Nem az ufóktól kapták

Rendkívül érdekes volt a tegnapi Szkeptikus Klub, melyre már a korábbiakban is több embert próbáltam hívni, de valahogy soha nem akar jönni velünk senki. A téma a bűvészet volt, illetve a bűvészek viszonya a szkepticizmushoz és Uri Geller szemfényvesztéséhez. Eme nyáriszünet előtti találkozón szokatlanul sokan gyűltek össze a kis előadóban, a BME Fizika Tanszékén, főként a bűvészblognak köszönhetően. (s mióta én eljárok, azóta először volt jelen a kis körben Vágó István is) A klub most kicsit kötött, de mindenre nyitott beszélgetések formájában zajlott a meghívottakkal, Holcz Gáborral (Holcz Gábor másik honlapja itt) és Rakonczai Mátéval, akik nagyon látványos trükkökkel, gondolatolvasással, varázslatokkal és jóslással kápráztatták el a jelenlévő szkeptikusokat és bűvészrajongókat (természetesen a mutatványok show része ezúttal elmaradt).

Így, hogy megnéztem a két bűvész honlapját, elmondom, hogy élőben kissé más benyomást keltenek, mint a róluk készült fotókon. Holcz Gábor - lila csíkos inge és festett haja ellenére - egy rendkívül szimpatikus, jó beszélőkével rendelkező fickó, átható, kék szemekkel. Ügyesen manipulál, és mintha csupán segítséget nyújtana abban, hogy az ember saját magát vegye le a lábáról. Mellette Rakonczai Máté szerényebb, de szintén határozott ember képét adja, fekete öltönyében és narancssárga ingében, nyakkendőjében. Épp ezért kicsit meglepődtem a honlapján található fényképpózokon, hisz' én nem néztem az Uri Geller showt (két vagy három fél részt láttam belőle főzés közben fél szemmel), így aztán csak most tudtam meg, ki ő.
Ahogy ők mondták, a különbség köztük és a parafenomének között annyi, hogy ők nem állítják magukról, hogy tehetségüket mondjuk az ufóktól kapták volna, vagy eredményeiket a természetfeletti segítségével érnék el (bár kicsit furán hangzott ez egy egykori "urigellerestől"). Trükköket sajnos nem lepleztek le, de találgatni azért lehetett. (mi például egyik esetben erősen gyanakodtunk beépített emberre, mert Máté rámosolygott, és köszönt a közönség soraiból kiválasztott leányzónak, még a műsor kezdése előtt, mikor a hölgy belépett a terembe) De olyan apróságokat elmondtak, hogy milyen egyébként észrevehetelen mozdulatokkal, mondatfűzésekkel manipulálják a közönség vagy az önként jelentkezők döntéseit annak érdekében, hogy a nekik megfelelő döntést hozzák, illetve választ adják. Így aztán a trükkök egy része kicsit kockázatos, de természetsen legtöbbször biztosra mennek. Ehhez fontos az önbizalom. Fontos az is, melyik mutatványra kit választanak, így aztán véleményem szerint a jó emberismeret is elengedhetelen kelléke a shownak.
Egyes mindenre elszánt szkeptikusok azonban így is nevetve "verték a fejüket falba", hogy ilyen nincs, mikor utólag rájöttek, hogy szándékukkal ellentétben bizony épp azt a döntést hozták az előadás során, amire a bűvésznek szüksége volt.

És természetesen volt az elhagyhatalan: a kanálhajlítás. Én csináltam. Holcz Gábor megnyitotta benső kapuim, és felszabadított energiáimtól villák hajoltak, és kanalak törtek! Úgyhogy új szupertehetségem birtokában bármire képes vagyok... bármilyen evőeszközzel.
De komolyra fordítva a szót, fogalmam sincs, hogyan csinálta(m). A kanálhajlításhoz engem hívott ki a világot jelentő katedrára. Én persze minden művelet előtt jól megszorongattam, megvizsgáltam a kanalakat és a villákat: teljesen masszív, normál evőeszközöknek tűntek, melyeket kicserélni sem volt lehetőség (bár már ebben sem vagyok biztos). És nekem csak koncentrálnom kellett (amit bevallok, nem tettem meg, hanem csak áthatóan lestem az adott tárgyat, így aztán gondolati energiák kizárva): a Gábor kezében lévő villa foka elgörbült. A kanál nyele elhajlott, a feje letört a kezem érintésére, ujjam simogatására. De a csúcs nem is ez volt, mert eddig az evőeszközök az ő kezében voltak. Hanem az, mikor az én kezemben volt a villa (melynek fokát előtte egyenesítettem vissza kisebb erőfeszítéssel), s a nyelét az én ujjaim fogták körbe. Ő átkulcsolta az én kezeimet, tehát a villához nem ért hozzá, csak hozzám. És addig szuggeráltuk ketten a villát, mígnem fogta magát, és lassan a saját tengelye körül megfordult a feje. Amihez egyiken sem értünk hozzá. Magától. Bámulatos volt! El nem bírom képzelni, hogyan csinálja! Utána megvizsgáltam a megcsavarodott villát, és bizony nem tudtam volna kiegyenesíteni, mintha úgy gyártották volna. A fizika tanszék le is csapott rá, hogy jobban megnézze.
Szóval nagyszerű élmény volt, s mivel utoljára általános iskolás koromban voltam élő bűvészelőadáson, meg is jött hozzá a kedvem. Bár elmondásuk szerint a rendszeres fellépésekre Magyarországon nincs igény, ha elcsípek egyet, ezek után valószínűleg nem fogom kihagyni.