2010. október 10., vasárnap

"Az erkölcsi kódunk lejárt"

Ráakadtam erre a cikkre. Bár nem mondanám, hogy minden sorával egyetértek, gondoltam lefordítom és kiteszem, mint olvasnivalót. Szerintem elgondolkodtató kérdést feszeget. (aki teheti, inkább olvassa angolul, mert lehet benne hiba)

Szerkesztői megjegyzés a cikk szerzőiről: Yaron Brook az Ayn Rand Center for Individual Rights elnöke és a forbes.com kolumnistája; Onkar Ghate a központ kutató ösztöndíjasa.

"Az emberi előrehaladás jó eszméket igényel." - CNN

Gondoljunk csak két alapvető eszmére, hogyan jelentek meg modern világunkban. Most lépjünk vissza csekélyke 600 évet amikor a modern tudomány még nem létezett.

A férfiak és a nők mocsokban és szennyben éltek és haltak meg, jobbára közönyösen viseltettek a testüket pusztító kórokozók és a világegyetemet irányító természeti törvények iránt. Ehelyett egy állítólagos természetfeletti erőhöz fohászkodtak, hogy utat mutasson ebben a könnyekkel övezett világban.

Azonban olyan elméknek köszönhetően, mint Galileo Galilei, Sir Isaac Newton, Louis Pasteur and Charles Darwin, ma már nem így látjuk a világot. Ők tanították meg nekünk megismerésünk módszerét: az alapos, matematikailag pontos vizsgálatot, a lépésről lépésre történő következtetést és általánosítást, és a szisztematikus, bizonyíték alapú elméletépítést.

Bennük megvolt a bátorság, hogy próbára tegyék az elsáncolt hatalmat, hogy félre lökjenek babonát és ellenszegüljenek a pápának. Ahogy mások is követni kezdték a csapást, melyet az első tudósok tapostak, az emberi tudás drámaian kitágult. Egy második eszmének köszönhetően a tudás robbanása betört az elzárt laboratóriumokba és az elefántcsont tornyokba. A gondolkodók egy másik merész csoportja szembeszállt a politikai tekintélyelvűséggel.

Királyokat és nemeseket söpörtek félre, hogy helyet csináljanak az emberi jogoknak. Ez az eszme adott életet egy új nemzetnek, szeretett Amerikánknak, ahol az egyénnek szabad volt gondolkodni és a saját boldogságát követni. Egy új ember emelkedett fel: az individualista.

Miközben rabló báróknak kiáltották ki őket, amit ezek az egyének tulajdonképpen csináltak az az volt, hogy vagyonokat kerestek a tudományos felfedezésekkel és azok eladásával.

Találmányok és termékek sora következett: automobil, olaj, rádió, antibiotikum, hűtőszekrény, elektromosság, mosógép, légkondicionáló, vízvezeték minden lakásban, repülőgép, és így tovább és így tovább, egészen napjaink asztali számítógépéig és a mobiltelefonig

Próbáljuk elképzelni az életet mindezek nélkül. Nem könnyű.

De amint idáig jutottunk ezzel a két eszmével, az emberi előrehaladás egy harmadik eszme kibontakozását követeli, hogy teljes legyen a tudományos és a politikai forradalom; ugyanis még mindig a múlt erkölcsére tekintünk.

Habár ma már kevesen fordulunk az Ótestamentumhoz vagy a Koránhoz ha a Föld korát akarjuk meghatározni, közülünk még midig túl sokan fordulnak ezekhez a könyvekhez úgy, mintha kizárólag ezek mutathatnának utat erkölcs és morál kérdésében. Ezekből tudjuk azt, hogy a hit az ész felett, a társadalmi áldozat az egyéni érdek felett áll.

De minél komolyabban vesszük ezeket a régi erkölcsi tételeket, annál gyanúsabbá válik az, hogy valóban a modern eszmék felelősek-e az emberi előrehaladásért. A tudósok a laborjaikban nem bizonyították a hit felsőbbrendűségét. Thomas Jefferson az ő Nyilatkozatában nem hirdette ki a kollektív áldozat felsőbbrendűségét. Miért gondoljuk hát, hogy ezek az ideák vezetnek az erkölcsi megvilágosodás ösvényén?

Talán az összes kárból, amit ezek a divatjamúlt erkölcsök okoznak az emberi fejlődésnek, a legjelentősebb az, hogyan torzítják elképzésünket a morális eszmékről.

Kérjünk meg az utcán bárkit, hogy nevezzen meg egy erkölcsi hőst; ha nincs épp nagy sietségben, valószínűleg olyan neveket mondana, mint Jézus Krisztus vagy Teréz Anya. Azért, mert ezekről az emberekről azt tartjuk, hogy személyes hasznukat félredobták a társadalmi jó érdekében. Senkinek eszébe sem jutna olyan embereket megnevezni, mint Galilei, Darwin, Thomas Edison vagy John D. Rockefeller.

Holott őket kellene. Inkább olyanok akarjunk lenni, mint ők, nem pedig mint a világ Teréz anyái, s ezt kellene tovább adnunk a gyerekeinknek is.

