2009. június 3., szerda

Fogyasztunk

Néztem nagyapámat, ahogy az öcsémnek vett övet vizsgálgatja a kórházi ágyon ülve. Forgatta, tapogatta, ráncolta a szemöldökét, láthatóan sehogy sem tetszett neki ez a fehér öv.
- Ez nem bőr - állapította meg végül.
- Nem, valóban nem - feleltem. Nagyapám elégedetlen morgást hallatott.
- Hamar tönkre fog menni.
- Lehet - hagytam rá.

Nagyapa tovább fogdosta az övet homlokráncolva. Fehér külsején ezüsttel nyomott meztelen női alakok és Gibson Flying V gitárok váltakoztak egymás mellett, rendezett kuszaságban. Épp megfelelő ajándék egy kicsit talán túlságosan is laza gitárosnak. Ha hamar tönkre megy hát mi van? 1.200 forintot attól még megért.

- De nem baj - szólalt meg végül nagyapám felderülve - a csatot még le lehet róla venni, az még jó lesz bármire - láthatóan örült a felfedezésének, és vígan nyomta a kezembe az övet.
- Igen, le lehet venni...

Le lehetne, de minek? Mit csináljak egy övcsattal? Mire tegyem rá? Gyártsak tán magamnak egy övet? Vagy az öcsémnek? Varrjak táskát? Gitárszíjat? Mit?
De azért irigyeltem Nagyapát, hogy így nézi a világot. Hogy ami hasznos, azt nem dobná ki, csak mert néhány forintért máris vehet egy újat. Én, a fogyasztó bezzeg gyártom a szemetet. Illetve talán az én kedvem miatt gyártják. Én kidobok és újat veszek. Nem tetszik, hogy ezt csinálom. De nem teszek semmit, hogy ne csináljam. Talán legközelebb megveszem a bőrövet. Varrni úgysem tudok.

5 megjegyzés:

Andi írta...

Nekem erről a Szép új világ jutott eszembe.

Névtelen írta...

A most folyó dolgoknak nagy a tehetetlensége, az egyénnek kicsi a beleszólási lehetősége. És ez a mostani állapot is csak egy pillanatkép a folyton változó világban.

A dolgoknak változnia kell.

ÉvuSKA írta...

hol vettél neki olyan övet???:)

Sedith írta...

A Takko-ban.

Névtelen írta...

Hello!
Névtelen vagyok.
Minél több ember él,annál több szemét képződik.Ha meghalunk,majd minden holmink a kukában landol.Ezért a legjobb megoldás szerintem,ha tudatosan minél kevesebb tárggyal vesszük körül magunkat.Én törekszem erre,de sajnos nem sok eredménnyel,így aztán fájdalmas lesz megszabadulnom a felhalmozott dolgaimtól,ha eljön az idő,hogy mennem kell(s most még nem a halálom pillanatára gondoltam,hanem 1 új világra).
Egyébként jómagam a szemetet is szelektiven gyűjtöm,pl. még a közérti blokkot is a papírgyűjtőbe dobom,s nem is emléxem arra,hogy valami szemetet eldobtam volna az utcán,ellentétben a sok taplótól ,akiknek minden kiesik a kezükből a legkisebb lelkiismeretfurdalás nélkül.
Nos,azt hiszem ez 1 jó példa volt arra,hogy miért is vagyok más ember ,s miért nem érzem jól magam ebben az országban,ahol iszonyatos szemét van mindenütt.