Betyár

Szeretném bemutatni a világ legaranyosabb nagyra nőtt kiskutyáját, Betyárt, aki a képen csupán 12 hetes, de már nagyobb, mint egy fox terrier (merthogy ahhoz tudom hasonlítani). Fajtáját tekintve egyébként komondor.

Betyár lehető legnyugodtabb kiskutya, akit valaha láttam. Türelmével, békés de határozott viselkedésével rögtön belopta magát az egész család szívébe. Soha nem hittem volna, hogy van olyan kiskutya, amelyik nem nyivákol, nyüszít, miután új helyre kerül. S bár Betyár bánatos szemeiben is látható volt az új otthon okozta elveszettség és magány érzése, ezt mégis csöndesen viselte, nem követelőzött, nem kaparta az ajtót. Viszont örömét heves farkcsóválással jelezte, ha kimentünk hozzá. A simogatásnak is örül, de azt sem követeli.

A szállítás során az autót nem hányta össze, a garázsba nem pisilt be, viszont felettébb önállóan állt neki új környezete felfedezésének. Olyannyira, hogy az első körben megdöbbent fox terrierünket, Artúrt is megkergette. Ennek azonban később lett kamatja, hisz Artúr azért védi a területét. Hiába, az eleven, türemetlen, folyton rohangáló Artúr nehezen jön ki a megfontolt, komoly Betyárral.

Ő az első komondorunk, eddig csak kuvaszunk volt (és nem, a kuvasz nem bolondul meg öregkorára, nem nő csont az agyába, és nem harapja meg a saját gazdáját, de ehhez kemény kézzel kell nevelni, mert egygazdás kutya, és ha nincs tekintély, visszaél a gazdája jóindulatával). Mózes ősszel pusztult el. Remélhetőleg ez a türelmes és határozott kis jószág méltó utódja lesz.