Ez inkább személyesebb jellegű post. Az alábbi bekezdéseket azért fordítottam le a könyvből, mert remekül megragadják azt, ami pedig engem ragadott meg Carl Saganban.
"Mielőtt feltaláltuk volna a civilizációt, őseink főleg a szabad ég alatt éltek. Mielőtt megalkottuk a mesterséges fényeket, a légköri szennyezést és az éjszakai szórakozás modern formáit, a csillagokat néztük. Természetesen ennek megvoltak a gyakorlati okai a naptárszámítás miatt, de több rejlett benne. Még ma is, a legéletuntabb városlakót is képes meghatni az éjszakai égbolttal való találkozás, a rászögezett többezer pislákoló csillaggal. Ha mindez épp velem történik, még ennyi év múltán is elakad a lélegzetem.
Az ég és a vallásos sugallat valamennyi kultúrában összefonódik. A hátamra fekszem egy nyílt tisztáson és körülölel az égbolt. Hatalmába kerítenek a méretei. Olyan óriási és olyan messze van, hogy tapinthatóvá válik saját jelentéktelenségem. De nem érzem úgy, hogy az ég kitaszít. A része vagyok - kicsiny része, az biztos, dehát minden kicsiny, ha összevetjük lehengerlő hatalmasságával. Ha a csillagokra, a bolygókra és a mozgásukra helyezem a figyelemem, menthetelenül az az érzésem támad, hogy szerkezetei és óraművei olyan elegáns pontossággal működnek ezen a szinten, hogy - legyen törekvésünk bármilyen magasztos - mindez apróvá tesz és alázatra késztet."
Carl Sagan: Pale Blue Dot
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése