2012. szeptember 21., péntek

Gerinctelen értelem


A közgondolkodás szerint az intelligencia az emlősök, de legalább a gerincesek sajátossága. Emiatt hihetjük őket "felsőbb rendűnek" más fajoktól. Annak, hogy mennyire nincs értelme "felsőbb rendű" és "alsóbb rendű" fajokról beszélni, remek példáját képezik a polipok.

A puhatestű állatok között a polipok meglepő intelligenciáról tesznek tanúbizonyságot. Arisztotelész valamikor buta állatoknak tartotta őket, mert kíváncsiságuk miatt könnyedén magához csalogathatja az ember. Ma már tudjuk, hogy épp a kíváncsisága az, ami különlegessé teszi. Több kutatás megállapította, hogy a lábasfejűek - a polipon kívül a tintahalak és a kalmárok is - képesek labirintusban navigálni. Emellett polipoknál meglepően fejlett a rövid- illetve a hosszútávú memória, így rendelkeznek a tanulás képességével.

A polipok képességeit csak a legértelmesebb gerincesekéhez hasonlíthatjuk annak ellenére, hogy csigaszerű ősöktől származik, és egészen eltérő evolúciós útvonalon érkezett meg jelen formájához. Összetett idegrendszerének nagyobb hányada az agyban koncentrálódik, ám a neuronok kétharmada a karokban elhelyezkedő idegdúcokban található. A karokban számos reflex pont van, amelyeknek működését nem az agy vezérli. "A polipok agyát mintegy 500 millió neuron alkotja - hozzávetőleg annyi, mint a kutyákét. A miénkhez hasonlóan két félre oszlik, ezeket idegrostok kötik össze. Az agy ezután még újabb specializált lebenyekre oszlik. Egyes lebenyek - az emlősök agyához hasonlóan - barázdáltak, ami jelentősen megnöveli a felszínt. A neuronok közötti távolság rövidebb, mint más puhatestűeknél, ami az idegimpulzusok gyorsabb átvitelét teszi lehetővé. Mindez ahhoz vezet, hogy az agy gyorsan tudja feldolgozni az információt, és sok hely marad a memóriatárolásra. A függőleges lebeny - amelyről már régóta tudják , hogy a tanulás és a memória központja a legtöbb lábasfejűnél - neuronjai nagyon hasonlóan szerveződnek a gerincesek hippokampuszához, amely többé-kevésbé hasonló feladatokat lát el."

Egyedi felépítésű agyukon kívül másban is kiemelkednek a puhatestűek közül: eszközhasználó állatokként ismerik el őket. Védelmük érdekében kókuszdió héjakat használnak, amelyet magukkal is cipelnek egy jobbnak ítélt helyre, ha azt szükségesnek vélik. 

A polipok tanulási képességeinek eredete még tisztázatlan. Az intelligens gerincesektől eltérően rövid életűek (fél évtől öt évig terjed a maximális életkoruk, fajtól függően) illetve nem szociális állatok, és a szüleikkel is meglehetősen kevés kapcsoltuk van - semmit nem tanulnak tőlük. Jennifer Mather biológus szerint a polipok azért lettek ilyen okosak, hogy kezelni tudják összetett környezetüket - általában a korallzátonyokat -, ahol villámgyors, élet-halál döntéseket kell hozniuk. 

Bármilyen furcsa is a magányos, rövid életű lény kifinomult intelligenciája, mára nem képezi vita tárgyát. Egyes nemzetközi állatvédelmi szabályok szerint a gerincesekkel azonos védelmi kategóriába esik, emellett tilos rajta altatás nélkül bármilyen beavatkozást vagy kísérletet végezni.

Források:

2012. szeptember 2., vasárnap

Tollakról és dinoszauruszokról


Kicsit zavarban vagyok a madarak dinoszauruszoktól  való származásával kapcsolatban. Annyira szép dolog lenne, nem? A hatalmas, kihalt hüllők valójában túlélték a meteor becsapódást és a mai napig itt járkálnak közöttünk, csak kicsit kiszúrt (?) velük az evolúció. Nem véletlen, hogy az elméletet felkapta a média és a populáris ismeretterjesztés. A dolog nagyon tetszetős és jól eladható.

