2011. augusztus 8., hétfő

Nincs benne

Komolyan nem tudok elmenni George Coyne atyán. Annyira jó gondolatai vannak, olyan tisztán érvel a tudományos gondolkodás vagy épp az evolúció mellett, aztán egyszer csak, eme gondolatokkal szinte szöges ellentétben kijelenti, hogy hisz a szűznemzésben vagy a feltámadásban. Kezdek eljutni oda, hogy nem hiszem el neki, hogy valóban így van.

Ezen a videón arról beszél, hogy nonszensz a fundamentalisták részéről tudományt keresni a Bibliában, hiszen a modern tudomány mindössze kb. 500 éve létezik, a Bibliai szövegek viszont az időszámítást megelőző két évezredben illetve kb. 200 évvel Krisztus után íródtak. Hogy is lehetne így a bibliai szövegekben bármi tudományos?

Ami abszolút igaz. A Bibliában nincs tudomány. De ha megkérdezném tőle, hogy akkor mégis hogyan tekint a Bibliára, mikor a tudományos tények ellen való, mit válaszolna? Lenne egy válasza tudósként és egy jezsuita papként? Hogyan képes önmagában összeegyeztetni a Biblia valótlan állításait a tényekkel? Nem érzi úgy, hogy valahol nem őszinte? Valószínűleg nem nagyon lenne számomra elfogadható válasza erre, és eljutnánk a végső "azért, mert csak" érvig. Jezsuitaként nem is nagyon mondhat mást.

1 megjegyzés:

Girizd írta...

csak egy kis szösszenetet osztanék meg veled: a szűznemzés egyik formája létezik. Attól, hogy még -teszemazt megtudnánk, hogy mi alapján hihetnénk Szűz Máriában úgy, ahogy az orthodoxok teszik (pravoszlávok), még nem biztos, hogy tudnánk szebben és jobban élni akarni. Tehát amit hozzáfűznék a bejegyzésedhez: van olyan ikerfoganás, hogy csak az egyik zigóta fejlődik embrióvá, és a másikat pedig a kifejlődött baba szüli meg valamikor serdülőkorban. Ez egy nagyon abszurd dolog, de pl. akkor, amikor a szűzen való várandósságot megkérdőjelezték, még erről sem tudott a tudomány. Aztán meg még mennyi mindent nem tudunk. És egyszerűbb lenne, youtube helyett egy igazi jezsuitát keresned. A személyes megosztás mégiscsak több, mint az információáradatban szereplő adatok induviduális összegzése. Hátha kisülne valami jó dolog az ilyesmiből. (nekem van egy olyan barátném, aki filozófiaversenyt nyert ateista gondolataival, és megtért épp egy jezsuita hittanon, viszont annyira nem veszélyes, mert az atyát elküldték misszióba, és jelenleg csak egy olyat ismerek, akit ajánlanék ilyesmire (mármint nem a megtérésre, csak a párbeszédre), ő Forrai Tamás atya). De ha túl sokat csalódtál a jezsuitákban, akkor ott van Bolberitz Pál is, de ő felőle kétségeim vannak, hogy könnyedén össze tudjatok tegeződni.)