Istentelen zenék

A The Rise of Atheism oldalon találtam egy érdekes gyűjteményt ateista és valláskritikus zenékből. Olyan kedvenceimmel, mint a Pearl Jam, a Red Hot Chilli Peppers, a REM vagy - természetesen - John Lennon. Mindenkinek érdemes belenéznie, vallási meggyőződésétől függetlenül.

Nekem évek óta ez a kedvencem. Szerintem felülmúlhatatlan.

Tér

Nézzétek ezt a képet. Ezt a megszámlálhatatlan apró pöttyöt.

Engem lenyűgöz. Mert minden egyes picike pont egy teljes galaxis, benne sokmilliárd csillaggal. Ezek a galaxisok 12 milliárd évesek, és ma már messze sem hasonlítanak ahhoz, ahogy mi látjuk őket.

És most az időnek és a térnek ezt a felfoghatalan és lenyűgöző hatalmasságát próbáljuk beleerőltetni emberi gondolkodásunk korlátai mögé. Nehezen megy. Hívok egy kis segítséget.

"Tegyük fel, hogy egy, a manapság használatosaknál gyorsabb űrhajón utazunk. Különböző okok miatt, amelyek később nyilvánvalók lesznek, legyen űrhajónk választott sebessége éppen a fénysebesség egyszázad része, vagyis háromezer kilométer másodpercenként. Ezzel a sebességgel New Yorkból Európába nagyjából három másodperc alatt jutnánk el (a Concorde ezt az utat három óra alatt teszi meg), tehát hétköznapi mértékkel mérve ugyancsak gyorsan utazunk. Két perc alatt elérnénk a Holdat, és tizenöt óra alatt a Napot. Egy átkeléshez a Naprendszer egyik szélétől a másikig - vegyük önkényesen alapul ehhez a Neptunusz pályájának átmérőjét - három és fél hétre lenne szükség. Gondoljuk meg, hogy ez az utazás tovább tart, mint a leghosszabb vonatozás, tovább, mint például a Moszkva-Vlagyivosztok-Moszkva út megtétele. Ez utóbbi is eléggé monoton lehet, annak ellenére, hogy állandóan tájkép szalad a vonat ablaka előtt. A Naprendszeren átutazva azonban egyáltalán semmi sem látható az ablakból. Mindössze a Nap változtatja nagyon lassan, napról napra a méretét és a helyzetét. Amint távolodunk tőle, látszólagos átmérője csökken, és elérve a Neptunusz pályáját, már “alig lesz nagyobb egy gombostűfejnél"; összehasonlításképpen: innen a Földről nézve a Nap látszólagos átmérője akkora, mint egy ezüstdollárosé. Más szóval: akármilyen gyorsan haladunk is - emlékezzünk, hogy ezzel a sebességgel a Földön bárhová eljutnánk három másodpercen belül -, utunk végtelenül unalmas és csüggesztő volna. Az űr valóban teljes üressége lehetne egyedüli élményünk, ezenkívül csak egy-egy morzsányi bolygó tűnne elénk itt-ott a végtelen semmiből.

A háromdimenziós üresség érzete már akkor is nyomasztó, amikor csak a Naprendszert vesszük szemügyre. A múzeumokban látható csaknem valamennyi kicsinyített naprendszermodell durván torzít. A Nap és a bolygók majdnem mindig sokkal nagyobbak, mint azt a közöttük lévő távolságok előírnák. Mégis a tér nagysága akkor lesz igazán megdöbbentő, amikor kissé távolabbra merészkedünk. Űrhajónk a legközelebbi csillagot, amely tulajdonképpen három közel eső csillag alkotta csoport, négyszázharminc év alatt érné el, és annak esélye, hogy eközben elhaladjon valamely objektum mellett, jelentéktelenül kicsi. Ha száz évig élhetnénk az űrhajóban, a távnak akkor is csak kevesebb, mint a negyedrészét tennénk meg halálunkig. Ezalatt egyik ürességből a másikba utaznánk, és csak néhány utunkba kerülő gázmolekula és alkalmanként egy-egy árva porszem jelezné a helyváltoztatást. Nagyon-nagyon lassan néhány közelebb eső csillag helyzete kissé megváltozna, miközben a Nap úgy eltávolodna, hogy csak egy lenne az űrhajót minden oldalról körülvevő ragyogó csillagok közül. Bár ez az utazás a legközelebbi csillagig végtelenül hosszúnak tűnik, csillagászati mértékkel mérve igen rövid. A Tejútrendszer egyik szélétől a másikig eljutni nem kevesebb, mint tízmillió évig tartana. Az ilyen távolságok túl vannak minden reálisan elképzelhető határon, és csak a legelvontabb módon kezelhetők. És ez még semmi, hiszen kozmikus méretekben egy-egy galaxis átmérője szinte már nem is távolság. A nagy Andromeda¬-ködig (NGC 224-M 31), amely a legközelebbi nagy galaxis, mindössze hússzor ennyit kell utazni, de a legnagyobb csillagászati távcsövekkel látható világegyetem széléig már ezerszer ekkora utat kellene megtennünk."

__________________________________________________________________________________

Forrás:

Francis Crick: Az élet mikéntje, Gondolat kiadó 1989

Kép: http://www.universetoday.com/2010/05/26/galaxies-like-grains-of-sand-in-new-herschel-image/

Büntessünk!

"...ha valaminek a tagadását büntetjük, akkor szívem szerint elsősorban az istentagadást kezdeném el büntetni."

Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy kedves Kőszegi Zoltán képviselő úr mégis hogy képzelte ezt a fent idézett mondatot? Hogyan szankcionálna? Pénzbüntetéssel? Közmunkával? Börtönnel? És a büntetésem addig tartana, amíg meg nem térek? Minden hónapban fizetnem kellene érte? Vagy parkot takarítani? Bevonulni egy hétre a lakhelyem szerinti büntetés-végrehajtási intézetbe? Vagy - ha már szigorítják a Büntető Törvénykönyvet - jöjjön vissza a halálbüntetés?

Magyarország, csak szólni szeretnék: Európa nem ebbe az irányba tart!

Néhány mondat Cricktől

Francis Crick jóideje szimpatikus nekem, és a DNS-es bejegyzéseimet is eredetileg róla akartam írni. Valóban lebilincselő intellektussal bír. Álljon itt tőle pár gondolat melyeket ma olvastam a Móricz Zsigmond körtéren Annalightra várva, miközben a környék valamennyi degenerált perverz bolondja megtalált, ha már az én kreativitásom épp elfekvőben van.

"Az emberek boldogan elmélkednek az Isten végtelen hatalmáról - ami jó esetben is csak egy bizonytalan feltevés -, de egyáltalán nem hajlamosak alkotó módon elgondolkodni e rendkívüli méretű Világegyetemen, amelybe, bár nem önszántukból, de belecsöppentek. Naivan azt gondolhatnánk, hogy a költőket és a papokat annyira le kellene nyűgözzék ezek a tudomány által feltárt tények, hogy erejüket megfeszítve igyekeznének mindezt beépíteni humán kultúránk alapjaiba. A zsoltárszerző legalább megkísérelte hite határain belül kifejezni csodálatát a szabad szemmel meglátható világegyetem felett, amikor így írt: " Midőn a Te egedre tekintek, a Te kezed munkájára, a holdra és a csillagokra, melyeket bölcsen elrendeztél, mi az ember, mi az ember, amelyikkel te mégis törődesz?" És mégis, az ő világegyeteme kicsi, mondhatni lakályos ahhoz képest, amit a modern tudomány feltárt előttünk. Úgy tűnik, hogy a Föld és rajta a vékonyka bioszféra mérhetetlen jelentéktelensége az, ami teljesen megbénította képzeletünket, mintha a végtelent rettenetes volna átgondolni, s ezért jobb tudomást sem venni róla."

"Különös tünete modern korunknak, hogy mindazok, akiket mélységes megelégedéssel tölt el a filozofálás a természettel való egységünkről, gyakran egyáltalán nincsenek tudatában annak a valódi egységnek, ami a természethez fűzi őket."

Francis Crick: Az élet mikéntje

Szemelvények: Pale Blue Dot II.

Ez inkább személyesebb jellegű post. Az alábbi bekezdéseket azért fordítottam le a könyvből, mert remekül megragadják azt, ami pedig engem ragadott meg Carl Saganban.

"Mielőtt feltaláltuk volna a civilizációt, őseink főleg a szabad ég alatt éltek. Mielőtt megalkottuk a mesterséges fényeket, a légköri szennyezést és az éjszakai szórakozás modern formáit, a csillagokat néztük. Természetesen ennek megvoltak a gyakorlati okai a naptárszámítás miatt, de több rejlett benne. Még ma is, a legéletuntabb városlakót is képes meghatni az éjszakai égbolttal való találkozás, a rászögezett többezer pislákoló csillaggal. Ha mindez épp velem történik, még ennyi év múltán is elakad a lélegzetem.

Az ég és a vallásos sugallat valamennyi kultúrában összefonódik. A hátamra fekszem egy nyílt tisztáson és körülölel az égbolt. Hatalmába kerítenek a méretei. Olyan óriási és olyan messze van, hogy tapinthatóvá válik saját jelentéktelenségem. De nem érzem úgy, hogy az ég kitaszít. A része vagyok - kicsiny része, az biztos, dehát minden kicsiny, ha összevetjük lehengerlő hatalmasságával. Ha a csillagokra, a bolygókra és a mozgásukra helyezem a figyelemem, menthetelenül az az érzésem támad, hogy szerkezetei és óraművei olyan elegáns pontossággal működnek ezen a szinten, hogy - legyen törekvésünk bármilyen magasztos - mindez apróvá tesz és alázatra késztet."

Carl Sagan: Pale Blue Dot

Felújítva!

Nemrég bánatoskodtam amiatt, hogy a kedvenc ateista videóm (egyébként egy furcsa fundamentalista keresztény támadást követően) lekerült a YouTuberól.

Azonban nagy örömömre nemrég megtaláltam a felújított, nagy felbontású változatát, egy másik video megosztó portálon. Mindenképpen itt a helye!

Atheist from Zachary Kroger on Vimeo.

Visszafelé?

Jó lenne, ha EZT (!!!) elfelejtenék...

Így maradtam le a Metallica koncertről

És ma az öcsém közölte velem, hogy tulajdonképpen be tudott volna vinni Metallica koncertre, ha reggel nyolcra ott vagyok ládákat pakolni az előzenekar cuccaival. De mivel úgy gondolta, hogy nőként ehhez úgysem lenne kedvem, ezért nem is szólt.

No komment.

Lássuk csak...

Ma este lehetnék Metallica koncerten, ha az öcsém be tudott volna vinni. De persze nem tudott. Kénytelen vagyok megelégedni az sms-es közvetítéssel.

Vagy lehetnék BLÖCS-ön, ha nem az utolsó pillanatban módosul az időpont, és tudnék rendesen vezetni, mert akkor bevezethetnék Budapestre. De persze a jogsim csak a lakókörnyezetmre szól. (de dolgozom az ügyön)

Helyette Metallicát hallgatok és Pankával chatelek(tem).

Dübörög az Élet!

Változunk

Kaptam néhány kommentet másfél, két évvel ezelőtt írt bejegyzéseimhez, így kénytelen voltam őket visszaolvasni. Jobbára nem is emlékeztem ezekre az írásaimra. Igazán furcsa volt, milyen idegenül hatottak akkori gondolataim, s mai fejjel mennyire nem tudtam azonosulni velük. Pedig csak két év.

Belegondolva, csak még érthetetlenebbé vált számomra, hogyan hiheti bárki is azt, hogy a világunk állandó és változatlan, mikor mi magunk és gondolkodásunk is folyamatos változásban van? Magát értelmesnek valló ember hogyan érvelhet egyetemes és statikus világrend mellett? Hogyan hiheti azt, hogy az, amit jelen pillanatban gondolunk, vagy ami jelen pillanatban általános érvényű az emberiségre nézve, az éppígy érvényes lesz 1000-1500 év múlva is - vagy, hogy 1000-1500 éve ugyanezek voltak érvényben?

Vicces módon épp most olvastam el Francis Crick alig száz oldalas írását, melynek címe: Molekulákról és emberekről, s kicsit kapcsolódik ehhez a témához. Crick zárásképp ezt írja:

"Lehetetlennek látszik teljesen kiküszöbölni azokat a hiedelmeket, amelyek elfogadására az emberi elme hajlamos. Abszurd módon szélsőségesek mindig lesznek. Még ma is vannak olyanok, akik hisznek abban, hogy a Föld lapos, az ellenkezőjét bizonyító tudományos érvek dacára is. És így azoknak, akik ma önök közül netán vitalistának* vallják magukat, megjósolhatom: amiben tegnap még mindenki hitt, és amiben önök ma hisznek, abban holnap már csak a bolondok fognak hinni." **

_________________________________________________________________________________

* Eredetileg a vitalizmus nézete szerint a szerves vegyületeket nem lehet előállítani egyszerű kémiai reakció segítségével, mivel azok csak élő szervezetekben alakulhatnak ki életerő segítségével. (wikipedia) Bár később bizonyossá vált, hogy ez tévedés, az életerőről vallott elképzelések népszerűsége kitartott. Crick könyvében amellett érvel, hogy az élethez nem szükséges sem lélek, sem megmagyarázhatalan, földöntúli életerő. Hiába olyan népszerűek ezek a gondolatok.

** Francis Crick: Molekulákról és emberekről, Magvető Kiadó - 1986, 115. oldal