S miért is ne? A kínai Lianonig tartományból előkerült leletek alapján tudjuk, hogy a dinoszauruszok egy része tollas jószág volt. Különösen egyes raptorok emlékeztetnek meglepően egy megkopasztott struccra, két lábon járnak, tojásokkal szaporodnak, valószínűleg gondozták az ivadékaikat és a csontozatukból kikövetkeztethető életmódjuk alapján melegvérűek kellett legyenek.

Én magam is boldogan fogadtam be ezt az igen tetszetős elképzelést ám, bármit sulykol is a Discovery Channel és a National Geographic, akármit ír a Wikipedia, sok paleontológus ellenzi a madarak dinoszaurusz voltának gondolatát. Helyette inkább arra szavaznak, hogy a madarak és a dinoszauruszok egyaránt az archosauria hüllők egy eddig ismeretlen csoportjának leszármazottai (ilyen hüllők ma a krokodilok), s mint ilyenek, nem egymástól származnak, hanem egy közös őstől.

Kicsit kiábrándító: a krokodilok, mint a madarak legközelebbi rokonai a velociraptor helyett. Akár kiábrándító, akár nem, az archosauria vonalat támogató tudósoknak elgondolkodtató érvek vannak a tarsolyukban (részlet Primavis Critical Biomasson megjelent cikkéből):
  • Csak egyetlen olyan közös csonttani jelleg van a valódi madarak és a dinoszauruszok esetében, amely más csoportoknál hiányzik: a csípő ízület belső oldalán egy csontos hártyával fedett ablak van.
  • A madarak leszármazását túl későre teszik, (jura vége-kréta eleje), aminek az az oka, hogy azok a theropoda típusok, amelyekből származtatnák, szintén ekkor kezdenek elterjedni.
  • A tollas dinoszauruszok, mint rokonok csak a kréta második feléből ismertek, míg a valódi madarak már a kréta legelejéről.
  • Az elődként, ősként tartható theropodák már jócskán speciálizálódottak s így alkalmatlanok egy egészen eltérő típus kialakulásához.
  • A hasonlóságok nem homológ jellegek, hanem analógok. Csak a hasonló életmód következtében alakultak ki, de jellegükben lényegesen eltérők (ld. pl. a kéz ujjainak eredetét: theropodáknál az I-III. ujj marad meg, míg a madaraknál a II-IV., de hasonlóan eltér a hátsó végtag vagy a medencealakulás is).
  • A valódi madarak már a kréta legelején megjelennek, és több típusban vannak jelen. Sőt, a vízi életmódhoz szélsőségesen alkalmazkodott lábukkal evező Hesperornis-félék szárnyai már a kréta elején elcsökevényesedett állapotban voltak.
  • A valódi madár jellegek valamennyi madártípusban közösek, legyen az repülő, futó, szárnyával vagy lábával evező típus is. Viszont ezek a jellegek nem találhatóak meg a theropodáknál illetve a gyíkfarkú (Saururae) madaraknál (Archaeornithes, Enantiornithes).
  • A gyíkfarkúak, bár tollazattal rendelkeznek és korán megjelennek (a jura végén), igen heterogén csoportot alkotnak jellegeiket tekintve és valamennyi típusuk kihal a kréta végéig.

Őket látszik támogatni egy nemrég Németországban talált tollas dinoszaurusz lelet, a Sciurumimus, amelyik ellentétben a korábban talált tollas hüllőkkel, nem a theropodák coelosaurus nemébe, hanem a megalosauruokéba tartozik és mint ilyen, nem áll közeli kapcsolatban a madarakkal.

Lehet, hogy a madarak nem a dinoszauruszok túlélő örökösei, azonban továbbra is egymás rokonai - ha nem is olyan közeliek, mint az elsőre tűnhetett. A több millió éven átívelő evolúciós ágakat nem egyszerű kibogozni több millió év távlatában. Nem minden az, aminek látszik. Van még munka abban, hogy kitisztuljon a kép.

Cikkek azoktól, akik nálam jobban tudják:

2012. augusztus 28., kedd

Egy jó emberről



„Vallással vagy vallás nélkül a jó emberek jól viselkedhetnek és a rossz emberek rosszat cselekedhetnek. 
De ahhoz, hogy jó emberek gonoszul cselekedjenek – ahhoz a vallás kell.” 
Steven Weinberg

Szerintem senki nem fog velem vitatkozni, ha azt mondom, hogy Morus Tamás korának egyik legnagyobb alakja volt. Kifinomult műveltségét Oxfordban szerezte. Humanista volt, író, ügyvéd, filozófus és Anglia jeles államférfije VIII. Henrik alatt. Jószándékú, jólelkű embernek írják le, szabadgondolkodónak, erkölcsösnek és egyenesnek. Olyannak, akiben volt elég gerinc, hogy szembeszálljon VIII. Henrikkel  és még akkor sem tagadta meg hitét és a Katolikus Egyházat, amikor az élete múlott volna rajta.

