Tollas jószág

Gondolom az, hogy kisgyerekként imádtam a dinoszauruszokat, nem jelent nagy meglepetést, hiszen a gyerekek általában szeretik ezeket a szokatlan, nagy hüllőket. Engem azonban rettenetesen foglalkoztatott a dinoszauruszok kihalása. Hova tűntek ilyen hirtelen? Természetesen azok a gyerekkönyvek, amikből tudásom javarészét akkoriban merítettem, rendkívül szűkszavúak voltak a témában. Egy-két sor meteoritokról, új típusú növények térhódításáról, a kistestű emlősök sikeresebb alkalmazkodóképességéről, vagy klímaváltozásról, azonban eme elméletek nem tűntek nekem túlságosan szimpatikusnak.

Aztán egy nap láttam egy képet egy tollas, szárnyas, fogas-csőrös dinoszaurusz-szerű jószágról, és azonnal megvilágosodtam: a dinoszauruszok nem haltak ki! Átalakultak! Ott csiripelnek a fákon, őket tesszük a tyúkhúslevesbe, a tojásaikat esszük a rántottában, élnek! Tíz éves fejjel ez a megoldás egészen kézenfekvőnek tűnt, és nem értettem, miért fárasztják magukat a paleontológusok azzal, hogy a kihalásuk okán törik a fejüket. Persze akkor még semmit sem tudtam a madarak evolúciójáról, a hirtelen kihalást alátámasztó bizonyítékokról és arról sem, hogy tudományos körökben megelőztek: már 1990 óta általánosan elfogadott eme tézis és "túlélő dinoszauruszoknak" tartják a madarakat (természetesen az ötlet azért idősebb, legelőször Thomas Henry Huxley vetette fel eme lehetőséget az 1870-es évek elején). Igazából nem is voltam olyan sokkal lemaradva. Nem is rossz egy tízévestől.

Az első madárszerű lény maradványai a jura korszakból származnak. Valószínűleg itt indult útjára az a folyamat, mely a mai madarak megjelenéséhez vezetett. A madarak a theropoda, azaz szörnylábú dinoszauruszoktól származnak, mely a hüllőmedencéjű dinoszauruszok egyik csoportja (komikus, de a madarak nem a madármedencéjűektől származnak). Olyan madarakra emlékeztető tulajdonságokkal rendelkeztek, mint a háromujjú láb, a könnyű, levegős csontok, a tojásköltés és egyes esetekben a tollak megjelenése.

1861-ben került felszínre az Archaeopteryx fosszíliája. Ez a varjú méretű kis lény egyértelműen tollas volt, s "alkatilag" is a madarakra emlékeztetett, ám sok theropoda tulajdonsága is volt, mint pl. a fogak, a karmos mellső lábak vagy a hosszú, csontos farok. 150millió év azonban épp elég idő arra, hogy a fogak eltűnjenek s a farok elcsökevényesedjen. Bár a XIX. században úgy tartották, ő lesz a madarak és a dinoszauruszok közti hiányzó láncszem, ma már nem tekintik a madarak közvetlen ősének. A 2002-ben felfedezett Cryptovolans már sokkal inkább madárszerű, mint az Archaeopteryx.

A témában nem mellőzendő a tollak megjelenése. Természetesen nem egyik pillanatról a másikra nőttek ki, és nem is jellemezte minden theropoda dinoszauruszt. (azonban még a Tyrannosaurus esetén sem zárják ki ezt a lehetőséget) A 200millió évvel ezelőtt létezett Sinosauropteryx testét például üreges csövekre emlékeztető „tollak” fedték, melyek – lévén a Sinosauropteryx röpképtelen állat – valószínűleg a hőszigetelés célját szolgálták. A maniraptorák illetve a madarak tollai ennél már jóval összetettebb szerkezetűek.

Az újkeletű kutatások kimutatták, hogy olyan dinoszauruszok is rendelkeznek tollakkal, melyekről korábban ezt nem gondolták. Ilyen pl. a Jurassic Parkból ismert Velociraptor, de az én könyveimben a Deinonychust és mezítelenül ábrázolták. (lent: Deinonychus toll nélkül és tollakkal)

Mindenképpen beszélni kell a hoacin nevű madárról. Rendszertani helyzete 1776 óta problémás, és a rendszerezéssel foglalkozó kutatók többsége mára egyetért abban, hogy egymaga alkot külön családot. A hoacin Dél-Amerika esőerdeiben él, és méretes szárnyai ellenére röpképtelen. Ami azonban ennél is érdekesebb, hogy fiókái szárnya végén jókora karom található, melyekkel kiválóan tudnak fára mászni, s az úszásban is jeleskednek (lsd. video!). A karmok és az úszás képessége azonban felnőve visszafejlődik. A hoacin – különösen fiókája - a legelső madarakhoz lehet hasonló, akit „itt felejtett” a múló idő.

Hihetetlen világba csöppenne, aki képes lenne 150millió évet utazni visszafelé az időben. Hisz a fosszíliákból vonhatunk le ugyan következtetéseket, magáról az akkori világról, az élőlények külleméről alkotott elképzeléseink egészen biztosan tévesek, és csak hasonlítanak a valósághoz.

Az első főemlős legkorábban "csupán" 95millió évvel ezelőtt jelent meg. 150 millió évvel ezelőtt mi, emberek még „tervben sem voltunk” – ahogy azt mondani szokták. Így az a világ a maga teljes „embertelenségével” venné körbe időutazónkat.

Furcsa, de az, hogy a mai madarak a theropoda dinoszauruszok leszármazottai, valamiért bennem sokkal nagyobb borzongást kelt, mint az, hogy mi emberek egy aprócska rágcsálóként kezdtük. A madarak ugyanis – a dinoszauruszokhoz hasonlóan – „szívemnek igen tetsző” élőlények, különösen az intelligens jákó papagájok.

Gould felvetése alapján érdekes eljátszani azzal a gondolattal, mi történne, ha elölről indulna az evolúció. Vajon ugyanazok a fajok fejlődtek volna ki, mint ma? Kötve hiszem. Valószínűleg ember sem lenne. És ha a dinoszauruszok nem halnak ki olyan hirtelen, talán most valami furcsa tollas jószág lenne a Földön a legintelligensebb lény, és ő alapított volna először kultúrát.