2009. szeptember 28., hétfő

Nagyapó

Nagyapóról nem sok mindenre emlékeztem. Arra, hogy szemüveges volt. És hogy hullámos ősz haját hátra fésülte. Emlékszem, hogy az agyvérzése után fél oldala lebénult. Csak feküdt és enni is nehezen tudott. És emlékszem arra is, hogy én ezt egy olyan betegségnek fogtam fel, mint bármilyen más betegséget, amiből biztos meg fog gyógyulni, csak kicsit nehezebben. Valójában nem is az agyvérzés, hanem vastagbél rák vitte el. Őt, akinek soha nem volt semmi baja.

Arra is emlékszem, hogy épp Anyának akartam mutatni valamit, felmásztam a szekrényre, merthogy nem értem el a polcot. Anya most nem szólt rám, hogy másszak le, mert magamra döntöm az egészet. Azt mondta, hogy Nagyapó meghalt. 9 éves voltam. És tökéletesen megértettem, mi történt.

Nagyapóról olyan foszlányokra emlékszem, mint mikor mind az öten - ennyien vagyunk unokatestvérek - beültünk abba a nagy hintahajóba, amit nekünk csinált. És lökött minket egyre magasabbra. Ha lassult a hajó, kiabáltunk neki: Na-gya-pó! Na-gya-pó! És ő ismét meglökte a hintát.

Vagy mikor elővette a ságra Simsonját, és valamennyiünket egyesével elvitt egy körre a faluban. Még tán óvodás voltam. Emlékszem rá, hogy átszaladt előttünk egy fekete macska, és én féltem, hogy ez balszerencsét jelent. Mondtam Nagyapónak, hogy nem fogunk-e balesetezni a fekete macska miatt. Erre Nagyapó elmagyarázta, hogy a fekete macska nem hoz balszerencsét, az csak buta babona. Én azonban nem nyugodtam meg addig, amíg vissza nem értünk a házuk elé.

Az utóbbi évben többször álmodtam Nagyapóval. Nagyon élénk, erős álmok ezek. Volt, hogy szinte minden egyes hullámos hajszálát, arcának minden részletét rendkívül részletesen láttam. A róla élő emlékeim egészen felfrissültek.

Valahol haragszom rá. Miután nyugdíjba ment, nem találta a helyét. Röviddel ezt követően megbetegedett és meg is halt. Feladta. Talán szükségtelennek érezte magát. Pedig mennyit tanulhatnék tőle én, aki most a szakmáját űzöm! Mennyit mesélhetett volna, hogy milyen volt régen, s mondhattam volna én, hogy miben más most!

Ő lenne rám a legbüszkébb a családból.

Nincsenek megjegyzések: