"Protest the Pope" - London, 2010. szeptember 18.

Mit ne mondjak, Richard Dawkins aztán nem finomkodik, ha visszavágásról van szó.

A hónap vicce

A valahai Hitlerjugend XVI. Benedek pápa a nácikhoz hasonlítja az ateistákat, és felszólítja az Egyesült Királyságot, hogy tartózkodjon a szekularizmus szélsőséges megnyilvánulásitól (???).

Ha még hozzáveszem, hogy Hitler kereszténynek vallotta magát, az összkép valami egészen tragikomikus.

Nem hinném, hogy jót tett magának ezzel a kijelentéssel.

Fenti kép 1933 augusztusában készült Berlinben. További hasonló képek itt.

UPDATE: Úgy tűnik, a pápa kijelentésén Richard Dawkins is kiakadt egy picit. Nincs egyedül.

Viszont legalább a pápa már biztonságban van. LOL!

UPDATE2 - a gyengébbek kedvéért: Hitler vallási nézeteiről bővebben itt. Összegezve: Hitlert katolikusnak keresztelték. Ő maga is keresztényként definiálta önmagát, s beszédeiben sűrűn helyet kapott a "német kultúra keresztény öröksége". A Szovjetunióra jellemző "állami ateizmust" elutasította, az ateistákat Németország kommunista ellenségeivel azonosította. Idővel a katolicizmussal szemben előnyben részesítette a protestantizmust, s egyes források szerint anglikán mintára egy "német egyház" is felmerült a gondolataiban. Ideológiája egyfajta keresztény szinkretizmus volt. Jézust sosem támadta, a hagyományos kereszténységről Jézus eredeti ideológiájának megrontójaként vélekedett. Valószínűleg ez vezette a kereszténység kiírtásáról szőtt tervekig. Úgy vélte, Németország számára jobb vallás lenne az iszlám, vagy valamelyik másik keleti hitrendszer. 1940-re azonban már a szociáldarwinizmus ideájában élt, mely a darwinizmussal kapcsolatos hiányos tudásából eredt. Elutasította a távoli, elzárkózott isten képét, egy aktív, cselekvő istenben hitt, aki megteremtette a világot, s benne a fajokat, akik a túlélésért versengenek.

Hitler hitrendszere gyakorlatilag egész életében változott, isten azonban végig helyet kapott benne.

Vallás és tudomány

Nincs rá szükség

Miután életének jelentős részét az Univerzum keletkezésének szentelte, úgy tűnik, Hawking  professzor megunta, hogy rébuszokban beszéljen.

Fórum

Először szerettem volna elmagyarázni, hogy Dawkins nem sátán.

Ezt követően kioktattak, hogy egy sötét korban nem feltétlenül az a gonosz, ami annak látszik. Egy rejtőzködő démon veszélyessége épp a megtévesztésben rejlik.

Szerettem volna elmagyarázni, hogy Dawkins nem rejtőzködő démona a XXI. századnak. És nem éppen fair ezt a bélyeget sütni arra, aki nekünk nem tetsző véleményt formál.

Miután számonkérték rajtam azon rettentő hiányosságomat, hogy fogalmam sincs a "sátán" és a "démonok" metafizikai kapcsolatáról, rájöttem, hogy mindez lehetetlen.

Az illetők egyébként az buddhizmus, a hinduizmus és a kereszténység valami fura egyvelegét vallják magukénak, s mindez szerintük jobb, mint bármely egyház. Azt hiszem, ez a szinkretizmus. Nem épp pozitív oldalát mutatta nekem.

Minek megyek bele ilyenekbe?

Csodálatos evolúció

Talán csak én vagyok nagyon szentimentális, de az élővilág dinamikus változásában és alkalmazkodásában van valami lehengerlően csodálatos. Kár, hogy nem nézhetem meg kívülről, több kameraállásban, felgyorsítva, melyik faj hogyan jutott idáig. Kár, hogy nem nézhetem meg, hogy fog kinézni a Föld mondjuk egymillió év múlva, és hogy abba az állapotba hogyan kerül.

Ősemlős

Néha meglepő számomra, mennyire statikusnak tudják értelmezni az emberek a világunkat, holott épp most egy rendkívül dinamikusan változó korszakban élünk. Ennek ellenére legtöbbünk gondolkodása szerint a világ készen van. Megteremtették és elkészült. Vagy az evolúció során alakult, alakult, és hopp, elérte végcélját, ami természetesen mi, emberek lennénk. Nemrég egy beszélgetés alkalmával a következő hangzott el: ha ki is halnánk, egy újabb evolúció következtében úgyis megint kifejlődnénk. Elmagyarázni, hogy az Élet nem rólunk szól, és még akkor sem biztos, hogy ismét kifejlődnénk, ha elölről indulna az evolúció, ezen esetben lehetetlen volt.

