Kár, hogy a végén ott van a nagy tanulság, az elején jót mulattam, ahogy jönnek az egyre nagyobb labdák, és a végén az óriási.
De az igazság az, hogy a méretek nem igazítanak el a középpontot illetően, mert például a a cseresznyének is mag van a közepén, és az kisebb, mint az egész cseresznye, de mégis az a közepe.
És a másik meg, hogy — persze önhittséget félretéve — a nézőpont kérdése is, hiszen azt érzékeljük középnek, ahol éppen vagyunk.
Ezért aztán, akármekkora labdák is keringenek a fejünk felett, nem esnek a fejünkre, csak hunyorognak egy nyári estén.
És nem is rossz a Földről nézve középpontban lenni: http://silvertequila.blogspot.com/search/label/geocentrikus%20vil%C3%A1gk%C3%A9p
De köszönöm ezt a nézőpontáthelyező gyakorlatot. Hasznos volt. Megmozgatta földhöz szokott részeimet. :>
Mintha a lényeget nem értené Loxon - ha nem haragszik érte. :)
Beszélhet viszonyításról, nézőpontról, filozofálhat a középpont értelmén, a lényegen ez mitsem változtat: csupán aprócska részei vagyunk egy felfoghatalanul hatalmas komplexumnak, egyetlen piciny foszlánya - sőt, foszlánykája - a világmindenségnek.
Ebben a hatalmas térben foglyok vagyunk a saját bolygónkon - mely egy azon sok közül, melyeket megismerni sem vagyunk képesek.
De itt vagyunk, s bár picik vagyunk a végeláthatalan térben, s láthatóan jelentéktelenek az Univerzum szempontjából, ám mindemellett rendkívül bonyolultak és összetettek is.
"Hogyan lehet, hogy alig akad olyan nagy vallás, amelyik a tudományra tekintve így szólt volna: "Hisz ez jobb, mint gondoltuk! Az Univerzum sokkal nagyobb, mint ahogy a prófétáink mondták, nagyszerűbb, kifinomultabb, elegánsabb"? Ehelyett kijelentik: "Nem, nem, nem! Az én istenem egy kis istenke, és azt akarom, hogy az is maradjon." Az a vallás, legyen akár régi, akár új, amelyik olyannak hangsúlyozza az Univerzum fenségességét, amilyennek a modern tudomány feltárja, a tisztelet és az áhítat olyan tartalékait mozgatná meg, amilyenről a hagyományos vallások nem is álmodozhatnak."
"Az a felismerés, hogy atomokból álló hallatlanul komplex struktúra vagyunk, nem pedig valamilyen istenség kiáramlása, megtanít az atomok tiszteletére."
"Az olyan parányi teremtményeknek, amilyenek mi vagyunk, a mérhetetlen teret csak a szeretet teszi elviselhetővé."
Eldobtam egy gyufát, s legott Hetyke lobogásba fogott, Lábhegyre állt a kis nyulánk, Hegyes sipkájú sárga láng, Vígat nyújtózott, furcsa törpe, Izgett-mozgott, előre, körbe, Lengett, táncolt, a zöldbe mart, Nyilván pompás tűzvészt akart, Piros csodát, izzó leget, Égő erdőt, kigyúlt eget; De gőggel álltak fenn a fák, És mosolygott minden virág, Nem rezzent senki fel a vészre, A száraz fű se vette észre, S a lázas törpe láng lehűlt, Elfáradt, és a földre ült, Lobbant még egy-kettőt szegény, S meghalt a moha szőnyegén.
5 megjegyzés:
Nahát. Pedig azt hittem.
Kár, hogy a végén ott van a nagy tanulság, az elején jót mulattam, ahogy jönnek az egyre nagyobb labdák, és a végén az óriási.
De az igazság az, hogy a méretek nem igazítanak el a középpontot illetően, mert például a a cseresznyének is mag van a közepén, és az kisebb, mint az egész cseresznye, de mégis az a közepe.
És a másik meg, hogy — persze önhittséget félretéve — a nézőpont kérdése is, hiszen azt érzékeljük középnek, ahol éppen vagyunk.
Ezért aztán, akármekkora labdák is keringenek a fejünk felett, nem esnek a fejünkre, csak hunyorognak egy nyári estén.
És nem is rossz a Földről nézve középpontban lenni:
http://silvertequila.blogspot.com/search/label/geocentrikus%20vil%C3%A1gk%C3%A9p
De köszönöm ezt a nézőpontáthelyező gyakorlatot. Hasznos volt. Megmozgatta földhöz szokott részeimet. :>
Mintha a lényeget nem értené Loxon - ha nem haragszik érte. :)
Beszélhet viszonyításról, nézőpontról, filozofálhat a középpont értelmén, a lényegen ez mitsem változtat: csupán aprócska részei vagyunk egy felfoghatalanul hatalmas komplexumnak, egyetlen piciny foszlánya - sőt, foszlánykája - a világmindenségnek.
Ebben a hatalmas térben foglyok vagyunk a saját bolygónkon - mely egy azon sok közül, melyeket megismerni sem vagyunk képesek.
De itt vagyunk, s bár picik vagyunk a végeláthatalan térben, s láthatóan jelentéktelenek az Univerzum szempontjából, ám mindemellett rendkívül bonyolultak és összetettek is.
Ez az ellentét engem lenyűgöz.
Nem haragszom érte, hogy nem értem a lényeget. ;–>
Ha így van, csak magamnak tehetek szemrehányást.
Ez nem olyan szép, de pl. számomra érzékletesebb:
http://www.youtube.com/watch?v=I34FNr_peUk&feature=related
Nem rossz, de nekem 3D-ben még mindig jobban bejön.
Megjegyzés küldése