Férjhez mentem

Nem érzem, hogy nagy változás ment volna végbe az életemben. Nem érzem, hogy valami új kezdődik. Számunkra valahol evidencia volt a házasság, éppoly természetes, mint az esti fürdő, vagy a kék ég. Nem volt izgalom, remegés, nem volt "te jó ég, még élni akarok", hisz mi együtt élünk. Így is úgy is együtt akartuk folytatni. Együtt akartunk házat venni. És ha már könnyebb szocpollal, akkor miért ne házasodjunk össze?

Bár a nők azért ettől kicsit romantikusabbak, hiába tagadják. Hiába tagadom én is. Hiába tudom, hogy semmi sem változott köztünk, boldog vagyok, hogy elvett. Hogy minden szokásos férfi hiszti nélkül, könnydén az anyakönyvvezető elé vezetett.

Kicsike esküvő volt: szülők, két testvér, mint tanú, barátnő, aki fényképez, összesen kilenc fő. Kicsike esküvő, melynek előkészülete mégsem volt mentes a kellemetlenségektől. Mintha ez törvényszerű lenne az esküvőknél. S mintha csak mi álltunk volna békésem a vihar közepén, bár a békénket azért meg-megrezgette kívülről jövő szülői hajcihő. Pedig csak össze akarunk házasodni. Csak egy fehér ruhát szeretnék, egy szépet, semmi felhajtás. Ennek ellenére, néha bennem volt, hogy bár túl lennénk már rajta.

De tegnap már semmi baj nem volt, s az ég is kitisztult. Az eső is várt még egy napot.

A szertartás vidéken volt, kisfalumban, nem a nagyvárosi házasságkötő gépezetek egyikében. Így kellően meghitt volt és személyes, a monotonul szavaló iskolás lányokal, és az anyakönyvvezető által a magnókezelőnek adott, mindenki számára hallható utasításokkal ("Jó, kapcsold ki", "most halkítsd le", "a 10-t tedd be" stb.) Épp ettől éreztem benne otthon magam.

Igaz, a szertartás alatt attól tartottam, hogy elmondhatalanul meghatódott nagyapám (aki ott lakik helyben) nem éli túl a házasságkötésem. Kicsit komikus is volt, ahogy igyekezett erőt venni magán, végül azonban én is oda jutottam, hogy alig tudtam végigmondani a fogadalom szövegét, majd akkora lendületet vettem, hogy kis híján elmondtam a férjemét is (micsoda szó: férjem).

Az esküvő után vacsora, torta, családi csevej. Semmi hajnalig tartó mulatozás.

Éjfél körül ágyban voltunk...