Morus Tamás hitt az emberek egyenlőségében. Első feleségét, Jane Colt-ot szeretettel tanította  zenére és irodalomra. Korában egyedülálló módon, hitt abban, hogy nők és férfiak egyenlők, s hogy egy nő képes ugyanarra az eredményre, amire egy férfi is. Ennek megfelelően három lányát éppoly gonddal taníttatta és tanította, mint amennyire a fiát. Különösen legidősebb lánya, Margaret bizonyult tehetségesnek. Felesége korai halála után újranősült, s bár a második házasságból gyermeke nem született, újdonsült felesége lányát a sajátjaként fogadta és nevelte. Nagyon szerette a gyerekeit, akiknek mindig írt, valahányszor távol lenni kényszerült tőlük.

Morus Tamás tehetséges politikusnak bizonyult és magasra jutott, egészen a király közelébe. Hiányoztak azonban belőle olyan tulajdonságok, amelyek igen fontosak lehetnek a magaspolitkában: köpönyegét, szemét nem forgatta, elveit, nézeteit szilárdan felvállalta, erős igazságérzete nem engedte, hogy helytelenítését véka alá rejtse.

Morus Tamás éppilyen következetes volt a hitét illetően. Katolikus volt, szemében Luther Márton és a reformáció katolicizmustól eltérő gondolatai eretnek és bűnös gondolatok voltak, melyektől meg kell védeni Angolhont. Miután 1529-ben kancellár lett, mindent megtett, hogy a káros eszmét kiseperje az országból. Felvette a harcot az országba beszivárgó új gondolatokkal, megakadályozta a lutheránus könyvek nyomtatását, letartóztattatta a könyvek nyomtatóit, terjesztőit, birtoklóit, olvasóit.  Már életében pletykálták róla, hogy személyesen kínozza az eretneket a kihallgatások során, ám ő ezt határozottan tagadta. Valóban nehéz elképzelni, hogy egy emberszerető humanista saját kezével okozzon fájdalmat másoknak, ám ne feledjük, hogy a katolikus egyház támogatta az eretnekek elleni fellépést és az inkvizíciót, s eretneknek lenni egy katolikus szemében nagyobb bűnnek számított, mint a gyilkosság. Tartok attól, hogy sose tudjuk meg, vajon Morus Tamás kezébe vette-e a kínzóeszközöket a sötét tömlöcök mélyén, azt azonban tudjuk, hogy kancellársága alatt hat embert küldött máglyára:
  • Thomas Hitton eretnek könyveket csempészett be Angliába
  • Thomas Bilney eretnek tanokat prédikált, hitehagyásért fogták perbe
  • Richar Bayfield bűne az volt, hogy angolra fordított Új Testamentumot és eretnek könyveket terjesztett
  • James Bainham eretnek tanokat prédikált
  • Thomas Dusgate és John Tewkesbery is hasonlóan súlyos bűnökkel rendelkezhetett.

Morus Tamás hite nem engedhette meg, hogy ezek az emberek még több embert juttassanak a Pokolra azzal, hogy megfertőzik elméiket a hazugságaikkal. Morus Tamás hite akkor is ilyen szilárd volt, amikor VIII. Henrik beleszeretett a protestáns nézetekkel szimpatizáló Boleyn Annába és feleségül vette. Morus Tamás akkor sem adta fel az elveit, amikor mindenki meghajolt a király akarata előtt, aki a pápai kiátkozást követően saját egyháza fejévé nevezte ki magát. Morus Tamás továbbra sem volt hajlandó elismerni VIII. Henrik Annával kötött házasságát, nem ismerte el Boleyn Annát királynőként, és kijelentette, hogy Isten előtt Aragóniai Katalin a király törvényes felesége. Nem fogadta el Henriket, mint az anglikán egyház fejét, sem az anglikán egyházat és nem volt hajlandó megesküdni  arra a törvényre, ami eltörli a pápa kiváltságait.
VIII. Henrik nem azzal vonult be a történelembe, hogy elnéző volt azokkal, akik nem engedelmeskedtek neki. Morus Tamást rövidesen perbe fogták és árulásért kellett felelnie. Bűnösnek találták, és az eredeti ítélet szerint a közrendű árulók büntetését kellett volna elviselnie: akasztás, lóval húzatás és felnégyelés. A király azonban kegyes volt, és a büntetést lefejezésre enyhítette. Így lett vége Morus Tamásnak.

