Vártam, hogy a számítógépet újraindítsa, és kinéztem az ablakon. Pár percbe beletelik, amíg feláll a rendszer.
Néztem a tornácot, a fagerendákról lógó szőlőleveleket, és arra gondoltam, hogy amikor gyerek voltam, ez a tornác még nem volt sehol. Néztem az udvart is, ami valahogy nagyobbnak rémlett, néztem a hintaállványt, és néztem, az udvaron keresztülrohanó idegen fekete kutyát.
Láttam magunkat, amint azon az udvaron valami faviskóban játszunk, láttam, amint a hintaállványról lógó gyűrűn veszekszünk, vagy ahogy a régi magányos kutya "szerelme" elől az állvány tetejére mászom.
Láttam, ahogy télen, mikor akkora hó hullott, hogy nem kellett iskolába menni, hóalagutakat ásunk a nekünk nyakig érő hó alá. Láttam, ahogy másnap azon csodálkozunk, hogy már nem férünk bele.
Láttam, ahogy éjjel az udvaron sátorozunk, és a sötétben titkainkról beszélünk (melyet másnap talán kicsit meg is bántunk).
Arra gondoltam, mennyire utáltam gyerekként ezt a számot (bár a 100 Folk Celsius Álomvilág a gyermekkorunk c. számát méginkább), s mintha kezdeném megérteni.
A rendszer közben felállt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése