Hányingerem van a magyar politikától. És ez nem csak amolyan szokásos nyígás. A lehető legkomolyabban van hányingerem. Ellehetetlenítve, bezárva, megkötözve érzem magam. Kiutat sem látok. Régóta tudom, hogy a demokrácia csak illúzió, de a mostani helyzetnél talán a nyílt diktatúra is jobb. Akkor legalább nem nézik akkora hülyének az embert. Csak játszanak a fejünk felett, mindenki kapaszkodik a hatalomért, a székébe, azt hazudják válságot kezelnek, miközen a kisemberek zsebéből kivett összegeket a bankok és az építési vállalkozók zsebébe tömik. Fogy a magyar, de megvonják a szocpolt és a lakástámogatást (mivel engem ez érintene leginkább a bérem befagyasztásán kívül, talán ezért van hányingerem), míg a szociális segélyek felülvizsgálatáról épp hogy szó esik. Így kezelik nálunk a válságot. Magyarul sehogy, de az IMF-nek biztos tetszik.
Azonban leginkább talán attól van hányingerem, hogy még mindig vannak emberek, akik minderre bólogatnak. Fennhangon helyeselnek, és már talán fel is kötnék magukat, ha azt mondanák, hisz válság van, a megoldásáért áldozatot kell hozni, s ezzel is spórol az állam.
Akkor inkább maradjon kussban, és ne hangoztassa, hogy ennyire hülye.
3 megjegyzés:
Külső hatásra milyen paprikás tud lenni :>
Ez nem ilyen egyszerű Loxon. Túlságosan érintenének a tervezett megszorítások. És el akarják magyarázni nekem, hogy ez valójában jó nekem, csak nem tudom.
Tehát belső hatásra paprikás.
Megjegyzés küldése