Nem tudom mennyire jó ötlet megírni ezt a bejegyzést. Kicsit úgy érzem magam, mint egy naiv, buta jogvédő, aki úgy kampányol a bűnözők jogai mellett, hogy közben fogalma sincs sem a bűnözésről sem a sértetteknek okozott károkról és sérülésekről. Bár nem az az ember vagyok, aki nem látott még erőszakot, és még a halálbüntetést sem merem egyértelműen elutasítani, mégsem tudok elmenni amellett, ahogy Kadhafi felett „igazságot szolgáltattak” az úgynevezett forradalmárok. (és most nem is beszélek szimpatizánsai módszeres kivégzéséről)
Nem akarok most belemenni Kadhafi politikájának vagy tetteinek minősítésébe, nyilván nem volt sem hős, sem mártír, de amikor először láttam az elfogásáról készült videót, amint önmagukból kivetkőzött férfiak „Allahu Akbar!”* felkiáltások közepette húzzák magukkal a sérült, vérző embert, megdöbbentem. Egyszerűen taszított az egész. Több gondolatot nem igazán szántam rá ezt követően, ám ahogy újabb és újabb részletek kerültek elő Kadhafi halálát illetően, egyre inkább felháborított, vagy talán inkább elkeserített az egész. Aztán megjelent egy újabb videó, amelyen állítólag Kadhafi utolsó szavai is hallhatóak. Ezek, amellett, hogy kegyelemért könyörög, a következők voltak: „Amit tesztek, az rossz! Tudjátok mit jelent a jó és mit a rossz?”
Ezek a szavak gondolkodtattak el. Gyilkosainak nyilvánvalóan fogalma sem volt erről. Egy kicsit megkönnyeztem az egészet, mert diktátor vagy sem, gyilkos vagy sem, a legvéresebb ellenségemnek, a leggyűlöltebb ismerősömnek sem kívánom azt, amin ennek az embernek át kellett esnie. Az elvetemült, lincselő tömeg pedig valóban vak volt arra, hogy amit tesznek az bizony nem csak az iszlám törvényeibe ütközik, nem egyszerűen társadalmilag és morálisan elítélendő, hanem bűncselekmény, illetve annak nyilvánvaló bizonyítéka, hogy ez a társadalom nem érett a demokráciára.
Olvastam olyan véleményt, mely szerint azok, akik szerint a „forradalmárok” tette embertelen, nem tudják mit jelentett Kadhafi rezsimjében élni. Igaz. Fogalmam sincs. Hogy az elnyomás alatt élők fel lennének jogosítva az elnyomó embertelen megkínzására és megölésére, azt azonban határozottan tagadom. Erre mentség nincs.
Líbia állítólag demokráciát szeretne. Egy demokráciában azonban nincs helye önkényes igazságszolgáltatásnak, nincs helye egy bűnelkövető jogai semmibevételének. Líbia azzal mutatta volna meg legpéldásabban, hogy készen áll a demokráciára és Kadhafi fölött áll, ha Kadhafi elfogása után gondoskodtak volna bíróság elé állításáról, gondoskodtak volna számára védelemről, gondoskodtak volna egy törvényes eljárásról. Mint írtam, azt sem tudom egyértelműen elutasítani, hogy halálbüntetést szabjanak ki rá. De mindezt szabályos, törvényes keretek között. Nem pedig egy félőrült csoport önmagából kivetkőzött, lealjasult tagjaként rángatni jobbra-balra, szétlőni mindkét lábát, majd gyomorlövéssel kivégezni, és utána ide-oda húzgálni a holttestet. Mert egy emberről beszélünk. Az ilyen tett alól semmilyen elnyomás nem mentesíthet. Az ilyen tettet még állatinak minősíteni is nehezemre esik.
Szomorú, de valószínűleg azok az „emberek”, akik ezt tették, felelősségre vonás nélkül ússzák meg az egészet. Kíváncsi leszek, amennyiben ők építik a demokráciát, hogyan alakul majd az ország jövője. Olvastam, már eldőlt: az alaptörvény a Saria lesz. Vajon jó kezdet ez egy demokráciának?
__________________________________________________________________________________
* "Isten a legmagasztosabb!" Újabb gyönyörű bizonyítéka annak, hogy az iszlám a béke vallása...
7 megjegyzés:
Oh, annyira ugyanezeket gondoltam én is.
Meg azon is gondolkodtam, hogy vajon viselkednénk-e "mi" itt másképpen ilyen helyzetben?
Én is gondolkodtam ezen. Bízom abban, hogy nálunk kevesebb ember lenne képes hasonlót tenni, elvégre mi már egy igen megóvott generáció vagyunk. De hogy lenne, aki megtenné, sajnos valószínűnek tartom.
én is azon a véleményen vagyok hogy nem lehet innen a kanapéból, a kényelmes eu-konform normáink szerint megítélni a helyzetet.
Másrészt szerinem az sem jobb amikor a TVben nézzük a bohózatot, amint a gonosz csúnya Szaddamot igazságosan elítélik és kivégzik. Itt nem volt nagypolitikai színház, ennyi.
Komoly kétségeim vannak arra vonatkozón, hogy ha már meg kell halni, egyenlőségjelet tehetünk egy embertelen csürhe lincselése és a politikai nagyszínházat követő akasztás közé. Lehet, hogy röhejes volt a Szaddam tárgyalás, ám azt hiszem, legtöbben inkább játszanánk színházasdit...
Nem mellesleg a Kadhafi ellenes harcosok kb. 3-400 embert gyilkoltak le eddig (amit tudunk), civileket is. Emellett fosztogatnak és inzultálják a lakosságot. Nem kell európainak lenni ahhoz, hogy lássuk, ez mennyire borzalmas, és nem lenne szabad engedni. Ha ez így halad, sokan fogják visszasírni a diktátort.
1945-ben Mussolinit is kivégezték elfogása után a partizánok. Testét másnap húskapón kiakasztották a milánói dóm-térre, a civilek pedig megkövezték. Olaszország, ha nem is lett minta-állam, de ma egész jól meg van.
Az egyszerű emberek diktátorokkal való bánásmódja és a demokratikus elkötelezettségük között nincs közvetlen összefüggés. Az állam-struktúra felépítését (átépítését) nem az egyszerű emberek végzik. A katonák ráadásul gyakran démonizálják ellenségüket, így könnyebb elfogadniuk a mindennapi halálközelséget és, hogy bizony ha úgy adódik ölniük kell, pedig ezek egyáltalán nem természetes érzések. Aki megölte Khadafi-t, abban a tudatban tette, hogy ő bizony valami nagyon jót tesz a világgal (nem felmentésként mondom, de a kis katonák biztos nem a demokrácia építésére gondoltak ott és akkor).
Az életéért könyörgő diktátor pedig a képmutatás legfelsőbb foka, legalábbis olyasvalakitől aki katonai puccsal veszi át a hatalmat, vérbe folytja ellenzőit, titkosszolgálatán keresztül terror akciókat szervez (remélem nem csak én emlészem a lockerbie tragédiára), majd a polgárháború kitörése után külföldi zsoldosokkal saját népére támad, végül bírósági tárgyaláson akarja hogy ítéletet mondjanak felette. Aki egyeduralkodóként nem riad vissza a véres eszközöktől, az jobban teszi, ha féli népe haragját (visszatérve Mussolini-re, ő legalább kigombolta mellkasán az ingét, hogy oda lőjjenek).
Mivel Líbia teljes felszabadulása előtt történt a frontvonal közelében, én ezt az egészet inkább úgy látom mint egy korszak záró-akkordját: Khadafi úgy halt, ahogy élt, tárgyalás és meggondoltság nélkül ítélkeztek, csak a legvégén már nem nála volt a döntő szó.
Korrekt érvek. Had vitatkozzak egy kicsit.
1., Nem látom be, miért kéne elfogadnom egy ember, még ha diktátor is, meglincselését azért, mert Mussolinit is megölték a partizánok. Hogy ő legalább bátran a mellkasát mutatta? Ugyan kérlek, hol volt erre Kadhafinak akárcsak lehetősége is? Óriási különbséget látok aközött, hogy valakit elhurcolnak és agyonlőnek, majd a már halott testet kiakasztják lógni, illetve aközött, hogy a még élő emberrel csinálnak valami hasonlót.
2., Kevés őszintébb dolog van a világon, mint egy megkínzott, a biztos halálba tartó ember életért való könyörgése. Nem értem, miért minősíted ezt képmutatásnak. Kétlem, hogy gondolt volna bíróságra, ez az én felvetésem. Menekült, mert élni akart, mert meg akarta úszni.
3., Attól, ha egy ember jónak hisz egy rossz tettet, nem mentesíti a következmények alól. Gondoljon Kadhafi gyilkosa bármit, ez bizony emberölés.
4., Lehet, hogy nem a lincselő tömeg építi ki a demokráciát (hanem láthatóan konzervatív iszlamisták - szép kezdet), de ennek a demokráciának (ha összejön) ilyen emberek lesznek a szavazói. Itt azonban, elismerem, azért vagyok bizonytalanabb, mert nem tudom, mit jelent elnyomás alól felszabadulni.
Hangsúlyozom, nem akarom felmenteni Kadhafit. Talán valóban azt kapta, amit megérdemelt, nem tisztem dönteni ebben. Ezt a fajta eljárást azonban a legmélyebb meggyőződéssel utasítom el. Embertelenségét nem lehet megmagyarázni és nem lehet alóla felmentést adni.
"...Az életéért könyörgő diktátor pedig a képmutatás legfelsőbb foka..."
Az egy igen egyszerű és alapvető (nem csak) emberi érzésből fakad, úgy hívják hogy halálfélelem.
De azt nem tudni, hogy ő vajon hány emberrel tette meg ezt személyesen? Mert parancsot könnyű kiadni azzal szemben, hogy saját kezűleg valakit halálra kínozni. Vagy legalábbis egészen másfajta szocializáció szükséges hozzá.
És azt hiszem mi itt errefelé pont ettől a másfajta szocializációtól tartunk. És azt hiszem joggal.
Sokak számára ez a lincselés meglehetősen szimbolikus jelentésű és előítélésű volt: hisz' ha egyszer arrafelé vagy onnan jövő emberek rád fogják akár ártatlanul, akár valódi vádak alapján hogy bűnös vagy, akkor igen csúnya kínhalálnak és lincselésnek nézel elébe. Amely eljárás minden eddigi emberi vívmányunkat nélkülöz.
Megjegyzés küldése