Ha az erkölcs annak megítélése, hogy felismerjük az igazságot és a bátorságot ahhoz, hogy ezek tanácsára cselekedjünk és kezdjünk valamit a saját életünkből a saját életünkkel, akkor ezek az egyének teljesítményüket illetően éppolyan nagyszerű alkotók, mint amilyen erkölcsi példaképek. Másképpen fogalmazva, ha az erkölcs egy iránytű ahhoz, hogy elérjük a boldogságot azáltal, hogy az elménkkel és a testünkkel olyan értékeket teremtünk, amelyek sikeressé teszik az életünket, akkor az erkölcs a személyes haszonról szól és nem ezek feladásáról.

Az anyagi haszon csak egy érték azok közül, amelyet elérhetünk. Azonban ékes példája az egész problémának, mert a legfontosabb, ahogyan azt egy Bill Gates vagy egy Steve Jobs példája is mutatja, hogy a pénzcsináláshoz mérhetetlen elszántság kell a termék megalkotását illetően.

A tény, hogy a pénzkeresést a legtöbb moralista figyelmen kívül hagyja, vagy a gonoszság gyökereként bélyegzi meg, arról a távolságról mesél, amelyet még meg kell tennünk.

Mindezért feje tetejére kell állítanunk a Milliárdosok felajánlásait.

A világ sosem adja meg a morális elismerést Gatesnek vagy Buffettnek azért a személyes vagyonért, amelyet összekeresetek, de felállva ünnepel, ha másnak adják a pénzüket. Azonban ez az álló ünneplés a pénz megteremtésének szól, és a haszonnak, amelyet maguknak termeltek és mindenkinek, aki kereskedett velük.

Ha az erkölcs lényege a saját sikerünk és boldogságunk hajszolása, akkor a pénz idegeneknek való átadása, összehasonlításként, morálisan nem jelentős tény. (És egyenesen rossz, ha abból a feltevésből teszik, hogy a lemondás morális.)

Tudomány, szabadság és a saját haszon keresése - ha képesek vagyunk ezt a három eszmét, mint ideálist, magunkévá tenni, határtalan jövő vár ránk.

9 megjegyzés:

GGábor írta...

Hú de nehéz gondolatok. Sok pontjával azért én nem értek egyet...

Névtelen írta...

Hát én megpróbálkoztam szimpátia alapon Ayn Randdal, de rájöttem hogy nem az én világom. Mégha sok helyen igaza is van.

GGábor írta...

Ki az a Ayn Randdal?

Névtelen írta...

Ayn Rand.

GGábor írta...

köszi :)

Névtelen írta...

Nincs mit. Lehet hogy én nem tudok angolt magyarral ragzani ;)

Elég furcsa nő.

1959-es interjú, elég jól és könnyen érthető:

http://www.youtube.com/watch?v=7ukJiBZ8_4k

Sedith írta...

Ayn Rand XX. századi filozófus, aki úgy tartja, a társadalomért hozott áldozatok helyett az egyénnek a saját boldogulását és boldogságát kellene szolgálnia.

Ezt a cikket bevezetőnek szántam, ha eljutok oda, hogy olvassak tőle, ne csak róla, akkor írok egy posztot is.

Sok ponton lehet vele vitatkozni, s mint mondtam, én sem tudok vele maradéktalanul egyet érteni. Úgy gondolom, egy boldog altruista társadalom éppoly utópisztikus, mint egy boldog individualista társadalom. Azonban Ayn Rand azért érdekes, mert olyan kérdéseket feszeget, amelyeket nem nagyon illik és nem is nagyon mernek.

Bernard írta...

És meg szabad kérdezni, hogy mivel értesz egyet a cikkből és mivel nem?

Sedith írta...

Nem hinném, hogy a személyes hasznok szerzése a morális megítélés tárgykörébe tartozik. Az, hogy pl. mekkora vagyont sikerült összegyűjtened a találékonyságod által szerintem nem erkölcsi kérdés. Ettől függetlenül lehetsz te egy nagyon jólelkű, hűséges, családcentrikus ember, vagy egy mindenkin átgázoló számító gazember is.

De a cikkírónak igaza van abban, hogy a gazdagságot az átlag ember hajlamos összemosni az erkölcstelenséggel, pl mondjuk Jézus tevés hasonlata miatt. (könnyeb átjutni a tevének a tű fokán, mint gazdag embernek bejutni a Mennyek Országába) Ennek semmi alapja nincs.

Azon is sokat gondolkodtam, hogy fentiek alapján nehéz meghúzni azt az erkölcsi határt, ahol az egyén úgymond önzésével nem árt másoknak. Viszont azt is látom, hogy a túlzott jótékonykodás és anyagi segítség nyújtás gyakran többet árt mint használ. (Mert nem halat kéne adni, halászni kéne megtanítani a rászorulót.)

Ayn Rand maga természetesen egyébként nem zárja ki a másoknak való segítést, de azt mondja, az egyén ezt is saját maga miatt teszi, mert ettől jobban érzi magát. Ezzel például nagyon egyetértek, ez egy rendkívül őszinte gondolat.

Mivel még tervezek írni ebben a témában, sok gondolatomat most nem írnám le. De ezeket a pontokat érdekesnek tartom.