Kivégzése megdöbbentette a világot. Barátja, Rotterdami Erasmus úgy emlékezik róla, mint olyan emberről, kinek lelke tisztább volt mint a hó, s kinek géniuszához hasonlót Anglia sosem látott, s talán nem is fog.

Kár, hogy ezen a tiszta havon a vallása áldozatainak vére hagyott foltot. Egy vallásé, ami egy igazi emberbarátot késztetett gyilkosságra azzal a meggyőződéssel felvértezve, hogy helyesen cselekszik. 

2012. augusztus 25., szombat

Toborzó

Mostanában nem igazán írok ide, így gondoltam ajánlok egy alternatívát azoknak, akiknek esetleg hiányzom. Az utóbbi napokban a Csillaghamu blog Facebook oldalán garázdálkodom, pontosabban igyekszem azt kisebb-nagyobb tudományos érdekességekkel tarkítani. Aki szívesen venné, hogy a megható idézetes angyalos képek és buta körlevelek között néha felbukkanna egy-egy kép vagy leírás a bennünket körülvevő világ csodáiról, az csatlakozzon a csoporthoz ITT (próbálom elkerülni a "lájkol" szót). Rengeteg színes ötletem van, ami szerintem sokaknak tetszeni fog. És ha belegondolunk, mennyire gyönyörű univerzum vesz bennünket körül, ez a kijelentés talán nem is tűnik olyan túlzónak. 

2012. július 26., csütörtök

Gáz-e, hogy vallásos vagy?




Próbáltam egyben feltenni, de a blogger nem hajlandó megfelelő, olvasható méretben megjeleníteni semmilyen beállításon. Így maradtak a képkockák. 

2012. május 12., szombat

Idő

Próbáljunk kicsit belemerülni az idő felfoghatatlanul hatalmas folyamába ITT.

2012. május 9., szerda

Én? Álomfejtő?

- Sedith, a fog, mit jelent, halált?
- Hogy micsoda? 
- A fog az álomban mit jelent? Nem halált?
- A fog? Az álomban? Fogalmam sincs, de hogy jut eszedbe épp tőlem kérdezni? 
- Te mindig annyit olvasol, gondoltam biztosan tudod. 

Egyrészt meglepődtem, mert a kollégám mintha valóban tőlem várt volna tanácsot az álma kapcsán. Még azután is láttam rajta valamiféle várakozást, hogy elmondtam neki: az ilyenekben nem hiszek, és az álmodó tudhatja legjobban, mi okozhat nála olyan kellemetlenséget, veszteségérzést vagy frusztrációt, mint a szájából kihullott fogaktól való félelem (esetleg a folyamatban lévő válása?). De semmiképpen ne gondolja, hogy ez valami előrejelzés a jövőre. (vajon csak én láttam kicsit csalódottnak, vagy valóban az volt?)

Másrészt ezután a párbeszéd után elgondolkodtam, micsoda különbségek vannak aközött, melyik ember mit vél tudásnak vagy műveltségnek. S mondjuk ha engem - legyünk optimisták - műveltnek tartanak a munkahelyen (vagy legalábbis nem akkora hülyének, mint másokat) akkor van, akinek ebbe beletartozik az álomfejtés és talán egyéb okkult "tudományokban" való jártasság is. Mert nem tudnak különbséget tenni. Nekik ezek a témák éppolyan rejtélyesek, mint az univerzum keletkezése, vagy az élet dinamikus változása az evolúció  során. Furcsa volt ezt ennyire közvetlenül megtapasztalni. 

2012. május 7., hétfő

Acraga coa

Az alábbi képeken egy moly, az Acraga coa, illetve annak hernyója, az ékszer hernyó látható (angolul jewel caterpillar, magyarul semmit nem találtam erről a jószágról). A moly Közép-Amerikában, Costa Rica erdeiben él, s látványos hernyója alig 3 cm hosszú. Sajnos többet nem igazán sikerült róla megtudnom. Beszéljenek a képek.