A rossz tapasztalat ellenére azonban hagytam, hogy ugyanez a lány ismét rábeszéljen egy másik bemutatóra. Ami miatt engedtem, az az, hogy sminkekről volt szó, és úgy lett nekem felkonferálva, hogy "sminktanácsadás", meg "kipróbálhatod", meg "termékminta". Szóval addig-addig mondta, hogy hagytam magam rábeszélni, hisz mi bajom lenne egy sminkdélutánból? Naiv módon úgy gondoltam, hogy nem az a nő (Petra) tartja, mint korábban. Tévedtem.
Petra reklámoz, beszél, mosolyog, sminkel, tán még műtene is a pénzért, de ne szaladjunk ennyire előre.
Egy jól jövő véletlen folytán beszerveztem a szobatársam is: egy görög szobor testű, egzotikus arcú bombázót, akinek láttán - köszönhetően öltözködésének és sminkjének - talán egy modern egyiptomi fáraónő jut az ember eszébe: Bernadettet. Bernadett egyébként évekig modellkedett, s mint ilyen, konyít valamicskét a sminkhez is.
Így aztán - mivel Bernadett nem csak szép, de okos, kedves és jóindulatú, ugyanakkor nő lététre rendkívül határozott is - megfelelő társaságban indulhattam erre az aloe vera smink délutánra, melyre egy XIII. kerületi lakótelep panelházában került sor. Belépve kellemes légkör fogadott, középen asztal, körülötte székek, mindenkinek tükör, hajpánt, kis törülköző. És a meglepetés - mint már említettem - Petra. Szokásos "marekting mosollyal" az arcán rohant le, mint régi kedves ismerőst, belépett a személyes aurámba és adott puszit, mintha rokonok lennénk (nem puszilkodom barátokkal sem). Összesen hat lány gyűlt össze velünk együtt, plusz Petra, az ismerősöm, aki hívott, meg még két másik segítő. Petra mindent megtett annak érdekében, hogy az ismeretlen emberek egy fergeteges csaj-buli kellős közepén rezzék magukat. Egy kicsit megmosolyogtató volt, de tudtam hova jövök, hát játszottam én is a szerepem, s közben néha összepislogtunk Bernadettel.
Először hajpántok fel, majd mindenki kapott egy adag zöld trutyit az arcára, s amíg száradt, a kötelező kör: kb. háromnegyed órás előadás a fantasztikus aloe vera termékekről, amelyektől épp csak szárnya nem nő az embernek; megtudhattam (ismét), hogy sejt szinten éhezem, és hogy a nem aloe verás fehérítő fogkrémekbe üvegreszeléket tesznek (szívesen megkérdeztem volna Perát, van-e foglama arról, hogy nézne ki a foga és az ínye, ha üvegreszelékes fogkrémmel megmosná, de megmaradtam a passzív hallgatásnál). Szóval a mondandója lényege az volt, hogy minden termék rossz és káros, kivéve az aloe verás termékeket.
Miután mindez megvolt, lekapartuk a vakolattá szilárdult trutymót az arcunkról, és lekezeltük a bőrünket egy 25.000 forintos arcápoló család tagjaival. Eddig tetszett a dolog, nekem is és az arcbőrömnek is, valóban sima volt és puha (bár az 1.500 forintos pakolásommal is elérem ezt a hatást). Nem nagyon volt kedvem rákenni már semmit, szívem szerint szokás szerint kihúztam volna feketével a szemvonalam, szempillaspirál, és köszönöm a résztvételt, viszlát.
De messze volt még a vége. Petra segítői - akik spontánnak tűnő beszólásokkal igyekeztek színesebbé tenni a bulit, és eladhatóbbá a termékeket (csodás családi gyógyulás-szépülés) - előgördítettek egy kb. egy méter magas sminkoszlopot, amiben benne volt minden - és 600.000 forintba került. Ezen oszlop fiókjain mentünk mi sorba. Alapozó. Semmi exta. Pirosító. Hát... feltettem, kicsit rosszul, Bernadett segített volna kijavítani a hibákat, de sajna Petra átvette tőle a vezetést és "sportolás utáni kimelegedett" állapotot varázsolt az arcomra, ami szerinte rendkívül szexi, s amit én - amíg mással volt elfoglalva - szépen elfogadhatóvá tettem egy vattakoronggal.
Egyébként nem lenne gond azzal, hogy Petra nem ért a sminkeléshez, a gond ott van, hogy ismer pár trükköt, amit mindenkire nézve általános érvényű szabálynak hisz, és ezeket próbálja ráhúzni az emberre. Aztán ha kilóg a keze, vagy a lába, azt inkább levágja. A másik hogy ezeket a bárhol olvaható apró trükköket úgy tárja a résztvevők elé, mintha soha életünkben nem láttunk volna szemhéjpúdert, csak messziről. Szóval önbizalom, duma az volt. Meg a dícséret, hogy mennyivel jobban nézünk ki, mint előtte. Néztem a velem szemközt ülő lányt, akin mintha valami sárga kosz lenne az arca két oldalán, és még egyszer megkérdeztem Bernadettet arról, hogy nem nézek-e ki hülyén. Miután megnyugtatott, hogy végleg eltűntek a vörös foltok, megnyugodtam.
Léptünk tovább. Sokszínű korong a szem alatti karikák, a pattanások, stb. eltávolítására. Majd szemhéjpúder (rendkívül fakó, élettelen árnyalatok). Petra elmagyarázta, hogyan kell felkenni V alakban a szemhéjra. Itt halt meg a dolog, nekem ugyanis kicsi a szemhéjam, így szemhéjpúdert általában a szemöldököm alá is teszek. Kis időbe tartott, mire Petra rájött, mi a gond, miért nem látszik, amit feltesz. De hagytam, had gondolkodjon, elvégre aznap este ő volt a főnök. Szerinte túl mélyen ülnek a szemeim. Szerintem megbukhatott biológiából.
Bernadett volt a türelmesebb, holott talán neki lett volna legtöbb oka belekötni abba, amit Petra csinált. Petra ugyanis elmagyarázta neki, hogy jobban tenné ha azt a smiket, ahogy akkor volt kifestve, amikor megjelent, elfelejtené, mert az nem jó. Hogy miért nem, azt nem magyarázta el, leginkább talán azért, mert a sminkelésnek nem fért bele abba a szűk tartományába, amelyben Petra még "otthonosan" mozgott. Kifestette Bernadettet úgy, mint aki ki sincs festve. A rúzsok közül pedig mindenkit a legerősebb színűre akart rábeszélni.
Velem nem igazán próbálkozott semmivel azt követően, hogy elmagyarázta, rövid a szemöldököm, kioktatott, hogy festenem kellene (na persze, a szép világosbarna szemöldököm, ami épp harmonizál a szőke hajammal), majd megmutatta, hogy egy kis trükkel azonban mindez orvosolható: szemöldököm két végét szemceruzával kiegészítette.
- Na, milyen? - kérdezte.
- Hát - elkezdtem kuncogni - leginkább mintha összekoszoltam volna valamivel.
- Jó, akkor töröld le - otthagyott.
Letöröltem.
Az est végére a szerencsésebbje - mint én vagy Bernadett, akik ügyesen manipuláltuk a dolgokat Petra háta mögött - úgy néztek ki, mintha semmi extra nem lenne rajta. Egy csaj egyész jól sikerült, egy másikat viszont leglább 5 évet öregített amit az arcára pakolt. És egy - szegény - iszonyúan nézett ki! De láthatóan mindenki elhitte, hogy a rajta évő foltok fantasztikusan állnak neki.
Bernadett és én akkor kaptunk végső röhögő görcsöt, amikor Bernadett levette a hajpántját, és égnek állt a frufruja. Ez feltette a koronát az eredményre. Miután mindenkit lefényképeztek, hogy emlékezzünk milyen klasszul is ki tudunk nézni, majd Bernadett közölte Petrával, hogy jobban szereti azt a sminket, amit magának csinál, gyors köszönést követően villámgyorsan leléptünk, és végig röhögtünk a lépcsőházban lefelé.
Végülis beszervezni most nem akartak senkit. Egy kiadós nevetést meg talán megért a dolog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése