2010. május 26., szerda

Néhány mondat Cricktől

Francis Crick jóideje szimpatikus nekem, és a DNS-es bejegyzéseimet is eredetileg róla akartam írni. Valóban lebilincselő intellektussal bír. Álljon itt tőle pár gondolat melyeket ma olvastam a Móricz Zsigmond körtéren Annalightra várva, miközben a környék valamennyi degenerált perverz bolondja megtalált, ha már az én kreativitásom épp elfekvőben van.

"Az emberek boldogan elmélkednek az Isten végtelen hatalmáról - ami jó esetben is csak egy bizonytalan feltevés -, de egyáltalán nem hajlamosak alkotó módon elgondolkodni e rendkívüli méretű Világegyetemen, amelybe, bár nem önszántukból, de belecsöppentek. Naivan azt gondolhatnánk, hogy a költőket és a papokat annyira le kellene nyűgözzék ezek a tudomány által feltárt tények, hogy erejüket megfeszítve igyekeznének mindezt beépíteni humán kultúránk alapjaiba. A zsoltárszerző legalább megkísérelte hite határain belül kifejezni csodálatát a szabad szemmel meglátható világegyetem felett, amikor így írt: " Midőn a Te egedre tekintek, a Te kezed munkájára, a holdra és a csillagokra, melyeket bölcsen elrendeztél, mi az ember, mi az ember, amelyikkel te mégis törődesz?" És mégis, az ő világegyeteme kicsi, mondhatni lakályos ahhoz képest, amit a modern tudomány feltárt előttünk. Úgy tűnik, hogy a Föld és rajta a vékonyka bioszféra mérhetetlen jelentéktelensége az, ami teljesen megbénította képzeletünket, mintha a végtelent rettenetes volna átgondolni, s ezért jobb tudomást sem venni róla."

"Különös tünete modern korunknak, hogy mindazok, akiket mélységes megelégedéssel tölt el a filozofálás a természettel való egységünkről, gyakran egyáltalán nincsenek tudatában annak a valódi egységnek, ami a természethez fűzi őket."

Francis Crick: Az élet mikéntje

Nincsenek megjegyzések: