Igazán nem tudom eldönteni, hogy a múlt mely megnyilvánulása nyűgöz le jobban: az égen pislákoló milliárdnyi csillag ősöreg fénye, vagy a földben szunnyadó, jóval az ember megjelenése előtt fosszilizálódott lények idegen alakja.
2011. szeptember 28., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Nem egyszerű döntés.
A világ tele van mesésebbnél mesésebb rejtélyekkel.
Gyakran sajnálkozom, hogy nincs többezer évem arra, hogy magambaszívjak mindenféle tudást, aztán beszippant egy ilyen gondolatörvény, hogy egy-két évszázad, talán csak pár évtized és az öregedés nevű betegséget talán maga mögött tudja majd az emberiség és milyen jó is lesz majd azoknak a nemzedékeknek.
Aztán elgondolkodom azon, hogy vajon hol van az emberi agy kapacitása, hiszen bizonyára nem végtelen és talán nem is képes megérteni mindent.
Aztán elgondolkodom azon, hogy a jövőben talán augmentálni kéne a központi idegrendszerünket valamilyen technológiával, mint kiborgokat, vagy genetikailag módosított szuperembereket és szippantana be a gondolatörvény mélyebbre, de inkább elhessegetem és bújom tovább a biológia könyvemet.
Megjegyzés küldése