Amikor ma délután leültem, hogy megnézzem végre, mi is
okozott országos felháborodást az Alföldi rendezte István a királyban, mindenre
számítottam, csak arra nem, amit kaptam. Valami bicskanyitogatóan modern,
erőltetett darabra számítottam tele olyan elemekkel, amelyeknek ott helye nincs,
suta, művészieskedő, stb. Most meg itt ülök a laptop előtt és azt kérdezem
magamtól, mégis mi a fene baja van ennek az országnak?
A helyzet az, hogy tőlem nagyobb István a király rajongó
kevés van. Azon nőttem fel, fejből tudom a szövegét, bármikor jól esik
meghallani és ezen a blogon is többször megemlékeztem már arról, hogy nekem
Vikidál Gyula A Hang. Épp ezért tudtam, hogy ha kicsit is élvezni akarom ezt a
feldolgozást, lehetőleg ne legyenek elvárásaim az énekkel kapcsolatban.
Ezt sikerült is félretennem. Végignéztem a darabot, szórakoztatott, többször felnevettem a találó fricskákon és a görbe tükrökön,
végül maradt a talány: hogy akkor most miért is kell annyira felháborodni, sőt,
fenyegetni a rendezőt? Nem gondolom, hogy ez valami őrületesen fergeteges darab
lenne, amely előtt minden jóízlésű embernek térdre kell hullania, de egy egész jó
darab. Találó feldolgozás, és lehet, hogy a hanganyagát nem tenném be vezetés mellé
hallgatni (most nagy erőt veszek magamon, hogy ne kezdjem el kritizálni a színészek
énektudását), de színészi játékban azért ráver az eredetire (nem véletlen,
hiszen itt színészek játszanak, nem énekesek).
A háborgó kommenteket olvasva az a határozott érzésem, hogy hiába olyan nyilvánvaló szimbólumokkal dolgozik a darab, az átlag háborgóhoz annyi sem jutott el Alföldi feldolgozásából, hogy ne a
múltba nézve próbálja megérteni, hanem a jelenben. Akkor nem lenne
szájhúzogatás amiatt, mennyire lehet hiteles a szereplők viselkedése, ruházata,
öltözéke 1000 körül - nyilván semennyire, nem is ez volt a cél. Nem beszélve arról, hogy elég irreális elvárás történelemhűséget elvárni egy egyébként is történelmietlen darabtól. Ám a magyar ember
csak mereng vissza a régi kor árnyai felé, s ha valaki a jelenre próbálna
rámutatni, arra vak marad.
A másik "probléma", hogy Alföldi nem kezelte
szentségként a rockoperát és bátran belenyúlt. Az átlag magyar ezt nem szereti.
Nem tetszik neki, hogy Koppány nem dicső magyar úrként, István pedig nem
keresztény szentként jelent meg. Nem tetszik neki, ha azok, akikre elődökként
gondol, nem erős és pozitív karakterek. Nekem pedig pont ez tetszett: szinte
hozzá sem nyúlt a szöveghez, mégis, jóval több mindenről szólt egy-egy jelenet,
mint korábban és illett hozzá az ének is. Persze a dicső ősöknek lőttek.
Emberek lettek, nem szentek, ráadásul annak sem épp a legjobbak. Megalkuvók. Aztán ott van
az is, hogy a papság erőszakos, maffiaszerű bandaként jelenik meg, aki
terrorizálja a népet a világító vörös keresztjeivel. Minden igaz magyarnak fel
kell ezen háborodnia! Pedig ha belegondolunk, az eredeti verzió igencsak idilli
módon ábrázolta, hogyan nyomta le saját népe torkán István külföldi segítséggel
a külhoni hitet és vallást. A keresztek által fenyegetett, riadt arcú nép,
amint azt énekli a fináléban, hogy "István a mi urunk" közelebb áll a
valósághoz, mint az István köré sereglő boldog magyarok tömege. S a végén a
Szent Korona alakú börtön... Kifejező.
A helyzet az, hogy véleményem szerint az eredeti darabra
megváltoztathatatlan szentségként gondoló emberek kiválóan mutatják, mennyire
igaza volt Alföldinek azzal a korona-börtönnel. A mai napig is ott sínylődnek a
rácsok között, képtelenek kiszabadulni és gyűlölködve mutogatnak másokra,
fenyegetőznek egy színdarab miatt. Mintha ma az lenne az ország legnagyobb
problémája, hogy valaki rendezett egy rendhagyó István a királyt. Tiltakozzunk
egy volt színház igazgató ellen, hiszen ő most a legnagyobb ellenség, ő jelenti
a legnagyobb veszélyt az országra nézve. Addig sem foglalkozunk azzal, mit is
csinálnak a politikusaink, nem igaz?
1 megjegyzés:
Nem volt rossz, de nem is tetszett.
Sőt, én az István a királyt sem tudom hova tenni. Egyrészt a régi Vikidálos részek tetszettek, meg még egy-két ének, pld Laborc talán a kedvencem az egészben.
Nem tudom ideológiailag hova tenni a darab mondanivalóját, mert bárt azt sem tudom, hogy mi volt a szerzők mondanivalója, az igazi baj az, hogy bele lehet magyarázni mindent.
Az biztos, hogy semmi oka nincs senkinek felháborodni semmin az új darab miatt.
Megjegyzés küldése