Ilyen volt szőkeségem

Az úgy volt, hogy elhagytam a szempillaspirálom. Meg a szemceruzámat is. De nem az a nő vagyok, aki ettől kétségbe esik. Smink nélkül is jól nézek ki... igaz, így akár egy elsős gimis osztályba is eladható vagyok. De a reakciók...

Holnap lesz harmadik napja, hogy smink - tehát szempillaspirál és szemceruza - nélkül lófrálok, és a reakciók kiábrándítóak. Hétfőn a szobatársam egész nap megjegyéseket tett arra, hogy milyen furcsa vagyok. Végül ráordítottam a folyosóról, hogy mondja csak meg nyugodtan, ha úgy véli, a smink tart össze. Persze csak vicceltem. Persze minden vicc, félig igaz. Este az egyetemen a csúnya, kövér évfolyamtársam pedig azzal indított (tán élvezte is... na jó, nem vagyok rosszindulatú... na jó, de), hogy "te jó ég, de rosszul nézel ki! Nem aludtál?" De csak nem vagyok kifestve. "És ez ennyire látszik?" ... (Anyád?...)

Kedden a szobatársam végül kinyögte, hogy olyan vagyok, mint egy kiszívott vízi hulla. Szempillaspirálom és szemceruzám továbbra sincs, így aztán holnap is kénytelen lesz a vízihulla orcámat nézni. Ha 2-300 évvel korábban születek, bezzeg haloványságom a szépség és az arisztokrácia jelképe volna. De mit várhat az ember a szoláriumsárga bőrszín-divat világában?

Végülis megbocsátom nekik, elvégre a természetesen tündöklő szőke hajat, a ragyogó kék szemeket kaptam a hosszú fekete szempillákért. Marad nekem a szőke szempilla a rózsaszín szemkontúr. Ha lesz időm beugrani valahova pótolni a hiányzó eszközöket, két perc alatt a régi pompámban tündökölhetek. Ezt könnynebb pótolni, mint egy valódi hajzuhatagot.

Egyébként meg szerintem így is megvan a magam albínó jellegű szépsége. Legalább magamnak tetszem. (meg annak, aki fontos)

(szerencse, hogy ilyen "alacsony" önbizalommal áldott meg az ég, egyébként mi lenne velem hasonló helyzetekben?)