2010. július 20., kedd

Gyógyulunk?

Egy ideje akarok már írni a placebo hatásról, mely természetesen az oly nagy népszerűségnek örvendő „alternatív gyógymódoknál”, a gyógyítóknál vagy az ima gyógyító ereje kapcsán merül fel leginkább. És persze a vizes-cukros oldatokra esküdő homeopatáknál.

Sarkosan fogalmazva, az orvostudomány XIX-XX. századi fejlődését megelőzően a gyógyítás gyakorlatilag a placebo szintjén működött. Az orvosok és a javasasszonyok a megfigyelésektől eltekinve gyakran csak sötétben tapogatóztak, keveset, vagy inkább semmit sem tudtak egy-egy hatóanyag működéséről és befolyásáról vagy a betegségek okáról, sőt, sokszor magáról az emberi szervezet felépítéséről sem. S ha gyógyultak a betegek, a legritkább esetben tették ezt magától a gyógymódtól, sokkal inkább a szerencsének köszönhették.

A homeopátia mai napig tartó népszerűségében komoly szerepe van annak, hogy az érvágás virágkorát élte a megjelenésekor. Samuel Hahnemann, német orvos kísérletezte ki a módszert a malária gyógymódjaként 1790 és 1873 között. Ha összevetették az érvágással, köpölyözéssel, hánytatással vagy más durva kezelésekkel gyógyított betegek életben maradási esélyeit a homeopátiával kezelt betegek életben maradásával, azt tapasztalták, hogy ez utóbbi esetben az jóval magasabb. Gyors elterjedése teljesen érthető, hiszen ha használni nem is használt, az érvágással ellentétben legalább nem ártott. Készítményei azonban pusztán placebok.

A placebo hatást a modern orvoslás megjelenést követően ismerhettük csak meg. Először Henry Beecher amerikai aneszteziológus publikált róla 1955-ben. A második világháborúban orvosként szolgálatot teljesítő Beecher és ápolónője azon kellemetlen helyzetbe kerültek, hogy elfogyott a morfium. Fájdalomcsillapító híján egyszerű sóoldatot adtak a betegeknek, akiknek – nagy meglepetésükre – a sóoldat is elegendő volt ahhoz, hogy a fájdalmuk csökkenjen.

A Wikipedia definíciója szerint „a placebo olyan orvosi művelet vagy készítmény, mely a páciens állapotának javítását kívánja elérni valódi beavatkozás vagy hatóanyagok nélkül, pusztán a kezelésbe vetett hit által. A placebo tehát „látszólagos gyógyszer”, amely azonban sokszor – lelki úton – tényleges javulást tud elérni.”

Az azóta eltelt évtizedekben rendesen megvizsgálták a placebo hatást és az orvoslásban is szerepet kapott például egy-egy új orvosság kipróbálása során a kettős vak teszten.

A beteg, aki elhiszi azt, hogy gyógyszert kapott (sőt, fontos műtéti beavatkozáson esett át!), rendkívül sokszínűen tud reagálni a hatóanyagmentes placebora. A fájdalomcsillapítás csak egy a sok közül. Placeboval el lehet tűntetni szemölcsöt, csökkenteni lehet a vérnyomást, javítani lehet a vérkeringést és a közérzetet. A fájdalomcsillapítók esetén a kutatások nem mutattak különbséget a valódi gyógyszer és a placebo hatása között.

Ha súlyosabb betegségekre gondolunk, érdemes megnézni a placebot egy másik szemszögből is: és ez a beteg ember viselkedése. Ez ugyanis egy tanult folyamat, mely társadalmanként eltérő lehet. Gyakorlatilag egy szerepjáték, de nem egyenlő a szimulációval. Ha egy súlyos, gyógyíthatatlan beteg kap placebót, látszólagos javulása visszavezethető a viselkedésében bekövetkezett változásra. Hosszú távon azonban egy beteg gyógyulása a legritkább esetben köszönhető a placebonak.

Placebo és hit kapcsán felmerül a beteg pozitív hozzáállása is. Engem is meglepett, de kutatások nem találtak összefüggést a pozitív gondolkodás és a rákból való felépülés esélye között sem. 1999-ben Watson M, Haviland JS, Greer S, Davidson J és Bliss JM végeztek összehasonlító kísérleteket erre vonatkozóan, 2007-ben pedig Coyne JC, Pajak TF, Harris J, Konski A, Movsas B, Ang K és Watkins Bruner D. Ami a személyes véleményemet illeti, azért esik nehezemre elfogadni ezt az eredményt, mert ha magam elé képzelek egy pesszimista, a gyógyulásáért szinte semmilyen erőfeszítést nem végző embert és egy olyat, aki végsőkig kitart és nem hagyja el magát, józan paraszt ésszel úgy gondolnám, az utóbbinak mérföldekkel nagyobb előnye van az életet jelentő célszalagig. Kérdés, hogy ez a párszáz beteg és ez a két kísérlet elegendő-e bizonyítéknak. Szeretném hinni, hogy a pozitív hozzáállás nem csak a beteg közérzetén javít, de az életét is meghosszabbíthatja. Ez a kívánalmam azonban úgy tűnik, nem megalapozott.

