Bettina volt a kishúg. A közel sem könnyű eset. 1967-ben született, így aztán 7 évvel volt fiatalabb Franknál, ami testvérek közöztt már elég nagy különbség. Miközben Frank a járás, a és a mankó között ingadozott, majd fokozatosan leépült a tolószékig, addig Bettina lázadt, szökött, ivott, cigizett, pasizott. Lehetetlen volt kontrollálni. Ő maga sem volt képes arra, hogy önmagát kontrollája.
Csak nehezen szelídült meg. 16 évesen megismerkedett első férjével, Renzo-val, akivel a nyolcvanas évek végén össze is házasodott. Majd rövidesen elváltak. Bettina már felnőtt nő volt, mikor 7 évesen először találkoztam vele. Megszerettem. Gyerekként láttam benne valamit, ami miatt rendkívül rokonszenves volt. Talán a vörös, hullámos haját, vagy a végtelen szeretetéhségét. Szerettem azt is, hogy macskákat tartott. Nekünk nem volt, én viszont imádom a macskákat. És nála még a lakásban is bent lehettek.
Emlékszem arra, hogy csak sír és sír, és engem ölel magához. Gyerek fejjel akkor azt gondoltam, hogy azért sír, mert nem vittük magunkkal a vidámparka, ahol előző nap voltunk (sem Frank, sem Bettina nem beszélnek magyarul). S talán ez így rendkívül komikusan hangzik, én gyerek fejjel tartottam volna olyan tragédiának, hogy valaki ennyire sírjon miatta. (már nagyobb voltam, mikor megtudtam, hogy valami férfi-ügy volt) Ott sündörögtem körülötte, együttérzést sugalltam. Azért ölelhetett meg.
Bettina aztán új házasságot kötött Alexanderrel, talán 1994-ben. Alexander egy autószalonban dolgozott. Bettinának pedig épp jókor romlott el az autója. Mikor a jármű kész volt, Alexander randira hívta. Házasság lett belőle, és három gyerek.
1995-ban megszületett Maidi nevű lánya, akit 1997-ban követett Annie, majd 2000-ban Alexander jr. Mindene megvolt, amire egy nő vágyhat: lakás, három okos gyerek, szerető férj. De ő többet akart. Többnek akart látszani. Talán ezért omlott össze minden.
1 megjegyzés:
hé, weiter!
Megjegyzés küldése