Kis bugyuta plakát szemle

Mindig megígérem magamnak, hogy nem politizálok ezen a blogon, vagy legalábbis nem nagyon, de ha egyszer ilyen provokatívok ezek az EP választási plakátok... Először az MDF helyezte ki transzpanenseit. Valahogy a kezdetektől a hideg rázott ezektől a "barátságosnak-akarok-látszani-bár-egyébként-nem-sikerül" arcoktól.

Csontomig ható rossz érzéssel tekintek ezekre a képekre, és amikor először láttam őket, valami ilyesmi gondolat cikázott át rajtam:

Persze a hasonlat meglehetősen szubjektív, tudom én, nehéz megérteni, hacsak nem látnak a fejembe. Aki ismer, az tudja, hogy irtózom a földönkívüli figuráktól. És rendkívül örülök, hogy nem léteznek (merthogy ugyebár semmi bizonyíték a létezésükre). Tehát nincsenek. Barátságos, mosolygó emberi arcok mögé bújkálva sem áll szándékukban rajtunk kísérletezni. Ugye?

Na, aztán itt vannak az alábbiak, az SZDSZ-től. Nem is tudom, minősítsem-e, mert nem akarom rontani a blogom színvonalát. Nem biztos ugyanis, hogy szalonképes tudnék maradni.

Persze a válaszgépezet beindult. Több fronton is. Alternatív SZDSZ plakátok már tömegével látták meg a napilágot. Végülis valamit elértek: mindenki velük foglalkozik. Hogy ezzel növeik-e a szavazóik számát, abban már nem vagyok ilyen biztos.

Engem három dolog bosszant: az egyik, hogy valakik már megint nem tudják, mi is az az árpádsáv, a második, hogy egyes elemek úgy érzik, jogukban áll kisajátítani egy történelmi zászlót, és a harmadik, hogy a "liberális" jelző lassan szitokszóvá süllyedt Magyarországon. Talán egy halálraítélt utolsó kétségbeesett rúgásai lennének ezek a plakátok? Tartok azonban tőle, hogy itt is érvényes lesz a mondás: nem vész el, csak átalakul.

Az MSZP plakátok túl sok gondolatot nem szültek - ahogy egyébként a FIDESZ plakátok sem -, hacsak azt nem hogy "jééé, végre megfésülték Göncz Kingát".

Egyébként a kampány nem nyújtott segítséget arra vonatkozóan, kire is szavazzak. Abban viszont igen, hogy ki az, akire semmiképpen sem. Talán egyik kedvenc történelmi alakomról, Deák Ferencről veszek példát, és passzívan ellenállok, mert nincs olyan párt, akire nyugodt szívvel adnám a voksomat. Senki. Csak Deákkal ellentétben, én egyedül ezzel nem érek el semmit.
___________________________________________________________________
Megj.: Deákról jut eszembe: csak én érzem úgy, hogy a magyar államférfiak... oh, bocsánat, én gyarló, hogy használhattam ilyen szexista kifejezést. Szóval a magyar politikusok minőségében folyamatos, egyre gyorsuló minőségi romlás tapasztalható kb. a 48-as forradalom óta? Bele sem merek gondolni, hogy mi jöhet még.

(igen, sajnos ami kicsi országunkat illeti, rendkívül pesszimista vagyok)