Bár a placebo csak rövid távú enyhülést ad az olyan súlyos betegségben szenvedőknek, mint a rák (de itt gondolhatok a saját unokatestvéremre is, akinél egy súlyos csonttörés miatt rendszeres vendégek voltak a reiki mesterek, az angyal médiumok és egyéb energiagyógyítók, végül több éves kezelést követően csak a modern orvostudomány segítette újra lábra állni) a pszichoszomatius betegségek kezelésében, mint a fejfájás, gyomorfekély, magas vérnyomás, láz, allergia vagy a depresszió, sok esetben alig mutat különbséget a hatóanyagot tartalmazó gyógyszertől.

És itt merül fel a dilemma: becsapható-e a beteg a gyógyulása érdekében? A homeopátia kapcsán több olyan nézettel találkoztam, hogy igen, hiszen ha „hatott” a szer, onnantól kezdve már nem lehet szó kidobott pénzről. Mégis zavar: pénzért kell hitet vennünk az olyan egyszerű, sokszor magától elmúló bajokra, mint a fejfájás vagy a nátha? Nem inkább egy rossz beidegződés mindez a kellemetlenség –> pirula -> jobb közérzet sorában, mert megszoktuk, hogy ha valami bajunk van, azonnal gyógyszerhez nyúljunk? Ami még inkább zavar, hogy sok család épp ehhez szoktatja a gyerekeit is. „Meg vagy fázva kisfiam? Fáj a hasad kisfiam? Lázas vagy kisfiam? Nesze, ezt vedd be és jobban leszel.” Legrosszabb példa, mikor a 3-5 éves gyerekeknek is már pirulát adnak a forró tea, a meleg takaró és a szülői odafigyelés helyett. A homeopatikus szer gyógyír lehet a gyermekével keveset törődő szülő lelkifurdalására is.

Úgy gondolom, fontos haszna van a placebo hatásnak, melyet ki kell használni a mindennapos gyógyításban, s melyet a szervezetünk ki is használ a gyógyulás folyamatában. Mégis komoly dilemma elé állítja az orvost.

A homeopátiára, az „energiával” gyógyítókra, vagy más „alternatívnak” nevezett gyógymódokra melyek képviselői a szervezetünk és elménk természetes reakcióit vagy rosszabb esetben a betegség miatti kiszolgáltatottságunkat meglovagolva próbálják könnyebbé tenni a pénztárcánkat, a válaszom egyértelműen nem.

Ha a hétköznapokra gondolok, úgy látom, sokszor nincs is szükség másra, mint egy kis akaratra, hogy apró-cseprő bajainkon keresztül emelkedjünk. Egyedül, legális pótszerek nélkül.
_______________________________________
Források:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Placebo
http://hu.wikipedia.org/wiki/Homeop%C3%A1tia
http://www.freeweb.hu/skepdic/placebo.html
http://www.freeweb.hu/skepdic/kontroll.htm
http://szkeptikus.blog.hu/2008/06/05/rak_a_hit_nem_hat
http://www.medicalonline.hu/cikk/placebo_%E2%80%93_i__resz/index.php

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Jó kis összefoglaló. Kösz!

Névtelen írta...

Ehhez egy klasszikus az ürespirítóson: http://urespiritos.blog.hu/2009/07/06/a_homeopatias_surgossegi

A legújabb klasszikus kísérletről pedig itt: http://szekularisfigyelo.blog.hu/2010/02/02/sikeresen_sikertelen_kiserlet

Sedith írta...

Kösz Névtelen, a Szekuláris Figyelőt szoktam olvasni, az Üres pirítóson a videó pedig óriási! Ki is tettem. :)

hblvnc írta...

Hiszek a placebóban! :)
Csak azt nem értem, a csecsemökre és az állatokra hogyan hat. Komolyra forditva a szót, az a gondom, hogy nem hiszek a homeopátiában, de segit! Mit tanácsolsz? :)

Sedith írta...

Azért a csecsemőkkel és az állatokkal óvatosan bánnék. Kedvelik ezt az érvet a homeopatikusok is, pedig sok alapja nincs a nem épp elfogulatlan személyes beszámolóktól eltekintve.

Milyen esetekben segít a homeopátia állatokon és csecsemőkön? Láz? Ha magától nem enyhül súlyosabb gond van annál, semmint azt a homeopátia megoldhatná, de ez természetesen a ritkább. Fájdalomcsillapítás? Honnan tudod, hogy fáj nekik? Visszatérő rosszul lét? Átalvatlan éjszakák? Gyenge gyomor? Megfázás? Lábtörés? Tüdőgyulladás? Súlyos belső vérzés? Rák?

Hozzátenném azt is, hogy az állatok és a csecsemők is reagálnak a gondoskodásra, a speciális bánásmódra és az odafigyelére.

A homeopátia segít. Ahogy a sóoldat is enyhítette Henry Beecher betegeinek fájdalmát.

Én nem vagyok orvos. Csak annyit tanácsolok, hogy gondolkodjunk józanul.

Mirjam írta...

Nagyon jó a kérdés: "pénzért kell hitet vennünk"? És a megoldásra is rátapintottál.
Aspirin nélkül már nem lehet kibírni egy napot. Amint valahol érez az ember egy kis fájdalmat vagy kellemetlenséget - azonnal gyógyszer.
A rossz beidegződéseket kéne kezelni...

A rákos betegekre visszatérve. Egyetértek. És szerintem sok onkológus alátámasztaná a megérzésedet. Nagyon sokat számít a beteg hozzáállása.