Carl Sagan és Ann Druyan a teremtésről:
"A világ, s rajta minden nekünk teremtetett, mint ahogy mi is Isten számára teremtettünk:
Az elmúlt néhányezer évben, és különösen a középkor vége óta eltelt időben ez a büszke, magabiztos feltevés egyre elfogadottabb hittétellé vált, melyet egyként vallott császár és rabszolga, pápa és plébános. A Föld bőkezűen berendezett színpad volt, egy zseniális, bár kifürkészhetetlen Rendező műve, aki – csak ő tudja honnan – számtalan statisztát kerített elő: tukánokat, bíbortetveket, angolnákat, pockokat, szilfákat, jakokat és még mi mindent! Mindeme statisztákat aztán a legszebb estélyi ruhájukba öltöztetve elénk helyezte a színpadra. Tegyünk velük kedvünk szerint: cipeljék terheinket, húzzák ekéinket, őrizzék otthonainak, adjanak tejet kicsinyeinknek, kínálják fel húsukat asztalainkon, és mutassanak példát – mint mondjuk a poszméhek, nem csak kemény munkára, hanem az örökletes monarchiára is. Arra senki nem tudott válaszolni, mi szüksége volt Neki a tetvek és a csótányok ezernyi fajára, mikor egy-kettő is elég lett volna, vagy miért is van a Földön többféle bogár, mint bármely más fajta élőlény. No de sebaj: az élet szédítő változatosságának összhatását csak a Teremtő feltételezésével lehetett magyarázni, akinek nem is érthetjük valamennyi indítékát, s aki számunkra megteremté a színpadot a díszleteket s a kevésbé fontos szereplőket. Ezt a nézetet évezredeken át lényegében mindenki, pap és tudós egyaránt kielégítőnek tekintette – érzelmileg éppúgy, mint értelmileg.”
Carl Sagan és Ann Druyan: Elfeledett ősök árnyai - kutatás önmagunk után, Európa könyvkiadó - 1995
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése