Talán
sokan felháborodnak az alábbi gondolataimon, ám az elmúlt hónapok tapasztalatai
egyre inkább megerősítik bennem ezt az elképzelést. Ebben a blogban viszonylag
sokat írtam arról, hogyan jöttem rá arra, hogy ezoterikus világképem hamis
alapokon nyugodott, s információszerzéssel, olvasással, hogyan jutottam végül
arra a következtetésre, hogy jelenleg működő világunk nem feltételez semmilyen
láthatatlan egyetemes intelligenciát vagy ha úgy tetszik teremtőt. Ez oda
vezetett, hogy érdeklődni kezdtem a valláskritika illetve a vallások jogtipró
magatartása iránt. Úgy gondoltam, és most is úgy gondolom, hogy ateista vagyok,
ami nem jelent mást, mint amit fentebb is leírtam: a következtetést, hogy a
Világegyetem köszöni szépen, remekül elvan isten nélkül. Ellenkező
bizonyítottság esetén majd revideálom nézeteim, addig azonban azt hiszem ez az
álláspont tökéletesen megfelel.
Ám
ahogy belemerültem a pusztán valláskritikával majd ateizmussal foglalkozó
területekbe, rájöttem, hogy nem mindenki tanulás útján kötött ki ennél a
végkövetkeztetésnél. Én is úgy gondolom, hogy az ateizmus nem vallás, mert
valaminek a hiányát nem lehet annak nevezni, és ezt a nézetemet többször
hangoztattam is. Aztán szétnézve, hova is kerültem, pár dolog aggasztani
kezdett.
Először
is, én a mai napig úgy gondolom, és mindig is úgy gondoltam, hogy az, hogy ki
miben hisz, nem lehet egy ember elsődleges jellemzője. Valakit sosem az alapján
fogok megítélni, hogy mi a vallása vagy van-e neki egyáltalán. Az emberek
többsége hisz valami természetfeletti erőben, értelmetlen lenne ezért
lekezelni, kinevetni valamennyit. Ám számos ateista közösségben a valláskritika
eltolódott a vallásos emberek egyfajta értelmetlen sértegetésbe. Rendszeres az
intelligens ateisták szembeállítása a buta vallásos emberekkel. Én úgy
gondolom, hogy a kép ennél azért árnyaltabb, ha átlag emberekről beszélünk. Önmagában
az ateizmus nem tesz okosabbá senkit.
Úgy
gondolom, hogy korunkban a vallások visszaszorulása egy természetes folyamat
(bár úgy tűnik, hogy nagy divat a spiritualizmus és terjed az iszlám, vagy épp
újraéled a kereszténység, a magukat ateistának és agnosztikusnak vallók száma
lassan növekszik). Való igaz, hogy minél képzettebb valaki, annál kisebb
eséllyel lesz vallásos. Ma az emberek előtt karnyújtásnyira van az információ,
csak ki kell érte nyújtani a kezüket. Egyetemet sem kell végezni, de még
könyvet sem feltétlenül kell vásárolni ahhoz, hogy tudományos ismereteket
szerezzünk, elég bekötni az internetet (és persze nem árt, ha képesek vagyunk
különbséget tenni megbízható és megbízhatatlan források között). A gondolkodó
ember hamar észreveszi a vallási dogmákban lévő ellentmondásokat, s egy idő
után törvényszerűen elfordul tőlük. Aztán mit látok, ahhoz képest, hogy az
ateizmus állítólag nem vallás? Az ateizmus felé csábító, szinte térítő jellegű
képeket és feliratokat, amelyek átszövik a világhálót. Mégis minek? Miért
kellene bárkit is "megtéríteni"? A helyes út nem az volna, ha
mindenki magától, a világról alkotott ismeretei bővítésével jutna valami
hasonló vagy akár eltérő konklúzióra?
