2009. május 31., vasárnap

Férjhez mentem

Nem érzem, hogy nagy változás ment volna végbe az életemben. Nem érzem, hogy valami új kezdődik. Számunkra valahol evidencia volt a házasság, éppoly természetes, mint az esti fürdő, vagy a kék ég. Nem volt izgalom, remegés, nem volt "te jó ég, még élni akarok", hisz mi együtt élünk. Így is úgy is együtt akartuk folytatni. Együtt akartunk házat venni. És ha már könnyebb szocpollal, akkor miért ne házasodjunk össze?

Bár a nők azért ettől kicsit romantikusabbak, hiába tagadják. Hiába tagadom én is. Hiába tudom, hogy semmi sem változott köztünk, boldog vagyok, hogy elvett. Hogy minden szokásos férfi hiszti nélkül, könnydén az anyakönyvvezető elé vezetett.

Kicsike esküvő volt: szülők, két testvér, mint tanú, barátnő, aki fényképez, összesen kilenc fő. Kicsike esküvő, melynek előkészülete mégsem volt mentes a kellemetlenségektől. Mintha ez törvényszerű lenne az esküvőknél. S mintha csak mi álltunk volna békésem a vihar közepén, bár a békénket azért meg-megrezgette kívülről jövő szülői hajcihő. Pedig csak össze akarunk házasodni. Csak egy fehér ruhát szeretnék, egy szépet, semmi felhajtás. Ennek ellenére, néha bennem volt, hogy bár túl lennénk már rajta.

De tegnap már semmi baj nem volt, s az ég is kitisztult. Az eső is várt még egy napot.

A szertartás vidéken volt, kisfalumban, nem a nagyvárosi házasságkötő gépezetek egyikében. Így kellően meghitt volt és személyes, a monotonul szavaló iskolás lányokal, és az anyakönyvvezető által a magnókezelőnek adott, mindenki számára hallható utasításokkal ("Jó, kapcsold ki", "most halkítsd le", "a 10-t tedd be" stb.) Épp ettől éreztem benne otthon magam.

Igaz, a szertartás alatt attól tartottam, hogy elmondhatalanul meghatódott nagyapám (aki ott lakik helyben) nem éli túl a házasságkötésem. Kicsit komikus is volt, ahogy igyekezett erőt venni magán, végül azonban én is oda jutottam, hogy alig tudtam végigmondani a fogadalom szövegét, majd akkora lendületet vettem, hogy kis híján elmondtam a férjemét is (micsoda szó: férjem).

Az esküvő után vacsora, torta, családi csevej. Semmi hajnalig tartó mulatozás.

Éjfél körül ágyban voltunk...


16 megjegyzés:

Loxon írta...

Hát ezt elég tökéletesen csinálták. Gratulációm mindkettejüknek.

További Seal-szerzeményekért lehet ide fordulni:
http://konzervativok.blogspot.com/2009/01/lincoln-reagan-clinton-obama.html

Ez a zene bizonyosan alkalmas a szívek összhangzásának aláfestéséhez.

;>

http://www.deezer.com/#music/result/all/seal wedding day

Sedith írta...

Köszönöm Loxon. :)

K írta...

Gratulálok! :)

bemapoe írta...

Spontaneitás. Gratulálok!+ :)

Unknown írta...

Gratulálunk. Sok boldogságot :)

Sedith írta...

Mindenkinek köszönjük. :)

juc írta...

phöhh :)

ÉvuSKA írta...

gratulálok:)

tölgy írta...

Gratulálok!

Névtelen írta...

Hello!
Névtelen vagyok.
Pár napig nem internetezik az ember,s mik történnek)))
Nagyon sok boldogságot kívánok!

Névtelen írta...

Azért hozzátartozik az is a dolgok rendjéhez hogy megemlítsük hogy a művészi fotók jelentősebb részét Annalight nevű bloggerünknek köszönhetjük. :)

Köszönjük szépen Anna!

Sedith írta...

Így igaz, köszöntet Annának, és köszönet mindenkinek a jókívánságokért. Ismét. :)

Névtelen írta...

...

http://www.kepfeltoltes.hu/view/090602/IMG_9906x_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Sedith írta...

A linken látható fotós természetesen nem Annalight... :D

(bár mostmár attól tartok magyarázhatom) :D

annalight írta...

most lelepleződtem....
hihi :))

Névtelen írta...

...és még csodálkozol amikor határidős munkákkal zaklatnak?!

:)