Kancsil

Még most is: ha nézem ennek az apró patásnak a képét, első pillantásra nehezen tudom eldönteni, hogy valamiféle rágcsáló-e, vagy inkább furcsa őzike. Hiszen akkora, mint egy patkány, a feje, mint egy egéré, ám a hátsó lábai, egyértelműen a szarvasokat vagy az őzeket idézik.

Valójában sem rágcsáló, sem őzike: ez az állat a párosujjú patások rendjébe tartozó kérődző, a kancsil.

Furcsa, szokatlan kinézete nem véletlen, a kancsil ugyanis nem olyan „ifjú” faj, mint az ember. Már 23 millió éve itt bolyong a Földön. Nyolc ma is élő faja ismert, Afrikában, Srí Lankán, Indiában és Délkelet-Ázsiában honos.

A kancsil azért érdekes, mert konzervatív faj. Evolúciója szinte a leállásig lassult. Mi „emberek” kb. 10-12 millió éve csak változtunk és változtunk, hogy elérjük jelenlegi állapotunkat. Csupán 2-3 millió éve készítettük az első kőszerszámokat, és ahogy én elnézem magunkat, evolúciónk jelenleg is rohamtempóban halad a maga útján. A kancsil azonban nem halad semerre. Gyakorlatilag 23 millió év alatt alig változott valamicskét. Kancsil volt akkor is, mikor az emberszabásúak és az emberfélék evolúciója kettévált. Kancsil volt akkor, amikor két lábra emelkedtünk. Kancsil volt, mikor magunkra öltöttük az első ruhákat és kancsil volt, mikor beköltöztünk az első városokba.

A kancsil mindemellett nem olyan buta kis jószág, ahogy az első ránézésre tűnhet. A jávai kancsil például olyan szerepet kapott hazájának népmeséiben, amilyet a róka kapott minálunk: ravasz és furfangos.

Mindemellett a kancsilnak minden ravaszságát latba kell vetnie, hogy 23 millió év után ne tűnjön el az orvvadászat és az esőerdők irtása miatt. Bár nem egyforma mértékben, de valamennyi faja veszélyeztetett. Kancsil volt, kancsil van. Hogy lesz-e, az most az emberen múlik.