Miközben
amellett érveltem, hogy ez nem vallás, egyre több embert láttam magam körül,
akik megmutatták, hogy nagyon is lehet ezt vallásként csinálni. Érvek és
bizonyítékok nélkül, pusztán istent tagadni, mert ettől lesz valóban szebb az
életed, nyitottabb az elméd, gyere közénk, mert Eisntein is ateista volt, mert
Carl Sagan is az volt, stb... egy pillanat, mi most ugyanarról beszélünk? Én a
dolgot valahogy fordítva képzeltem el: tanulsz, ismereteket szerzel,
nyitottabban gondolkodsz, ezáltal egyre értelmetlenebbé és gyermetegebbé válnak
a vallások. Arról nem is beszélve, hogy kicsit megkapargatva a felszínt rá
kellett jönnöm, hogy az ateisták által hivatkozott tudósok gyakran nem tartják
vagy tartották magukat ateistának, hanem inkább az agnosztikus jelzőt
használták. A fent említett Carl Sagan és Einstein egyaránt ilyenek, de ide
tartozik Neil deGrasse Tyson is.
Nem
tagadom, hogy beálltam a sorba, s valahol most magam ellen is beszélek, ám ezek
a tényezők egyre inkább zavartak és zavarnak. És akkor még nem említettem azt
az ateista templomot, amit Londonban nyitottak. Akkor mi is a helyzet azzal,
hogy az ateisták nem járnak össze közösen nem hinni? Egyre gyakrabban gondoltam
úgy, hogy ez az út nem járható. Az ateizmus nem végcél, hanem a megismerés
mellékterméke - vagy legalábbis én így látom - hiszen az ember megszabadul egy,
a világról alkotott előítéletétől; a Teremtőtől. Úgy gondolom, hogy az ateizmus
önmagában terméketlen és ha nem a saját felismeréseink vezettek erre a
konklúzióra, hanem csak beállunk közéjük, mert olyan szimpatikus emberek, akkor
semmiben sem különbözik a vallásoktól.
Félreértés
ne essék, fontosnak tartom a valláskritikát elsősorban az emberi jogok miatt,
de ahhoz nem kell ateistának lenni, hogy lássuk, milyen visszásságokhoz vezet,
ha az állam nem független az egyháztól, vagy milyen jogtiprásba torkollhat az
iszlám még Európában is (Richard Dawkins előtt pedig le a kalappal, hogy annak
ellenére, hogy jobbról is balról is ütik azért, mert ezt kimondja, nem hajlandó
elhallgatni).
Szóval
itt állok most, önmagam által felcímkézett ateistaként, úgy, hogy egyre
nehezebben azonosulok sok olyan emberrel, akik szintén ateistának tartják
magukat. Számomra nem azon van a hangsúly, hogy minél több ember gondolja azt,
hogy nincs isten, hanem azon, hogy minél több ember tanuljon, gondolkodjon,
megismerjen és önállóan hozzon következtetéseket.
Ha
az ateisták azok, akiknek élte középpontjában az Isten nélküli élet és ennek
népszerűsítése áll, akkor én nem érzem magam közéjük valónak. Ez így valóban
vallás. Ám ha olyan gondolkodó, világra nyitott emberek, akik azon a véleményen
vannak, hogy az univerzum keletkezése és törvényei teremtő nélkül is magyarázhatóak,
ám ellenkező bizonyítottság esetén sem omlik össze a világképük, akkor igen,
ateista vagyok. A problémám azonban az, hogy egyre inkább az első mondat tűnik
igaznak. És köszönöm, akkor én ebből nem kérek.
Van
azonban még egy aspektusa a történetnek, amit nem lenne korrekt elhallgatni.
Mert bár azt gondolom, hogy önmagában az ateizmus terméketlen és tulajdonképpen
beszélni sem kellene róla, nem lehet szótlanul maradni egy olyan társadalmi közegben,
ahol éppen azt akarják elhitetni az emberekkel, hogy országuk a kereszténység
alapjaira épül és ezt az ideológiát igyekeznek ráhúzni, ráerőltetni mindenkire.
Ilyen esetben úgy gondolom, nem lehet csendben maradni és kötelesség jelezni,
hogy nézetük elavult, ráadásul még hamis is. Ez ellen szót kell emelni, s a
valláskritika kiemelkedően fontossá válik.
Végezetül
még egy video, amint Neil deGrasse Tyson beszél arról, miért nem tartja magát
ateistának. És azt hiszem, leginkább a címkék miatt, igaza lehet. Szívesebben
állok mások előtt mint Sedith azt ember, semmint Sedith az ateista, mely
címkéhez ki tudja mit és hogyan társít a többi ember - sokszor teljesen
tévesen.
