Ezt a bejegyzést az öcsém hajának szentelem - gondoltam, az enyémből már elegetek van. Az öcsém 2 évvel fiatalabb mint én. Nyolcosztályos jezsuita gimnáziumba járt, ahol 14-18 éves koráig küzdött a haja miatti előítélettel, amit nem volt hajlandó levágni.
A másik probléma a rock zene volt. A tanárai - akik egyébként szerették - olyan könyvekkel traktálták, mint Corrado Balducci: Sátánizmus és rockzene című írása. Mikor olvastuk, először idegesek lettünk ekkora butaság hallatán, de utána tulajdonképpen halálra röhögtük magunkat. Harcában támogatta osztályfőnöke és a szüleim is, akik okoztak pár meglepetést a igazgatóhelyettesnek, mikor behívta őket. A haj maradt. A gitár is. Amikor pedig az egyik apácának eljátszott a Led Zeppelin Stairway to Heaven c. klasszikusát, a hölgy azt mondta, átgondolja a könyvben foglaltakat, mert ez olyan szép, hogy nem lehet a Sátán műve.
Az öcsém haja éppúgy nézett ki mint az enyém. És rendkívül élveztem, amíg ilyen egyformák vagyunk. Büszke voltam rá, hogy olyan, mint én. Azonban semmi sem tart örökké, az öcsém haja legalábbis semmiképpen. Most vasárnap úgy döntött, tényleg levágatja. Megunta a fésülgetést, mosást, hosszadalmas szárítgatást. Valahol megértem, és végül belenyugodtam. Ráadásul minden aggodalmam ellenére, rendkívül jól áll neki az új frizurája, megfiatalodott, elmenne a 17 évesek között is.
Az alábbi képeket kb. másfél éve csináltuk egymásról (sajna telefonnal, így a minőség nem az igazi), mikor vett egy halálfejes kalapot "fellépős cuccnak" (merthogy gitáros) s este abban baromkodtunk. Ezt állítom emlékül... a hajának.
Az öcsém haja éppúgy nézett ki mint az enyém. És rendkívül élveztem, amíg ilyen egyformák vagyunk. Büszke voltam rá, hogy olyan, mint én. Azonban semmi sem tart örökké, az öcsém haja legalábbis semmiképpen. Most vasárnap úgy döntött, tényleg levágatja. Megunta a fésülgetést, mosást, hosszadalmas szárítgatást. Valahol megértem, és végül belenyugodtam. Ráadásul minden aggodalmam ellenére, rendkívül jól áll neki az új frizurája, megfiatalodott, elmenne a 17 évesek között is.
Az alábbi képeket kb. másfél éve csináltuk egymásról (sajna telefonnal, így a minőség nem az igazi), mikor vett egy halálfejes kalapot "fellépős cuccnak" (merthogy gitáros) s este abban baromkodtunk. Ezt állítom emlékül... a hajának.
1 megjegyzés:
Üdv!
Névtelen vagyok.
Nem nagyon akartam ehhez a témához hozzászólni,de végül győzött a rosszabbik énem.)))
Bevallom,nekem is hosszú hajam van(legalábbis a koromhoz képest mindenképp).
Fiatal koromban is hosszú volt,aztán a 30-as éveimben gyakran lenyírtam magamnak nullásgéppel,aztán 1-2-3 évig megint visszanövesztettem(most is egy ilyen periódus vége felé járok).
A legnagyobb probléma számomra,hogy a hajam alapvetően száraz,viszont a fejbőröm hamar zsírosodik és ráadásul utálok fésülködni.)))
Hazudnék ,ha azt állítanám,hogy imádok hajat mosni.
Utálom,hogy fésülködésnél 1 csomó hajszál kihullik,amennyi hajszál már az én fejemből kihullott,abból állítom 100 parókát lehett volna már csinálni,s engem is nagyon meglep,hogy még nem vagyok kopasz)))
Igazából nem is értem mi a fenéért kínlódok ezzel az egésszel,de az az érzés valahogy jó,mikor kicsit megrázom a fejem és érzem,hogy a hajam a hátam verdesi,viszont azt se csípem,mikor a szél borzolja.
Hát ilyen ellentmodásos az én hajjal való kapcsolatom.)))
Mindenkinek jó hajnövesztést!(vagy hajtalanságot)
Bye!
Megjegyzés küldése