Kb. 205 millió évvel ezelőtt jelent meg először olyan lény, amelyet már nevezhetünk emlősnek (mi emberek, még tervben sem vagyunk). Ez volt a kis patkányszerű Morganucodon (balra). Az a Föld, amelyen a rovarevő Morganucodon küzdött a túlélésért, és a napi betevőért, rendkívül különbözött jelen világunktól. A kontinensek egyetlen földdarabban, a Pangeában egyesültek, az ott élő növények és állatok döntő többsége pedig csak távolról emlékeztetett arra, amit megszoktunk. A fákon nem fészkeltek madarak, senki nem látott még patás állatot, sőt, még a dinoszauruszok virágkora sem érkezett el.

Ha még 80millió évet visszalépünk, láthatnánk emlősszerű őshüllőket. Furcsa, se nem hüllő, se nem emlős lényeket. Vagy talán inkább mind a kettő voltak egy kicsit. Köztük (és nem a hüllők között) kell keresni az emlősök őseit. Vegyünk szemügyre egyet-kettőt ezekből az állatokból.

Egyik rendjük a Pelycosauria, melyhez a primitív emlősszerűek tartoztak. Ők inkább tűntek hüllőnek, mint emlősnek és hátukra jókora bőrlebenyt növesztettek, mely a csigolyákból nyúlt ki. Ez vagy testük hőszabályozásában vagy az udvarlásban (vagy mindkettőben) kaphatott szerepet. A csoport egyébként nem tartalmazza az emlősök őseit.

A Pelycosauria rendbe tartozott a Dimetrodon (fent) kb. 280 millió évvel ezelőtt jelent meg világ színpadán és kb. 20 millió évet parádézott rajta 3 méteres, 150 kilós testével, mielőtt kihalt. Ragadozó volt és sokkal közelebbi rokonságban állt az emlősökkel, mint a hüllőkkel.

Hasonlóan szép példány még az Edaphosaurus is, aki bár igen hasonlít a dimetrodonra, nem állnak közeli rokonságban és vele ellentétben növényevő.

Érdekesebbek lehetnek számunkra a Therapsida rend tagjai. Az emlősök, s így a mi őseink is közöttünk keresendőek.

Ez itt fent a Cynognathus, egy kb. 1 méteres, ragadozó. Érdemes megfigyelni a lábait. A hátsó lábak már az emlősökhöz hasonlóan a test alatt helyezkednek el, ellenben az mellső lábi a teste oldalából nőnek ki, mint a hüllőknek. Kifejezetten szokatlan kinézetet kölcsönözve ezzel az állatnak, legalábbis egy mai ember szemével. Pedig ez a testfelépítés koránt sem volt szokatlan 250 millió évvel ezelőtt.

Itt van például az Anteosaurus, mely egy nagytestű (3 méter hosszú, 5-600 kg súlyú) húsevő volt a perm végén.

Az emlősszerű őshüllők olyan emlősökre jellemző vonásokat kezdtek felvenni, mint az elevenszülés, és a szőrzet. Megváltozott az álkapcsuk szerkezete, így a hüllőktől eltérően nem csak fel és le tudták mozgatni, hanem lehetővé vált az előre-hátra illetve az oldal irányú elmozdítása is. Ezáltal változott a rágás mechanizmusa. Egynemű fogazatuk differenciálódni kezdett, hogy lassan felváltsa az emlősökre jellemző különnemű fogazat.

Ugyan az emlősök 205 millió évvel ezelőtt megjelentek a Földön, valódi szerephez csak 140 millió évvel később, a dinoszauruszok kihalását követően juthattak. Bár a pusztulás egyes emlőscsoportokat is érintett, más csoportjaik, mint a kloákások, az erszényesek és a méhlepényesek gyorsan betöltötték a megüresedett ökológiai fülkéket, és sokszínű formáikkal benépesítették a Földet mire az ember evolúciója szempontjából jelentős nagy kiugrásra (kb. 70.000 éve) sor került.