8 megjegyzés:
Tökéletes a megfogalmazásod: "Az ateizmus nem végcél, hanem a megismerés mellékterméke..."
jó írás, tetszik! esetleg meg szabad osztanom (természetesen forrásfeltüntetéssel)?
Persze, oszd meg bátran!
A blog színválasztása rettenetes. A fekete alapon bordó, majdnem olvashatatlan. Miért ilyen?
Adok a vallásra egy tömör meghatározást: Valamiféle transzcendens létezőben való hit. Ez kivétel nélkül minden vallásra jellemző.
Viszont, amely hitre (a hit szó, itt nem a "vallásos hit" értelmében használatos), elképzelésre ez nem jellemző, az nem is lehet vallás. Az ateizmus egyszerűen csak "nem teizmus", teizmus nélküliség, vagyis nem hisz abban, amiben a teista hisz. Tipikusan valamiféle istenben, de általánosabban meg a fent említett "transzcendens létezőben".
Mivel az ateistára nem jellemző az, ami a vallásost vallásossá teszi (hanem ez ügyben éppen az ellenkezője a jellemző rá), nem mondható rá (legalábbis a logika szabályait betartva), hogy az ateista vallásos. QED.
kényes téma, de nagyon jól közelítetted meg
Ötös műhold, nagyon örülök, hogy elmagyarázod nekem, miért nem vallás az ateizmus, én sem gondolom, hogy az, és ha megtennéd, hogy elolvasod a cikkem még egyszer, talán rájönnél, hogy nem is ezt állítom. Azt állítom, hogy ezt is lehet vallásként művelni.
A blog színe egyébként évek óta ilyen, de te vagy az első, aki ezt szóváteszi. Nekem tetszik. Ha stílustanácsokra lesz szükségem, majd szólok. Annyit azért megsúgok, hogy ez sötétszürke alapon rózsaszín, szóval lehet, hogy gond van a monitoroddal.
Magának az ateizmusnak a jelentése, a különféle istenségek(olyan természetfeletti lények amelyek vmi miatt szentnek,áldottnak tartanak) létének elutasítása, vagy bennük levő hit HIÁNYA! VAGYIS ÖNMAGÁBAN ATEIZMUST NEM LEHET VALLÁSKÉNT ÉRTELMEZNI. Ám létezik ateista vallás,ilyen pl buddhizmus néhány ága, amiben nincsennek istenségek. vagyis egy vallás lehet teista(ez a közismert) de akár ateista is(ha istenség nincs benne)
Létezik egy másik fogalom, amivel te szembesülték, az az antiteizmus. vagyis teizmusal való aktív szembeszegülés, magyarul őket nevezhetjük istentagadóknak. Aki ezt csinálja aktívan szembehelyezkedik magával az istenségekben való hittel, és magával a vallással is.
Antiteizmus nevezhetjük harcos ateizmusnak is. kettő fogalom közt nincs éles határ,egy sima ateista eszmecsere könnyen átcsaphat antiteista vitává.de még az antiteizmus de lesz vallás.
Mivel a vallás gyakorlatilag hitnek,kulturális rendszernek,és magának a világnézetnek egy szervezett formája.
ha így nézzük lehet ateista vallást vagy ateista egyházat szervezni(http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/ateista_egyhaz),ám önmagában ateizmus sose lesz vallás.
egy kicsit kiélem magam, és reagálik itt is;
- a modern ismeretelmélet is egybefonódik az újskolasztikával és ott többnyire az istenhit, méghozzá az egyistenhit a megismerés "velejárója" [hogy egyszerűen fogalmazzak]
- az akreditált alkalmazott vallástudományi szakmában, az amit te csinálsz a blogodon, dettó olyan vallási színezetű, mint maga a kinyilatkoztatás.
Azt, hogy milyen környezetben élünk, kicsit ürügy arra, hogy identifikáld magad. Ahhoz, hogy a környezet félreirányzott közigazgatási törekvéseit kifordítsd az önértelmezésükből, még vallásos is lehetnél... Komolyan mondom. De jót tennél, ha ateista értelmezéssel méltatnád annak törekvéseit. Mert ténylegesen akkor tudna továbbfejlődni.
Én ha kellőképpen vallásos lennék, akkor biztos örülnék neki, hogy egy ateista is becsüli a vezetők jóhiszeműségét (ti. minden magyar ember alaptörvényének ideológikus kulcsfugalma).
Megjegyzés küldése