2010. június 15., kedd

Élhet?

Megszoktuk, hogy a fejünk felett az ég kék, a nap fényes korongja szórja ránk vakító sugarait, megszoktuk egyetlen Holdunkat a fejünk felett, a levegőt, melyet belélegzünk, a 24 órás napokat, a 365 napos éveket, a 14 Celsius fokos átlaghőmérsékeletet, a saját súlyunkat, a víz állandó jelenlétét és még számtalan dolgot, melyet oly evidensnek gondolunk, hogy fel sem merül bennünk az, hogy más is lehet.

Megszoktuk a Földet. De most ébredjünk fel egy másik „bolygón”.

Váratlanul ér bennünket, ahogy szinte kirepülünk az ágyunkból. A mérlegre állva meglepetten tapasztaljuk, hogy megszokott, mondjuk 60 kilónk helyett az csak 8,4 kilót mutat. Az ablakon kitekintve a Napot szokatlanul aprócskának látjuk, a narancssárgás égbolton. Még jobban meglepődünk azon, hogy megszokott egyetlen holdunk helyett most több, kisebb-nagyobb folt tarkítja az égboltot. A hőmérőre nézve ereinkben is megfagy a vér: -180 fokban jobb ha ki sem megyünk a házból. Ám hiába a zárt ajtók, kintről átható benzinszag szivárog be. Hátra szaladunk a teraszajtóhoz, hogy többet lássunk a bennünket körülvevő idegen világból, és földbe (holdba?) gyökerezik a lábunk. Az eget egy hatalmas égitest uralja, alakját vékony gyűrű öleli.

A Titánon vagyunk, kb. 1 351 800 000 km-re a Földtől.

A Titán a Szaturnusz holdja, a második legnagyobb Hold a naprendszerben. Átmérője 5150 km. Őt csak a Jupiter Ganymedes nevű holdja előzi meg, amely 5262 km-es átmérővel vezeti a sort. (saját holdunk 3476 km-rel csupán a hatodik) Bár mérete szerint csak a második helyre szorult, több dologban egyedülálló a Naprendszerben.


Először is ő az egyetlen hold, amely sűrű atmoszférával rendelkezik. Ez egészen 2004-ig szinte lehetetlenné tette, hogy a felszínét megtekinthessük. Ekkor a Huygens szondának sikerül felvételeket készítenie a rejtőzködő Titánról. Másodszor, nincs még egy olyan égitest (természetesen a Földet nem számítva), amelynek felszínén bármilyen anyag tartósan folyékony halmazállapotban lenne jelen. A Titán felszínén metán tavak állnak, metán folyók folynak, s az égből metán eső hullik. Légköre annyiban hasonlít a Földéhez, hogy jelentősebb hányada nitrogénből áll. Azonban amíg ez az arány a Földön csupán 78%, a Titánon 95%. A légkör többi része 3% metánból és 2%-ban hidrogénből, argonból és más egyéb szénhidrogénekből áll.

Miért érdekes a Titán még? Egyrészt azért, mert felszínén fagyott állapotban jelen lehetnek olyan kémiai anyagok, amelyeknek szerepe lehetett a földi élet kialakulásában, másrészt – és ez az érdekesebb, legalábbis szerintem – azért, mert a légkörben jelen lévő szerves anyagok lehetővé teszik az élet jelenlétének lehetőségét a holdon. Egy metán alapú, a miénktől teljesen eltérő élet kialakulására gondolok.

És nem csak én.

Pár nappal ezelőtt kiderült, hogy a titáni élet lehetősége kezd kicsit komolyabbá válni, mint egy kósza lehetőség, bár az észlelt jelenség magyarázatát illetően továbbra sem ez a legkézenfekvőbb magyarázat. A lényeg, hogy a Titán felszínéről eltűnik a hidrogén és az acetilén, melynek ott nagy koncentrációban kellene jelen lennie. Erről részletesebben itt, angolul pedig itt lehet olvasni.

Uralkodnom kell magamon, hogy ne szárnyaljon magasra a képzeletem, hiszen annyira szeretném, ha valóban valami élő fogyasztaná el a rejtélyesen eltűnő anyagokat. De tudom, hogy az élet kialakulása nem egy egyszerű folyamat. Mégis: többmilliárd év állt rendelkezésre, hogy kialakuljon. S ennyi idő alatt miért ne eshetne meg többször, akár egyetlen naprendszerben?