Élet volt az ember nélkül is. És ha sikeresen kipusztítjuk önmagukat, lehet, hogy több ezer fajt magunkkal rántunk, de abban nem kételkedem, hogy élet az ember nélkül is lesz a Földön. Önhittségünk és saját fontosságunkba vetett vakhitünk csak ront az esélyeinken.

Debrecenbe kéne menni

Mostanság Debrecenbe álmodom magam rendszeresen. Leginkább a debreceni vidámpark elvarázsolt kastélyába, a tükörlabirintusba, a torz tükrök termébe, alattam mozog a talaj, oda-vissza járnak a lépcsők, sőt, leomlik a padló, mégis, semmi sem az igazi. Semmi sem olyan "elvarázsolt" mint szeretném. De az "utazás" végén éppoly ámultan nézem a bált ábrázoló teremben táncba dermedt, felcicomázott próbababákat, mint 6 évesen (egyébként kétszer voltam az elvarázsolt kastélyban, utoljára 10 évesen). Aztán nem engednek be az ördög hordóba, hogy a "nagyfiúk" meg ne üssenek véletlenül, amíg bent játszanak. De az ördöghordó nem olyan, mint régen. Tarka, színes és gyorsabban forog.

A Szuper Csapat

A sok pihent agy...

Ne térj le a főútról!

Pedig nekem pont az volt az érzésem, hogy letértem, ahogy a BKV busz elhaladt a Budapest tábla mellett, s ment tovább a fákkal és bokrokkal tarkított, elhagyatottnak tűnő úton. Egy újabb BLÖCS felé vitt Annalightot és engem; egy csajos kikapcsolódásra, amit mondhatni, nagyobb részt nélkülöztem eddigi életem során. Mégis, ha az ember nem épp csajos lánya ráérez a BLÖCS-re, rádöbben arra, hogy valami olyan dolgot hanyagolt eddig, ami elméje jing oldalának különös kikapcsolódást és vidámságot nyújt. Lényének új oldalát ismerheti meg, aki például szereti a nyers répát vagy uborkát márványsajt mártással eszegetni.

Nem is tudom, volt-e olyan BLÖCS, ahol mindenki teljes létszámmal jelen volt. Ha lett is volna, talán pont én nem voltam ott. Ezúttal két fő hiányzott a társaságból, s amíg mi egymást szórakoztattuk, addig Zsófi külföldön végezte munkáját, K pedig igyekezett a lehető legjobban megoldani egy nehéz élethelyzetet (innen is kitartást hozzá!).

Kékleány viszont végre hosszú idő óta ismét jelen tudott lenni, s meglepő módon nem kéket hanem sárgát viselt, s kék hajtincsek helyett, halovány (mert mégsem bírt ki hat hajmosást) lilás csíkok tarkították a frizuráját.

Háziasszonyunk, Évi, kitett magáért: grillcsirke, két féle saláta, pirított krumpli, de ami igazán levett a lábamról, az a frissen sült fűszervajas baguett volt. Rágondolva kezdek megéhezni.

A tegnapi nap egyébként szomorú évforduló is volt egyben Alma számára. De próbáljuk a jó oldalát nézni: egy éve vált szabaddá egy olyan kapcsolattól, amiben kezdtek többen lenni, mint kellene.

Bár kieresztett hajjal érkeztem, engedélyemmel Juc rászabadult a hajzatomra, hogy valami egészen érdekes fonással (?) kösse össze a szabadon szálldosó tincseket. Kifejezetten tetszett a végeredmény. (egyébként nem árultam el, de szeretem ha a hajamat bizerálják, pláne ha jó is sül ki belőle)

Az este többi részére a tortilla és a bor állott a szolgálatunkba, az kísérte hajnalig tartó beszélgetésünket férfiakról, nőkről, GYES-en lévő dolgozni nem akaró kolleganőkről, alávaló exekről, vakmerő, fiatalkori tettekről és kamaszkori abszurd aggodalmakról.

A hajnali hazaszállingózás során megismerhettük a főútról letérő, a környéken kb. negyed órát bolyongó csrk karját messziről, Rajzfimszemű Medvéjét közelről, s az én párom is bemerészkedett megtekinteni, hova is tűnök kb. havonta egy alkalommal. Ez utóbbi látogatók személyéért talán egyedül a lakásban tanyázó Füles és Maya nem lelkesedett annyira. Nekik talán kicsit sok volt az idegenekből (vagy talán a férfiakból).

Következő BLÖCS-re fogyni kéne 10 kilót, hogy elférjünk egy fürdőkádban. Még szerencse, hogy felmentést kaptam a feladat alól. :)