... mely megesett egyrész egy apró törékeny barna lány és egy csontos, bőrnadrágos, hosszú, összefogott, zsíros hajú férfi között, mely utóbbi kísértetiesen emlékeztet a múlt század végi akciófilmek szadista, alacsony intelligenciával rendelkező, mexikói figurájához, aki a filmben szánalmas véget ér. (a dialógusban magam is felbukkanok egy röpke - írásban hosszú - pillanatra)
(...)
Lány: Mi a foglalkozása?
Férfi: Volt sok. Sok sok. Igazából volt minden. Mondjuk szakmám az nincs, csak ilyen tanfolyamok. Vótam én minden: szerelő, lakatos, tűzoltó...
(itt léptem a képbe)
Én: Az szép szakma! (amikor ezt mondtam, a számítógépem monitorjára révedve, önkéntelenül is felrémlett bennem tűzoltó édesapám képe, amint egy kisbicskával kaparja a búzatáblán szendergő részegember maradványait az aratógépről)
Férfi: Az, de nem vótam sokáig. Apám levágta az ujjam a szalagfűrésszel (ujj - illetve annak hinyának - felmutatása) Olyan dolog ez tetszik tudni, amiért nincs bocsánat. Soha.
Én: (együttérző tekintet, és belül hála adása az ezermester édesapának, hogy megóvta a társadalmat a hasonló tűzoltóktól)
Lány: És egyébként kit ölt meg?
Férfi: Egy férget. Valójában jót tettem vele. Csak aztán jött a börtön.
(...)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése