nem járható. Az ateizmus nem végcél, hanem a megismerés mellékterméke - vagy legalábbis én így látom - hiszen az ember megszabadul egy, a világról alkotott előítéletétől; a Teremtőtől. Úgy gondolom, hogy az ateizmus önmagában terméketlen és ha nem a saját felismeréseink vezettek erre a konklúzióra, hanem csak beállunk közéjük, mert olyan szimpatikus emberek, akkor semmiben sem különbözik a vallásoktól.

Félreértés ne essék, fontosnak tartom a valláskritikát elsősorban az emberi jogok miatt, de ahhoz nem kell ateistának lenni, hogy lássuk, milyen visszásságokhoz vezet, ha az állam nem független az egyháztól, vagy milyen jogtiprásba torkollhat az iszlám még Európában is (Richard Dawkins előtt pedig le a kalappal, hogy annak ellenére, hogy jobbról is balról is ütik azért, mert ezt kimondja, nem hajlandó elhallgatni).

Szóval itt állok most, önmagam által felcímkézett ateistaként, úgy, hogy egyre nehezebben azonosulok sok olyan emberrel, akik szintén ateistának tartják magukat. Számomra nem azon van a hangsúly, hogy minél több ember gondolja azt, hogy nincs isten, hanem azon, hogy minél több ember tanuljon, gondolkodjon, megismerjen és önállóan hozzon következtetéseket.

Ha az ateisták azok, akiknek élte középpontjában az Isten nélküli élet és ennek népszerűsítése áll, akkor én nem érzem magam közéjük valónak. Ez így valóban vallás. Ám ha olyan gondolkodó, világra nyitott emberek, akik azon a véleményen vannak, hogy az univerzum keletkezése és törvényei teremtő nélkül is magyarázhatóak, ám ellenkező bizonyítottság esetén sem omlik össze a világképük, akkor igen, ateista vagyok. A problémám azonban az, hogy egyre inkább az első mondat tűnik igaznak. És köszönöm, akkor én ebből nem kérek.

Van azonban még egy aspektusa a történetnek, amit nem lenne korrekt elhallgatni. Mert bár azt gondolom, hogy önmagában az ateizmus terméketlen és tulajdonképpen beszélni sem kellene róla, nem lehet szótlanul maradni egy olyan társadalmi közegben, ahol éppen azt akarják elhitetni az emberekkel, hogy országuk a kereszténység alapjaira épül és ezt az ideológiát igyekeznek ráhúzni, ráerőltetni mindenkire. Ilyen esetben úgy gondolom, nem lehet csendben maradni és kötelesség jelezni, hogy nézetük elavult, ráadásul még hamis is. Ez ellen szót kell emelni, s a valláskritika kiemelkedően fontossá válik.


Végezetül még egy video, amint Neil deGrasse Tyson beszél arról, miért nem tartja magát ateistának. És azt hiszem, leginkább a címkék miatt, igaza lehet. Szívesebben állok mások előtt mint Sedith azt ember, semmint Sedith az ateista, mely címkéhez ki tudja mit és hogyan társít a többi ember - sokszor teljesen tévesen.

8 megjegyzés:

Siklósi Attila írta...

Tökéletes a megfogalmazásod: "Az ateizmus nem végcél, hanem a megismerés mellékterméke..."

ab írta...

jó írás, tetszik! esetleg meg szabad osztanom (természetesen forrásfeltüntetéssel)?

Sedith írta...

Persze, oszd meg bátran!

ötös műhold írta...

A blog színválasztása rettenetes. A fekete alapon bordó, majdnem olvashatatlan. Miért ilyen?

Adok a vallásra egy tömör meghatározást: Valamiféle transzcendens létezőben való hit. Ez kivétel nélkül minden vallásra jellemző.
Viszont, amely hitre (a hit szó, itt nem a "vallásos hit" értelmében használatos), elképzelésre ez nem jellemző, az nem is lehet vallás. Az ateizmus egyszerűen csak "nem teizmus", teizmus nélküliség, vagyis nem hisz abban, amiben a teista hisz. Tipikusan valamiféle istenben, de általánosabban meg a fent említett "transzcendens létezőben".

Mivel az ateistára nem jellemző az, ami a vallásost vallásossá teszi (hanem ez ügyben éppen az ellenkezője a jellemző rá), nem mondható rá (legalábbis a logika szabályait betartva), hogy az ateista vallásos. QED.

majdnem szelidített róka írta...

kényes téma, de nagyon jól közelítetted meg

Sedith írta...

Ötös műhold, nagyon örülök, hogy elmagyarázod nekem, miért nem vallás az ateizmus, én sem gondolom, hogy az, és ha megtennéd, hogy elolvasod a cikkem még egyszer, talán rájönnél, hogy nem is ezt állítom. Azt állítom, hogy ezt is lehet vallásként művelni.

A blog színe egyébként évek óta ilyen, de te vagy az első, aki ezt szóváteszi. Nekem tetszik. Ha stílustanácsokra lesz szükségem, majd szólok. Annyit azért megsúgok, hogy ez sötétszürke alapon rózsaszín, szóval lehet, hogy gond van a monitoroddal.

Feri írta...

Magának az ateizmusnak a jelentése, a különféle istenségek(olyan természetfeletti lények amelyek vmi miatt szentnek,áldottnak tartanak) létének elutasítása, vagy bennük levő hit HIÁNYA! VAGYIS ÖNMAGÁBAN ATEIZMUST NEM LEHET VALLÁSKÉNT ÉRTELMEZNI. Ám létezik ateista vallás,ilyen pl buddhizmus néhány ága, amiben nincsennek istenségek. vagyis egy vallás lehet teista(ez a közismert) de akár ateista is(ha istenség nincs benne)
Létezik egy másik fogalom, amivel te szembesülték, az az antiteizmus. vagyis teizmusal való aktív szembeszegülés, magyarul őket nevezhetjük istentagadóknak. Aki ezt csinálja aktívan szembehelyezkedik magával az istenségekben való hittel, és magával a vallással is.
Antiteizmus nevezhetjük harcos ateizmusnak is. kettő fogalom közt nincs éles határ,egy sima ateista eszmecsere könnyen átcsaphat antiteista vitává.de még az antiteizmus de lesz vallás.
Mivel a vallás gyakorlatilag hitnek,kulturális rendszernek,és magának a világnézetnek egy szervezett formája.
ha így nézzük lehet ateista vallást vagy ateista egyházat szervezni(http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/ateista_egyhaz),ám önmagában ateizmus sose lesz vallás.

Girizd írta...

egy kicsit kiélem magam, és reagálik itt is;
- a modern ismeretelmélet is egybefonódik az újskolasztikával és ott többnyire az istenhit, méghozzá az egyistenhit a megismerés "velejárója" [hogy egyszerűen fogalmazzak]
- az akreditált alkalmazott vallástudományi szakmában, az amit te csinálsz a blogodon, dettó olyan vallási színezetű, mint maga a kinyilatkoztatás.

Azt, hogy milyen környezetben élünk, kicsit ürügy arra, hogy identifikáld magad. Ahhoz, hogy a környezet félreirányzott közigazgatási törekvéseit kifordítsd az önértelmezésükből, még vallásos is lehetnél... Komolyan mondom. De jót tennél, ha ateista értelmezéssel méltatnád annak törekvéseit. Mert ténylegesen akkor tudna továbbfejlődni.
Én ha kellőképpen vallásos lennék, akkor biztos örülnék neki, hogy egy ateista is becsüli a vezetők jóhiszeműségét (ti. minden magyar ember alaptörvényének ideológikus kulcsfugalma).