2010. március 19., péntek

Nyugtával dícsérd...

Ma végre mindent lezongoráztunk a még múlt év augusztusban megtört kisautónkkal kapcsolatban (nyugdíjas bácsi nem látta hova tolat). Szépen helyrepofozták és megcsinálták a szervizt is.

Aztán sikerrel vettük a következő akadályt: délben fennakadás nélkül megkötöttük az adásvételi szerződést, és megindultunk a telektulajdonossá válás rögös útján.

Azt hittem, minden szép és jó.

De este nekitolattam a sógorom autójának, és ezzel szépen lehúztam a festéket a frissen fényezett első lökhárítóról. (hogy hogyan tolattam úgy, hogy az első lökhárító sérült? hát igen…)

Majd este írt az eladó jogi képviselője (ügyvédje), aki egy sor kifogást támasztott a már aláírt szerződéssel kapcsolatban, ezzel jó adag fejfájást okozva számunkra, akik átadtuk a foglalót.

Elfáradtam.

Nincsenek megjegyzések: