2009. szeptember 15., kedd

Náci Németország a 60-as években

Érdekes és rendkívül összetett álmom volt, mely a munkahelyemről indult, ahol éjjel dolgoztam, majd felültem egy vonatra (vagy helikopterre) és egy nagyváros felé vettük az irányt. Felkészítettek arra, hogy világméretű járvány van, valami durva húsevő baktérium szedi áldozatait, és még nincs meg az ellenszer. Útközben az egyik peronon láttam is emberi maradványokat, megcsonkított véres testeket, sorban kitéve egymás mellé. Ekkor fel is ébredtem, és pár percig eltartott, míg meggyőztem magam, hogy ez csak egy álom.

Visszaaludtam, s az események változtak. Adolf Hitler mellett találtam magam, mint a felesége. Nem önmagamat álmodtam. A hajam barna volt, vállig érő, göndör, s valahogy negyven felé járhattam. Beépített ember voltam, a rendszer árulója, azt szerveztük, hogyan lehetne megölni, kiiktatni a hatalomból Hitlert - ebben az egészben kulcsszerepet játszottam. Hitler kora alapján a II. Világháború után lehettünk, talán a 60-es években. Azonban nem volt könnyű dolgunk, mert a Stasi (kis álombeli törénelmi paradoxon) mindenkit figyeltetett, köztük engem is. Az egyik katonai vezető - szintén áruló - titokban megmutatta nekem a rólam írott jelentéseket, arról, kikkel tartok kapcsolatot, kik a barátaim, mit szoktam tenni, és miként veszélyeztethetem a Führer életét. Rendkívül furcsa érzés volt ilyen jelentéseket olvasni önmagamról, főleg mivel több helyen túlzónak éreztem a leírtakat, akkor is, ha valóban áruló voltam. Tudtam, hogy Hitler olvassa mindezt, és hogy nem bízik bennem, így nagyon igyekeznem kellett, hogy az ügynökök, de leginkább az ő gyanúját elaltassam.

Maga az ország több gonddal küszködött. A korábbi húsevő baktérium szedte áldozatait, és erősen élt a cenzúra is. Az épületek romosak voltak, ezzel is erősítve az ország kaotikus és instabil belső rendjét. Sem filmek, sem újságok nem jelenhettek meg előzetes kontroll nélkül. Sok ma természetes dolog tiltott volt, nem voltak szórakozóhelyek, alkohol, de tiltottak voltak a szexuális tartalmú árucikkek is. A nőknek kevesebb joguk volt, mint a férfiaknak, egészen más megítélés alá estek, mint manapság. Én is több alkalommal ütköztem emiatt falakba, ami azért érdekes volt számomra, mert egyébként sosem találkoztam hátrányos megkülönböztetéssel a nemem miatt. Háború is dúlt - nem tudom milyen háború -, melyben én is szerettem volna részt venni, de tudtam, hogy a küldetésem sokkal fontosabb ennél. Volt egy húgom (egyébként nincs húgom), aki viszont megszökött, hogy harcolhasson.

Aztán egy nap autóval utaztunk. Sofőrös kocsival. Ezen napon tervezték a merényletet. Hitler mellettem ült a hátsó ülésen. Láttam, ahogy lelőtték, a nyakán találta el a lövedék. Néztem, ahogy a kicsi bordó sebből lassan elindul egy vérerecske. Hitler először nem vette észre, mi történt. Érezte, hogy megütötte valami, és egy fehér zsebkendővel törölgette óvatosan a nyakát. Megdöbbent a saját vére látványától. Aztán elsápadt, rosszul lett, megkapaszkodott az előtte évő ülésben, majd elvesztette az eszméletét. Érzelmek nélkül néztem végig, ahogy elvérzett.

Ezt követően ébredtem fel. Nem néztem semmilyen Hitleres filmet vagy dokumentumfilmet mostanság, ezért sem igazán értem, honnan szaladhatott ez az ihlet. Jómagam még azok közé sem tartozom, akik szerint Hitler maga volt a Sátán, szerintem ugyanis sokkal kegyetlenebb egyeduralkodókat is kitermelt a történelem, a különbség csupán az, hogy Hitler tettei - de helyesebb lenne talán parancsait írnom - még friss emékkénk élnek az emberiségben.

Bármennyi gondom is volt álmomban, bármennyi dolog miatt is kellett aggódnom, azt kell mondjam, ez egy jó álom volt. Rendkívül különleges és életszerű. Ezen az álombeli történelmi síkon olyan dolgokat tapasztaltam, melyeket talán sose lesz alkalmam (és melyeket egyébként a valóságban nem is szeretnék átélni).

3 megjegyzés:

N. M. írta...

Hm. :>

Sedith írta...

... :)

bemapoe írta...

Nekem is volt egyszer egy ilyen életszerű, tapasztalatszerző álmom: csecsemőként éltem születésem idején, de mai (ön)tudattal. Bámulatos volt látni, milyen volt akkor a világ, magával ragadott az egész hangulata. A hangulat szocialista volt, de már mindenki tudta, hogy nemsokára vége. Felszabadult, boldog idők voltak, legalábbis az álmom szerint. De állítólag tényleg.